A jó párkapcsolat kulcsa az erőszakmentes kommunikáció: tanuld meg a zsiráfnyelvet!

A csapból is az folyik, hogy a jó kapcsolat alapja a kommunikáció. „Beszélgessünk sokat és máris boldog lesz a párkapcsolatunk" – mondják sokan. Holott egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan beszélünk, milyen nyelven a párunkkal.

Millió érvet tudunk felsorakoztatni, hogy miért fontos kommunikálni. Lényeges kifejezni a belső világunkat, hogy a másik ne a gondolatolvasás útvesztőiben vergődjön kilátástalanul, hanem bepillantást nyerjen abba, ami bennünk zajlik. Találunk tippeket arról, hogy milyen környezetet kell kialakítani az intim beszélgetésekhez, mit mondjunk, mennyit beszéljünk, de a leglényegesebb dolgot, azt, hogy ezt mégis hogyan tegyük – úgy, hogy az ne csak a füléig, hanem a szívéig érjen a másiknak – kimarad az ajánlásokból. Az erőszakmentes (vagy együttműködő) kommunikáció, az EMK, Marshall Rosenberg, pszichológus által kifejlesztett módszer, aminek a célja egy olyan párbeszéd kialakítása, amiben mindkét fél nyertes viszonyba kerül és együttérzően, világosan kommunikál egymással. Az EMK-nak két fókusza van. Az egyik az empátia, vagyis a másokra való, együttérző odafigyelés, valamint az őszinte önkifejezés, ami másokat is erre ösztönöz.

Sakálnyelv

Mi köze a sakálnak a kommunikációhoz? Az állatvilágban a sakál kétféle módon viselkedik: ha nála gyengébb állattal találkozik üvöltve támad, azonban, ha nála erősebbel, akkor behúzott farokkal elsomfordál. Rosenberg szerint, mi emberek is általában így viszonyulunk egymáshoz. A sakálnyelv egy erőszakos formája a kommunikációnak, amiben a morális ítéletek kapnak helyet. Párkapcsolati szinten ez megnyilvánulhat viszonylag szelíden is: a „Drágám, ha még egyszer ilyet teszel, azzal összetöröd a szívem”, ugyanannyira sakálnyelv, mint a „Hogy lehetsz ekkora idióta, már megint ezt tetted?”. Mivel mindkét közlés ugyanazt sugallja: rossz vagy és az én negatív érzéseim miatt csakis te vagy a felelős. 

Az anyanyelvünk mellé szinte ajándékként kapjuk a sakálnyelvet, amit aztán életünk során számtalanszor alkalmazunk: kritizálunk, vádolunk és bűntudatot keltünk.

A jó hír azonban, hogy van alternatíva!

Tanuld meg a zsiráfnyelvet

A szárazföldi emlősállatok közül a zsiráfnak van a legnagyobb szíve. Masszív, erős állat, aki seperc alatt elbánhatna az ellenséggel, ugyanakkor nagyon szelíd. A zsiráf pontosan tisztában van a saját szükségleteivel és érzéseivel, azokat kifejezi, egyidejűleg pedig figyelembe veszi a partnere érzéseit és szükségleteit is.

Így vált a zsiráf az erőszakmentes kommunikáció szimbólumává.

Amikor a zsiráfnyelvet alkalmazzunk, elcsitítjuk magunkban azt az ösztönös értékítéletet, amit a sakál diktálna, és minden egyes megnyilvánulás előtt döntést hozunk, hogy önmagunkra vagy a partnerünkre helyezzük a fókuszt. Emellett a kommunikáció állandó lavírozást jelent az EMK négy eleme – a megfigyelés, az érzés, a szükséglet és a kérés – között. Ezt az ide-oda lépegetést nevezzük zsiráftáncnak.

