Mit szólnál ahhoz, hogyha egy kellemes nyári éjszakán a Gellért-hegyen andalognál, csodálva a város eléd terülő panorámáját és egyszer csak furcsa suhogást, vérfagyasztó kacajokat hallanál?
Én erre biztosan azt mondanám, nem véletlen, hiszen ez a hely históriák szerint Szent György napján, pünkösdkor és Luca-napján a boszorkányok kedvelt gyülekezőhelye volt. Miért is ne tartották volna meg a mai napig ezt a szokást?
Miért pont a Gellért hegy?
Már eleve a neve egy tragikus legendához kötődik, miszerint a hittérítő Gellért püspököt, aki Imre herceg nevelője is volt, a Vata-féle pogánylázadás néhány résztvevője elkapta, amikor épp a Duna parton sétált. Felhurcolták a hegy tetejére és onnan egy szöges hordóba zárva taszítottak le a biztos halálba, 1046-ban. De a hegy misztikus híre még régebbre nyúlik vissza: még a rómaiak előtt itt élő keltáknak állt ezen a helyen a fővárosa, ahol áldozatokat mutattak be főistenüknek.
Helyválasztásuk nem lehetett véletlen, hiszen a környéken sok forró, gyógyító vizű forrás található, amit akkor a néphiedelem a gonosz művének tulajdonított. Rejtélyes barlangrendszerében az akkori idők számkivetettjei éltek, úgyhogy az emberek tökéletes helyszínnek tartották a boszorkányok találkozójának. Az igazi lavinát az indította el, hogy a 16. században érkező német telepesek Blocksbergnek nevezték el, ez a néphagyományban egy nem létező, kitalált sziget volt, ahol maga a sátán élt. Azt mondták, több furcsa és nem megmagyarázható jelenséget figyeltek meg a környéken, innentől a hegy és a boszorkányok jelenléte összefonódott.
Dokumentált banyabulik
Igaz, hogy a boszorkányperek és maga a boszorkányüldözés a középkorban kezdődött, de valójában az újkorban, a 16. században csúcsosodott ki és egészen a 18. századig tombolt. Mediomontanus János, egy pap írt először 1656-ban arról, hogy a szerinte a Gellért-hegyen boszorkánytalálkozókat tartanak. Két asszony 1682-ben be is vallotta, hogy ők is rendszeresen részt vesznek ezeken és volt, aki azt vallotta, hogy itt kötött szövetséget az ördöggel. Egy lányt, Vörös Ilonát 1741-ben azért ítélték el, mert vallomása szerint „lószar zsemlét” evett a hegyen egy ilyen találkozó alkalmával. (Fújj!) Mai napig számtalan perirat és jegyzőkönyv található arról, hogyan közelítették meg a boszorkányok a hegyet, például seprűnyélen vagy állatokon lovagolva. Ugye el tudod képzelni, hogy ezeket a vallomásokat mindenki önként, magától tette…
De kik is azok a boszorkányok?
Főleg azokat a gyógyfüvekkel gyógyító asszonyokat és a bábákat bélyegezték meg, akik tragikus végű szülésekben segédkeztek vagy magzatelhajtásokat végeztek. Mindenki a figyelem központjába kerülhetett, akit a közfelfogás szerint valamilyen pogánysággal kapcsolatos tevékenységgel összefüggésbe hoztak: jövendőt mondott, rontó bűbájt bocsájtott valakire vagy mérget kevert. Természetesen nem maradhatott ki a boszorkány-találkozókon való részvétel és a természeti katasztrófák előidézése sem. De nem csak nőket, hanem férfiakat is megvádoltak azzal, hogy szövetkeztek a gonosszal, általában féltékenység, bosszú vagy vagyonszerzés céljából. Ezeket a szerencsétlen embereket olyan kínzásoknak vetették alá, hogy inkább minden nekik szegezett vádat bevallottak, sőt, még olyanokat is, amiről vádlóik még nem is tettek említést, csakhogy szenvedéseiknek véget vethessenek. De sajnos ezek csak megerősítették és gerjesztették a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelmeket.
A boszorkányégetések vége
Az egyik legelhíresültebb eset Kis Istvánné története, akit 1700 novemberében azért égettek meg, mert orgiákat szervezett az ördöggel az ítélet szerint. Mária Terézia volt az, aki uralkodása alatt kijelentette, hogy az osztrák jogtudomány is időszerűtlennek tartja a hivatalos boszorkánypereket, és az 1720-as évek végén, intézkedéseinek hála, meg is szakadt a máglyán történő kivégzéseknek. 1768-ban be is tiltotta ezeket a pereket, ezzel véget vetett a koholt vádak alapján megalázott, megkínzott és ártatlanul kivégzett szerencsétlenek kálváriájának. Ennek ellenére a Gellérthegy boszorkányjárta legendája továbbra is virágzott, feltételezhetően a 20. század közepéig a hegy lábánál található bordélyházak miatt, mivel a kétes eredetű hölgyek életvitele és tevékenysége érdekesen elegyedett a boszorkányság hiedelemvilágával.
Csak elmélkedem arról, hogy a Gellért-hegyen található sziklatemplom, amit a Magyarok Nagyasszonya sziklatemplomnak is neveznek, valahol engesztelésül is épülhetett a sok ártatlan lélek megkínzása miatt? Persze, tudom, hogy semmi köze hozzá, hiszen ennek a kápolnának a létrejöttét az 1934-ben Magyarországon újból megjelenő pálos rendnek köszönhetjük. Ennek ellenére, jó volt eljátszani azzal a gondolattal, hogy a boszorkányok legendás találkahelyén nem véletlenül épült fel egy ilyen kegyhely.
Fotó: AI
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
