Megtetszett a címe, a borítója, de elsőre a sztori valahogy mégsem húzott be? Meglehet, hogy nem a könyvvel volt a baj, csak épp te nem álltál készen az olvasására.
Ha gyakran forgatsz a kezedben könyveket, akkor belefuthattál már nehezebb olvasmányokba. Persze, az igazán elszántak végigrágják magukat ezeken a műveken is, én az a típus vagyok, aki vár a tökéletes időzítésre. Éppen emiatt a múltban volt néhány alkalom, amikor csak sokszori nekifutásra sikerült eljutnom az utolsó oldalig:
Fekete István: Tüskevár
A Tüskevár volt az első olyan történet, amit hiába találtam szerethetőnek, nehezen tudtam azonosulni a Kis-Balatoni meghitt környezettel és a szabadság érzésével, amit Tutajos és Bütyök átélt. Kilencévesen ugyanis egészen más dolgok kötötték le a figyelmemet, ráadásul nem is igazán éreztem át a fiúk helyzetét, akik egyre bátrabb lépéseket tettek a felnőttek világába. Később rájöttem, a könyvben nem a nádas élővilágának a bemutatásán van a hangsúly, hanem azokon az értékeken, amik az idővel múlásával nem kopnak el, és generációról generációra öröklődnek.
Szabó Magda: Régimódi történet
A könyv elején éreztem, hogy fel kell kötnöm a gatyámat, ha szeretném tartani a tempót Szabó Magdával. Hiszen az írónő nagyon részletesen bemutatja édesanyja alakját, a rokonait, a családtagok közötti kapcsolatokat, ereklyéket, levelezéseket és nem utolsó sorban a 19. századi dzsentri társadalom különböző rétegeit. Igaz, nagyon jól szórakoztam a szerelmi vallomásokon, de olvasás közben arra lettem figyelmes, hogy összefolynak előttem a szereplők, a párbeszédek, és folyamatosan visszalapozok az előző oldalakra. Végül a felénél becsuktam a művet, és azóta nem is folytattam. Miért? A Régimódi történetet türelmesen kell olvasni és egy adag kíváncsiság is szükséges ahhoz, hogy megértsük és átlássuk a bonyolult kapcsolati rendszereket és a társadalmi motívumokat.
Szvoren Edina: nincs, és ne is legyen
„Húsbavág.” Ez futott át a fejemen, amikor Szvoren Edina novelláskötetét a kezembe vettem. Miért? Olvasás közben folyamatosan nyugtalannak és feszültnek éreztem magam, ami a cselekmények nyomasztó légkörének volt köszönhető. Az írónő egészen nyersen fogalmaz meg drámai helyzeteket. A szereplői egytől-egyig boldogtalan emberek, akiket valamilyen módon meggyötört az élet. A kötet feléig jutottam, amikor azt éreztem, hogy képtelen vagyok befogadni ennyi megrázó emberi sorsot. Félreértés ne essék, a novellák egytől-egyik tetszettek, de nagyon rossz hangulatba kerültem tőlük. Ezért eldöntöttem, hogy kivárom a megfelelő pillanatot és egy kiegyensúlyozott lelkiállapotomban folytatom.
Gárdonyi Géza: Egri Csillagok
Szégyellem bevallani, de az Egri csillagok hatodik osztályban olyannyira nem kötötte le a figyelmemet és olyan nehéznek találtam a nyelvezetét, hogy végül rövidített változatban olvastam el. Ma már teljesen más szemmel tekintek erre a regényre, amihez bizony fel kell nőni. Sajnos tizenegy évesen nem voltam elég érett ahhoz, hogy megértsem a könyv történelmi hátterét és a török hódoltsággal járó szörnyűségeket. Sőt, Bornemissza Gergely és Cecey Éva szerelmi szálát sem éreztem át igazán. Akkoriban nemhogy a szerelemről vagy a szerelmi bánatról, de a veszedelmes családi és párkapcsolati drámákról sem volt túl sok fogalmam. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne szenvedésnek, kötelező feladatnak éljem meg az Egri csillagokat, hanem élvezzem és értsem is, amit olvasok.
Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története
Ha az olvasó nem figyel eléggé, akkor könnyen elveszhet Yuval Noah Harari: Sapiens című könyvében. Ugyanis a világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár rengeteg elgondolkodtató kérdést tesz fel az emberiség történetével kapcsolatban. Elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen hatások mentén alakult ki a jelenlegi társadalmunk. Ehhez megvizsgálja a különféle intézmények, vallások, emberi kapcsolatok működését és a közöttük lévő összefüggéseket. Én csak lopva olvastam bele a műbe, de így is szemet szúrt, hogy mennyire lecsupaszítja az emberi természetet. Már-már tabukat döntöget, és nem fél algoritmusokhoz hasonlítani a működésünket. Az hiszem, én nem voltam elég befogadó, amikor belelapoztam a könyvbe. Ez hiba volt. Hiszen kellő nyitottság és kíváncsiság nélkül nem lehet nekiállni az ehhez hasonló érdekes, de elég nehéz olvasmányoknak.
Nyitókép: LeoPatrizi/iStock/Getty Images Plus
