Elveszteni egy szerettünket a legfájdalmasabb élettapasztalatok egyike, és bár mindenki átesik rajta élete során, sokan mégis a végletekig irtóznak a halál gondolatától, és még akkor sem néznek szembe vele, amikor egy közeli barátjukat érinti.
Lehet egyáltalán jól kezelni ezt a krízist kívülállóként? A válasz természetesen igen, de tisztában kell lenni pár dologgal, mielőtt az ember kinyitja a száját és több kárt okoz, mint amennyit segít. Nem kell aggódni, senki nem születik olyan magas fokú bölcsességgel, hogy rögtön szembe tudjon nézni az elmúlással, és amíg nem hozza úgy az élet, nem is kell vele foglalkozni. Ha viszont megfogadod a következő tanácsokat, ott tudsz majd lenni amellett, aki élete legnehezebb időszakán megy át!
Nem beteg és nem szorul megmentésre
„A külvilág felé ez a lelki krízis úgy tűnik, mintha az, aki gyászol megmentésre, tanácsra, gyógyításra szorulna. De a gyászoló nem tanácstalan, csak időre van szüksége, amit a környezete legtöbbször nehezen akar megadni. Ők azt szeretnék, hogy minél gyorsabban jobban legyen, holott a gyásznak is van kifutási ideje.” – kezdte Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó. A szakértő szerint a legfontosabb, hogy elviseld gyászoló barátod aktuális hangulatát és tanácsok helyett társas segítséget nyújts.
Kérdezd meg, nincs-e kedve kimozdulni. Ha pedig visszautasít, próbáld meg egy pár nap múlva ismét. Vidd vásárolni, sétálni, vagy csak simán menj át, fogd meg a szivacsot és mosogass el helyette. „A kulcsszavak ilyenkor az elviselés és a támasz. Fontos megjegyezni, hogy a vigasztaló mondatok, amik csak szerintünk vigasztalóak, ilyenkor többet ártanak, mint használnak, még ha végső soron igazak is.” – mondta Renáta és kiemelte: nemcsak az első időszak megterhelő a gyászoló számára, ezért ne kampányszerűen legyél a traumát feldolgozó mellett, hanem végig. Később ugyanis, amikor a kezdeti ledermedés elmúlik, a feldolgozási folyamatot is segítheted azzal, ha újra és újra meghallgatod a tépelődését és a gondolatait.
Amit NE csinálj
Semmiképpen ne hibáztasd. A bűntudat megjelenése a gyászolóknál természetes dolog, és bizonyos esetekben – így az öngyilkosságnál vagy egy balesetnél – kifejezetten intenzíven jelen van. Ne próbáld kicsinyíteni a fájdalmat, amit érez. Betegségben elhunytakkal kapcsolatban soha ne mondd, hogy legalább már nem szenved. A vádaskodás és a becsmérlés szintén ártó, hiszen lehet, hogy valakit látszólag nem visel meg „eléggé” egy szerette halála, belül viszont ugyanúgy szenved. Az olyan mondatok, mint a „Látom már túl is vagy rajta!” „Hiszen teljes élete volt!” „Mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb” „Majd lesz másik gyermek, akit ugyan így szerethetsz” – borzalmas hatással vannak a gyászolóra. Ehhez hasonló belső pusztítást végez a kenetteljes szomorkodás is, amikor arról biztosítod a másikat, te bizony nem élnéd túl, ha veled ilyen történne, de legalábbis onnantól az nem is lenne élet.
A gyászoló is ember
„Érdemes figyelembe venni egy gyászoló kapcsán, hogy nem kell folyton a tragédiájáról beszélni. Neki nem jó ezredszerre is elmesélni, és átesni ugyanazon a fájdalmas folyamaton minden egyes alkalommal. A gyászoló is ugyanolyan ember, mint bárki más, aki ha akarja, megosztja a vele történteket, de nem feltétlenül akar minden egyes pillanatban csak ennek élni.” – mondta a pszichológus, aki szerint emellett fontos megérteni, hogy a gyászt nem lehet összehasonlítani sem, mert nincs olyan, hogy te csak egy nagyit, csak egy szülőt, vagy testvért vesztettél el. Erre utalni akarattal senki nem fog, de sejtetni már annál inkább.
Olvass utána, vagy ajánld fel szakértő segítségét
Ha szeretnéd megismerni, min megy át a másik, nyugodtan tájékozódj a gyászról és az ilyenkor feltoluló érzelmekről, illetve azt is jó, ha észben tartod, hogy a barátok nem zárják ki a szakértői segítséget. Az elfojtott és meg nem élt gyász az egész érzelmi felépítésünket befolyásolhatja, ezért nem szégyen, ha valaki olyanhoz fordul az ember, aki segít elfogadni és végigkíséri a megélési folyamatot. A legfontosabb, amit barátként tehetsz, hogy ismerve a másikat egyszerűen csak ott vagy neki. Amikor csendre van szüksége valaki mellett, megfogod a kezét. Amikor a hétköznapi dolgok is nehéznek tűnnek, elmész helyette elintézni pár dolgot. A legfontosabb pedig, várj vele türelmesen, amíg a sokk fájdalommá, az éles fájdalom tompa sajgássá, és az emlékek mosollyá válnak az út végén.
Nyitókép: YAKOBCHUK VIACHESLAV/Shutterstock
