Képzeld el, hogy az ég ragyogó kék, a levegő hideg, a hó ropogós. A sílécekkel a lábadon készen állsz arra, hogy átszeld a fehér tájat. Most pedig képzeld el mindezt hó és sílécek nélkül, egy napsütötte, buja erdő ösvényén. Ez a nordic walking!
Azt, hogy a nordic walking hogyan és mikor alakult ki, sok találgatás és vita övezte. Az INWA (International Nordic Walking Federation) azonban hosszasan tanulmányozta az említett testmozgás történetét, és teljesen világossá vált, honnan is ered. Az első bizonyítékot 1966-ban találták, amikor is a finn Leena Jääskeläinen, a Viherlaakso-i iskola testnevelő tanára az óráin egy akkoriban meglepő és újszerű gyakorlatot vezetett be: sétát síbotokkal. Leena az elkövetkezendő években is folytatta annak a gyakorlatnak a népszerűsítését és fejlesztését, amit ma nordic walking-ként ismerünk. A szintén finn származású Mauri Repo-nak ugyancsak jelentős szerepe volt a sportág elterjesztésében. 1979-ben megjelent publikációjában „hiihdon lajiosa”-ként (a síelés műfaja) tesz említést a szezonon kívüli sígyakorlatok különböző technikáiról. Ezek a módszerek egyértelmű hasonlóságot mutatnak napjaink ismert nordic walking gyakorlataival. Az igazi áttörést a ’90-es évek hozták, amikor finn szakemberek közreműködésével kifejlesztették és megalkották a rendhagyó sport nélkülözhetetlen eszközeit, amik 1997-ben „Nordic Walker” néven debütáltak a nagyközönség előtt.
Több, mint egyszerű séta
A nordic walking szabadtéri testmozgás. Aktív, ritmusos séta, speciális botokkal. Ezeket a botokat úgy tervezték, hogy gyorsítsák a gyalogló előrehaladást, és igénybe vegyék annak összes izomcsoportját. A túrabotokkal ellentétben ezeket az eszközöket nem függőlegesen tartják a test előtt, hanem hátra irányítva, mint a sífutás során. A botok markolatánál egy „kesztyű” található, amibe a kezeket becsúsztatva, az erőkifejtés a tenyereken keresztül történik. Kialakításának köszönhetően egyaránt alkalmas erdei és városi sétákra is. Ezeknek a jellegzetes botoknak köszönhetően a mozgás gyors, a gyalogos tempója pedig sportos és ütemes. Ez a testmozgás megfelelő választás mindazoknak, akik formába akarnak jönni, illetve szeretnének fittek maradni. A nordic walking remek sport szinte mindenkinek, nemtől, kortól és erőnléttől függetlenül. Fokozza a vérkeringést és az anyagcserét. Fejleszti a helyes testtartást és átmozgatja a felsőtest izmait is. Szimmetrikus mozgásforma és teljes edzést jelent az egész test számára.
Mozgástechnika és sikerélmény
A nordic walking-nak alapvetően két technikája létezik. Az egyik, amikor a botokat szimmetrikusan magunk előtt szúrjuk le, majd két-három lépéssel előre húzzuk magunkat. A másik típusa inkább már a természetes járást követi. Ilyenkor a jobb bot és bal láb egyszerre ér földet és fordítva, így segítve az előrehaladást. Szakemberek mindig azt javasolják, hogy a testmozgást kezdjük az utóbbi technikával a saját tempónkban, majd fokozatosan növeljük a sebességet és a kar kilengését a hátsó irányba. Ahhoz, hogy sikerélményünk legyen, érdemes a következő alapszabályokat betartani.
- Viseljünk az időjárásnak megfelelő ruházatot, ami kényelmes és lehetővé teszi a karok kilengését, illetve szabad mozgását.
- Fordítsunk fokozott figyelmet a hidratálásra.
- Az edzést kezdjük 10 perc bemelegítéssel, majd zárjuk le ugyanennyi nyújtással.
Újrakezdés
Néhány évvel ezelőtt eltörtem a lábam. Ezt követően a rendszeres, szabadtéri sportolást felváltotta az alkalmi futás az edzőteremben. De ez pont olyan volt számomra, mint fűszerek nélkül főzni. Unalmas és egyhangú. Tudtam, hogy olyan mozgásformát kell találnom, ami kevésbé terheli a lábaimat, minden évszakban végezhető, és alaposan átmozgat. Ekkor hallottam először egy kedves ismerősömtől a nordic walking-ról. Némi olvasás és instrukciós videó megtekintése után hamar megvettem a kezdőknek szánt botokat, és be kell vallanom, hogy a sportág szerelmese lettem már az első alkalom után. Különösen tetszett, hogy már napi fél óra nordic walking is kimeríti a rendszeres testmozgás fogalmát, és hogy a gyakorlásához nem kell hatalmas költségekbe verni magamat. Minden egyes alkalom más és más, ahogy az időjárás és a közeli parkerdő is, ahova edzeni járok. De a végeredmény mindig ugyanaz: kipirult arc, fokozott boldogságérzés és önbizalom.
Nyitókép: Max Bailen/GettyImages
