Fogalmam sincs arról, mikor kaptam az első garbómat. Talán általános iskolában. A hatalmas rajongásom sem tudom, hogy pontosan miből fakad. Talán a történetéből, hogy mindig is az erő, a lázadás és a stílus szimbóluma volt.
– Egyetemistaként én is imádtam feketében járni, de majd fog ez változni – jegyezte meg sok évvel ezelőtt az egyik oktatóm, miközben a megbeszélésünk alatt megállapította, ismét talpig sötét ruhákban jelentem meg. Már akkor és azelőtt is furán néztem azokra az emberekre, ismerőseimre (sőt családtagjaimra is), akik valamiért mindig le akartak beszélni a kedvenc „feketéimről”, kiváltképp a fekete garbómról. A mai napig elképzelhetetlennek tartom, hogy ne heverjen minimum egy magas nyakú felső a szekrényemben, pláne, télen. Mert ugyan ki akar csupasz nyakkal flangálni a hidegben?
Ha pedig valaki még egyszer kritizálni meri, vagy épp megjegyzést merne tenni arra, hogy miért mindig fekete színűt választok, akkor majd elmesélem neki a történetét, ugyanis ez nemcsak egyszerűen egy fekete garbó. Ez annál sokkal több.
Munkásruhából stílusos alapdarab
A napjainkban már sikkesnek számító ruhadarab, anno, a tervezésénél a praktikuma miatt volt fontos. Az első verziója a 19. században jelent meg, a munkásosztály körében. A haditengerészet tagjai, a halászok és más munkások is előszeretettel húzták magukra, védelmet biztosító, meleg öltözékként. 1860-ban már a lovaspólósok is magukra öltötték játék előtt, innen jött a garbó brit elnevezése: „polo neck”. Bár a 19. században a férfiak kedvence volt, a huszadik század elejére helyet kapott a női divatban is. Aztán a híres forgatókönyvíró, Noël Coward kezdte el népszerűsíteni, és innentől válik a dolog igazán érdekessé, ugyanis az emberek szemtanúi lehettek annak, hogyan válik egy csapásra a munkásruhából egy hanyag eleganciát sugalló ruhadarab. A sötét garbó olyannyira az egyediség és különcség szimbólumává vált, hogy 1953-ban Marilyn Monroe is abban pózolt a Life Magazine címlapján.
Néhány évvel később Audrey Hepburn a Mókás arc című nagy sikerű moziban is magára öltötte. „A magas nyakú pulóver azt üzeni, „Én más vagyok” – jegyezte meg Hepburn, megszilárdítva ezzel a garbó és az akadémisták, filozófusok, művészek közötti kapcsolatot.
A garbó „anti-mainstreamitása” a 70-es évekre nőtte ki magát. Olyan aktivisták, mint Dorothy Pitman Hughes vagy Gloria Steinem is előszeretettel hordták. Az első amerikai feminista magazin, a Ms. Magazine megalkotói egyszerre tekintettek rá uniformisként és egyedi ruhadarabként. Bár az 1980-as évekre a garbó veszített népszerűségéből, mégsem merült feledésbe, köszönhetően a 1989-es híres „Individuals of Style” című GAP kampánynak, amit a csodálatos Annie Leibowitz fotózott. Innentől kezdve még inkább az egyediséget és a hanyag eleganciát szimbolizálta. Az Apple megálmodója, Steve Jobs például minden nyilvános eseményen fekete garbót viselt, a neve összefonódott az egyszerű ruhadarabbal, amelyből a híres divattervező, Issey Miyake százat készített neki. Igaz, a 2000-es évek elejére a garbó a gyerekek és a konzervatív felnőttek kedvelt ruhadarabja volt, nem kellett sokat várni, a „normcore” trend hódításával a fekete garbó ismét menő lett. És menő azóta is.
Van még kérdés?
Nyitókép: Kevin C Moore/Getty Images
