A gyerekek gyásza más, mint a felnőtteké. Tanácsok az elmúlás feldolgozásához gyereknyelven

Attól, mert nem mondja, még fáj neki. Attól mert nem látod rajta, ő is ugyanúgy megéli a veszteséget. A halállal való szembenézés a felnőtteknek sem könnyű feladat, a gyerekek gyászáról pedig még ennél is kevesebb szó esik.

Míg régen, a természeti népeknél a halál a különböző rítusokon keresztül a mindennapok szerves részét képezte, addig mára teljesen eltávolodtunk az elmúlás alapvető természetétől. A gyász nehéz és keserves, a felnőttek is nehezen birkóznak meg vele és sokszor úgy véljük, jobb a gyerekeket megkímélni ettől. Csakhogy a gyerekek is megélik a veszteséget, ha nem is ugyanúgy, ugyanabban a formában, mint a felnőttek, de ők is gyászolnak a maguk módján. Nem árt, ha tudjuk, hogyan is zajlik le ez az ő kicsi fejükben, mert akkor szülőként megfelelő támaszt nyújthatunk nekik.

A halál nehezen érthető

A kisgyerekek számára a halál még nehezen érthető és nagyon sok gondolati hibával társul. Egyrészt azt gondolják, hogy a halál visszafordítható, másrészt pedig, hogy nekik szerepük lehet ebben. „A nagyi azért halt meg, mert én rossz voltam.” Kiskorban a halál rokon az álommal, az alvástól való félelem számukra egyenlő a halálfélelemmel. Éppen ezért nem érdemes kicsik esetén homályosan fogalmazni – a mama elment/elaludt – mert ez teljesen összezavarhatja őket, és elkezdhetnek félni attól, ha a szülő elmegy otthonról vagy elérkezik az alvásidő. Ehelyett használjuk inkább a „meghalt” kifejezést és kezdeményezzünk beszélgetést arról, hogy ez mit is jelent.

A gyász jelei nem egyértelműek

A gyerekek gyászreakciói eltérőek a felnőttekétől. Nehezen vagy alig fejezik ki az érzelmeiket, mert gyakran nem értik a történéseket. A düh, a szomorúság náluk is megjelenhet azonban rövid periódusokra. Az egyik pillanatban játszanak, kacagnak, a következőben szomorúak és ez így váltakozhat. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogta fel, vagy még túl kicsi hozzá, hanem egyszerűen így működik a gyermeki lélek. Leggyakrabban regresszió (visszaesés) formájában jelentkezik a gyász. Például a szobatiszta gyerek újra bepisil, vagy elkezdi szopni az ujját, esetleg fél elaludni. Nagyobb gyerekeknél iskolai teljesítményromlás jelentkezhet vagy menekülés, tagadás, esetleg az elhunyt személlyel való azonosulás. Elkezd úgy beszélni, mint a papa vagy ő is focizni kezd, mint apa.

Amik segíthetnek:

1. Megelőzés

Mint minden esetében, a halál kapcsán is jobb a megelőzés, mint az utólagos tűzoltás. A legjobb, ha a gyerek nem akkor találkozik legelőször az elmúlás témájával, amikor már egy szerette eltávozott, hanem jó minél előbb a hétköznapi beszélgetésekbe beágyazni azt, hogy az élet természetes velejárója a halál. Ezt olyan egyszerű módokon is megtehetjük, minthogy nem fordítjuk el a gyerek fejét a kertben elpusztult kismadár látványától. Ami azonban fontos, hogy a saját halálunkról kisgyermekkorban még ne beszéljünk, mert a szülők lehetséges elvesztése a gyerekekben túl nagy szorongást kelt.

2. Ha nem kíméljük

Kegyetlenül hangozhat, de nem szerencsés mindentől megóvni a gyerekeket. Sokszor egy súlyos betegség látványától, a temetéstől és a családtagok szomorúságától is szeretnénk megvédeni a gyerekeket és ezért kizárjuk őket a kórházakból, a szobából vagy éppen a búcsúztatóról. De éppen azzal, ha látják a folyamatot, sokkal könnyebb lesz elviselni az elkerülhetetlent. Jóval nagyobb traumát jelent a gyereknek egy szeretett családtag hirtelen halálhíre, mint az, ha már valamilyen szinten szemtanúja a testi hanyatlásnak (pl. haj elvesztése, rosszullét, lesoványodás stb.), vagy a szülőkkel már beszélgettek az elmúlásról. Ne tartsunk vissza információkat, mert a túl késői közlés csak megnehezíti a gyászt.

3. Beszéd helyett játék

Azt gondolnánk, hogy a sok kommunikáció a kulcs a sikeres gyászfeldolgozáshoz, de a gyerekeknél nem így van. Persze fontos beszélni a történtekről és megértetni a kicsikkel a halál természetességét és azt, hogy lehet szomorúnak lenni, de maga a gyász a gyerekeknél sokkal inkább képekben, mintsem szavakban sűrűsödik. A rajz, a gyurmázás, a különböző szerepjátékok oldják az elmúlás feszültségét és kijátszhatók az érzések. Legyünk ebben partnerek! Egy gyerek soha nem fog odajönni hozzánk és azt mondani: „Anya beszélgessünk a papa haláláról!” Hanem azt fogja mondani, hogy: „Anya játssz velem!”

4. Emlékek őrzése

Gyászfeldolgozás esetén hasznos lehet a közös emlékőrzés az elveszített személyről és az apró közös rituálék. Gyújthatunk esténként együtt gyertyát vagy készíthetünk emlékdobozt, amibe összeszedjük az elhunyt személyről a legjobb közös élményeinket. Készíthetünk családi rajzot, ahol angyalkaként ábrázoljuk a szeretett rokont és azt kitehetjük az ablakba. Ezek segítenek egyrészt a jó emlékekre koncentrálni, másrészt oldja a gyermekekben a feszültséget.

5. Mesék

Mesékhez is nyúlhatunk segítségért a gyász kapcsán. A mesék világában megoldódnak a problémák és a gyerekek lelke vigasztalásra talál. Legyen az mesefilm vagy egy kedves történet, mindkettő hasznos lehet a gyász feldolgozásában. Néhány ezek közül:

  • Fel!
  • Leszkai András: A Nagymama halála
  • Andersen: Az öreg tölgy utolsó álma
  • Innes Shona, Agócs Írisz: Az élet olyan, mint a szél

Nyitókép: Juanmonino/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: