Sorozatunk első részében bemutattuk, hogyan raktározd el és hívd elő megfelelően a közelmúlt eseményeit, most pedig feltárjuk az elme sokszor néma, ám feneketlen kútját, a hosszú távú memóriát.
A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.
Gabriel García Márquez helyesen tapintott rá a személyiségünket is meghatározó hosszú távú emlékezet egyik sajátosságára: a tapasztalás, a tanulás és a tudatosulás által, néha érzelmeinkből táplálkozva, néha pedig sémákat építve vezet minket egy életen át.
Minden, ami miatt azzá az emberré váltál, aki ma vagy, és akivé a jövőben válsz majd, az elraktározott emlékeidnek köszönhető. A hosszú távú memória az agy hippokampuszában ezernyi fonállal köti össze a legfontosabb tudnivalókat, ahhoz pedig, hogy ezekhez hozzájussunk, leginkább egy kiadós alvás szükséges.
Út a rövid távú memóriából az örökkévalóságba
A legfontosabb kérdés az emlékezetünkkel kapcsolatban talán az, miként alakul át az illékony, pillanatok alatt tovatűnő emlék tartós tudássá. Hermann Ebbinghaust már 1885-ben élénken foglalkoztatta ez a dilemma, ezért 15 éven át közel 2000 teljesen értelmetlen, fiktív szót tanult meg, miközben saját magán figyelte meg a memorizálás mechanizmusát. Hamar észrevette, hogy – az előző cikkünkben is említett – ismétléssel és tömbösítéssel jó eredményeket érhet el, a felfedezés nagyszerűsége azonban mégsem ebben, hanem a háttérben megbújó folyamatokban rejlik.
Akinek okozott már nehézséget egy-egy iskolai tananyag vagy egy idegen nyelv elsajátítása, az pontosan tudja, hogy a tartós rögzüléshez egy dolog szervesen hozzátartozik: a felejtés. Ebbinghaus ezért felrajzolta a felejtés görbéjét, mely az emlékezetek fakulásának folyamatát ábrázolja. Minél erősebb egy emlék, annál később tűnik el, de ha nem hívjuk elő ismétlődően, egy idő után semmivé válik. Az emlékek minden egyes felidézése újraindítja a felejtési folyamatot, de egyre csökkenő sebességgel. Ezért a tökéletes elsajátításhoz kezdetben órákon vagy napokon belül kell ismételni az anyagot, a későbbiekben már viszont havonta vagy évente is elegendő lehet.
A rövid táv és néma társa
Ugyan 2004-ben a Californiai Műszaki Intézet kutatói felismertek egy konkrét agyi pályát, melynek épsége elengedhetetlen ahhoz, hogy a rövid távú memória hosszú távúvá alakuljon, a közelmúlt kutatásai mégis arra világítottak rá, hogy ez csak féligazság. A tokiói Riken-MIT idegrendszeri genetikai központjának egy egereken végzett kísérlete arra engedte következtetni a tudósokat, hogy a rövid és hosszú távú memória egy időben keletkezik az agyban.
Felmerül a kérdés, mi értelme egyszerre két helyen is tárolni egy emléket, ha a hosszú távú emlékezésért felelős rész inaktív marad? Ezt legegyszerűbben talán a bolti vásárlás példáján keresztül lehet bemutatni. A rövid távú memória lehetővé teszi, hogy kedvenc boltodban megtaláld a részleget, ahol a kiegészítőket tartják. De a hosszú távú memóriában halmozódnak ezek az egyedi esetek egy széles adathalmazt alkotva, hogy egy idő után tudd, hol a legvalószínűbb a kiegészítők előfordulása, hogy bármelyik üzletben megleld azokat. Ez alapján már tudat alatt is kialakíthatsz egy vásárlási stratégiát, ami valljuk be, leárazások idején elég hasznos dolog.
Alvás, azaz mentés másként
Egy kis létszámú, nyolc főn végzett, walesi kutatás bizonyította, amit az orvosok egyébként a kezdetek óta sejtenek: azok, akik kialudták magukat egy-egy tanulási szakasz után, később jobban tudták előhívni az általuk korábban ismeretlen szavakat azokkal szemben, akik nem pihentek. Meglepő, de még ők is csak a dobogó második fokára jutottak fel, ugyanis az első helyen azok álltak, akik nem csupán pihentek, de motiváltak is voltak a feladat teljesítésében. A tudósok szerint a kutatás által feltárt jelenség arra utal, hogy az értékesnek ítélt emlékek az alvás alatt előnyt élveznek az agyi folyamatokban, így azok előbb raktározódnak el, mint a többi memóriafoszlány.
Hiszen itt van a nyelvem hegyén!
Vannak azonban esetek, amikor hiába alszunk vagy ismételjük a tudást évek óta, egyszerűen nem jön elő. Biztos te is tapasztaltad már a csalódottságot, amikor egy társaságban magabiztosan kezdesz bele egy történetbe, mégsem jut eszedbe hirtelen egy fontos részlet. Nyilván mindenkivel előfordul ilyen, ebben semmi szégyellnivaló nincs. Amit ilyenkor tehetsz, hogy megpróbálod más úton elérni az adott emléket.
Annak ellenére, hogy milliószor beütötted már bankkártyád PIN-kódját vagy a házatok kapukódját, egyszer mégis megtorpansz valamiért, és egyszerűen sehogy sem akar eszedbe jutni? Ilyenkor próbálj meg a mozdulatra és a számok elrendezésére koncentrálni, vagy arra, milyen emlék fűződhet hozzá (pl. születési dátum, fontosabb emberek életkora). A sémák segíthetnek a dolgok felidézésében, azonban vigyázz, hamis emléket is könnyen generálhatnak!
A vélemény által torzult emlékek
A sémák és sztereotípiák elültethetnek a megélt történetekbe olyan elemeket is, amik valójában akkor és ott nem, de más, hasonló szituációban számtalanszor előfordultak már. Például, ha azt hallod egy történetben, hogy valaki étterembe ment, utólag olyan állításokra is emlékezhetsz, hogy evett és fizetett, még akkor is, ha ez nem hangzott el. Ugyanez a helyzet a sztereotípiákkal is, melyek hatása révén néha a konkrét személy helyett csak a „tipikus szőkére” emlékszünk vissza.
A kíváncsiság a figyelmet, a figyelem az emlékezést szüli
A hosszú távú memória fejlesztésére sokan, sokféle megoldást kínálnak, ám egy dologban mindenki egyetért: arra emlékszünk, amire odafigyelünk, amit érdekesnek vagy meglepőnek találunk, ami fontos nekünk, és amihez érzelmekkel kapcsolódunk. Minél személyesebb, minél több ponton kötődünk egy adott emlékhez, annál könnyebb lesz a rengeteg út közül az egyiken újra rátalálni, mikor ismét szükség lesz rá. Ha pedig hirtelen semmi nem segít, még mindig aludhatunk rá egyet!
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked!
- Neked is fotografikus a memóriád? Most kiderítheted!
- Emlékszel az első csókodra? Teszteld, mennyire vagy romantikus alkat!
- Feledékeny vagy? Íme egy trükk, amivel javíthatsz a memóriádon!