A négy lépés

Ezen a négy lépésen keresztül jutunk el az erőszakmentes kommunikációig:

1. Megfigyelés

Ez egyfajta szűrő, ami mentes minden véleménytől, kritikától, általánosítástól és ítélettől. A mondandót úgy fogalmazzuk meg, hogy az csakis a tényeket közvetítse. Amikor azt mondod: „Olyan önző vagy, soha nem figyelsz rám” – rögtön támadó pozícióba lendíted a másikat, aki a személyes sértés következtében igyekszik védeni magát és kifogásokat keres. Azonban, ha azt mondod: „Az elmúlt két napban egész délután nézted a Tv-t – akkor az egy tény, amit ő is tud, így nincs értelme vitatkoznia veled.

2. Érzés

A zsiráf a hosszú nyakának köszönhetően még a legmagasabb fal mögé is belát, amit magunk és az érzéseink közé húzunk. Az érzésekbe nem lehet belekötni, mivel nem lehet hibásan érezni. Így, miután azonosítottuk őket, mondjuk is ki: „Csalódott vagyok, mert nem hívtál fel.” Én csalódott vagyok, lehet te nem így éreznéd magad, de akkor se tudsz veszekedni az érzéseimmel és az, hogy nem hívtál fel az egy tény.

3. Szükséglet

Akárcsak az érzéseinket, a szükségleteinket is nagyon nehéz felismerni, mivel az egész társadalmunk arra van berendezkedve, hogy mindezt elfojtsa bennünk. Minden érzésünk abból fakad, hogy egy szükségletünk kielégült vagy sem. Könnyebb azt mondani, hogy önző vagy és nem figyelsz rám, mint azt, hogy a megbecsülésedre és figyelmedre van szükségem, mert éppen nem érzem magam biztonságban.

4. Kérés

Miután kifejeztem, hogy milyen érzésem van és ez milyen szükségletből fakad, megkérhetem a másikat, hogy megtegyen valamit értem. A kérés mindig konkrét (heti 1 délutánon ne a tévét nézd, hanem beszélgessünk), teljesíthető és visszautasítható (ezért kérés, és nem követelés) kell legyen.

Összegezve tehát:

Amikor azt tapasztalom, hogy te ezt csinálod, akkor én így érzem magam, mert arra volna szükségem, hogy…, és ezért azt kérem tőled, hogy…

A pozitív ítélet is ítélet

A zsiráfnyelvben nemcsak a negatív ítélet kerülendő, hanem ugyanúgy a pozitív is. A pozitív minősítés mindig egy kimondatlan feltételt fogalmaz meg. Abban a pillanatban amikor azt mondod, hogy „Te olyan jó ember vagy!”, tudat alatt azt közvetíted, hogy „Addig és csak addig fogadlak el, ameddig te (az én értékrendem szerint) jó vagy”. Miközben a cél az, hogy bármilyen vagy én elfogadlak téged az érzéseiddel és szükségleteiddel együtt, úgy ahogy vagy.

A szívtől szívig

Az erőszakmentes kommunikációban a végső cél, hogy a felek a szív szintjén kapcsolódjanak össze. Csakhogy kemény munkánkba telik az, hogy megérkezzünk a másik szívébe és sokszor elveszünk az életidegen kommunikációk egy-egy szintjén:

  1. A páncélok szintje: amikor páncélt húzunk, hogy megvédhessük magunkat a kritikától, a felelősség ránk ruházásától és a bűntudattól, amiben egy-egy beszélgetés után részünk van.
  2. A jelmezek szintje: ezen a szinten  jelmezek mögé bújunk és nem merjük  megmutatni önmagunkat.
  3. Álarcok szintje: itt már csak az arcunkat takarjuk el, mert nincs bátorságunk felvállalni az érzéseinket és azt, amire valójában vágyunk.
  4. A bőr szintje: amikor már úgy tudunk kommunikálni, hogy lemeztelenítjük egymás előtt a lelkünket, azonban így is csak a felszínig jutunk, a bőrig.
  5. A szív szintje: az utolsó szint, amikor már semmi nem választ el bennünket se álarcok, se jelmezek, és merünk a felszín alá pillantani, akkor érkezünk meg a szívtől szívig kommunikációhoz.

Nyitókép: Utopia_88/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: