A karácsony dallamai: célkeresztben a legnagyobb ünnepi klasszikusok eredete

A Csendes éj, a Jingle Bells és az O Tannenbaum is teljesen eggyé váltak már az ünneppel, de gondolkodtatok már azon, hogy mióta is éneklik az emberek ezeket a dalokat a karácsony közeledtével?

Énekeltük már őket forró csokit szürcsölve a tűz mellett, hallottuk már a bevásárlóközpontokban, templomokban és karácsonyi bulikon, kívülről tudjuk a szövegüket, de vajon azt illetően is ennyire képben vagyunk, hogy hogyan születtek a világ legismertebb karácsonyi dallamai?

Silent Night

Az egyik legnépszerűbb karácsonyi ének minden kétséget kizáróan, a Csendes éj, azaz a Silent Night, melynek keletkezéséről még egy legenda is született. Utóbbi szerint Joseph Mohr atya az ausztriai Oberndorfban elhatározta, hogy annak ellenére is lesz zene lesz az éjféli misén, hogy a Szent Miklós-templom orgonája elromlott. Éppen ezért, „dalszöveg” gyanánt írt egy új verset, és felkérte barátját, Franz Grubert, hogy komponáljon hozzá egy olyan dallamot, amely nem igényel orgonát.

A valóság azonban néhány pontban eltér ettől a történettől. 1816-ban Mohr atya Mariapfarr zarándoktemplomában írta meg a „Stille Nacht! Heilige Nacht!” című verset, majd két évvel később, amikor a Szent Miklós-templomba került, megkérte Grubert, hogy segítsen gitárkíséretet írni a vershez. Az éneket először 1818 szentestéjén adták elő egy kórus kíséretével. A „Silent Night” angol fordítása csak több mint negyven évvel később született meg John Freeman Young episzkopális lelkész jóvoltából, akinek változatát az amerikaiak is hamar megkedvelték.

Santa Claus Is Coming to Town

James Haven Gillespie vidám dala kilencven évvel ezelőtt, 1934-ben Eddie Cantor amerikai énekes rádióműsorában csendült fel először. Meglepő lehet azonban, hogy azt egy tragédia inspirálta. Ace Collins Stories Behind the Greatest Hits of Christmas című könyvében leírta ugyanis, hogy a vaudeville-színészből lett dalszerző, Gillespie éppen akkor kapta a felkérést egy karácsonyi dal megírására, amikor – mind anyagilag, mind érzelmileg – nehéz időszakot élt át és még a testvére is meghalt.

Egyértelmű volt tehát számára, hogy először visszautasítsa a feladatot, hiszen letargikus hangulata szinte lehetetlenné tette számára egy ünnepi nóta megírását. Egy metróút során azonban eszébe jutottak a gyermekkori emlékei és édesanyja szavai a Mikulásról, aki mindig figyel minket és ezek elegendőek voltak ahhoz, hogy meggondolja magát. Tizenöt perc alatt megírta a dalszöveget, majd John Coots zeneszerzővel megalkották a dallamot, amely nem több mint 24 óra leforgása alatt máris hatalmas sikert aratott.

Jingle Bells

Annak ellenére, hogy ez az egyik legnépszerűbb, mindenféle vallási témától és utalástól mentes karácsonyi dal, a Jingle Bells eredetileg nem is karácsonyra készült. James Lord Pierpont az 1850-es években, Savannah városában írta meg azt a dalt, melynek eredetileg a „The One Horse Open Sleigh” címet adta és a Hálaadással kívánta azt összekapcsolni. Ugyanakkor egyes források szerint Pierpont már 1850-ben – amikor még Medfordban élt énekelte már az emlékezetes dallamot. A dal valódi szülőhelyéről tehát még ma is vita folyik.

Mindenesetre 1857-ben a dalt átnevezték „Jingle Bells”-re, ahhoz viszont, hogy egybeforrjon a karácsonnyal, hosszú évtizedek kellettek. Ugyanakkor a Jingle Bells már 1965. december 16-án történelmet írt, hiszen ez volt az első dal, amelyet az űrből sugároztak. A Gemini 6 legénysége egy rögtönzött változatot adott elő – amelyhez csengőt és szájharmonikát csempésztek az űrhajóra –, miután „Mikulást láttak” jelentéseket küldtek. A földi irányítás humorosan így reagált: „ezt már túlzásba viszitek, 6-os.”

O Tannenbaum

Az O Tannenbaum történetének kezdetéhez egészen a 16. századi Németországig kell visszautaznunk az időben, ahol egy bizonyos Melchior Franck dalt írt arról a hagyományról, amikor egy kis fenyőfát bevisznek a házba, majd feldíszítik és a betlehemi jászol mellé helyezik. Ahogy a karácsonyfa-díszítés a 19. században elterjedt, az „O Tannenbaum” népszerűsége is nőtt, a szokás és a hozzá kapcsolódó ünnepi dal a német kivándorlók révén eljutott az Egyesült Államokba is. Az elmúlt száz évben számtalan karácsonyi albumon és olyan családi szórakoztatásokban is szerepelt, mint a Disney A Robinson család kalandjai, az Ernest megmenti a karácsonyt és a Charlie Brown karácsonya.

Have Yourself a Merry Little Christmas

Ez a reményteli, mégis melankolikus dal Hugh Martin tollából származik, aki az 1944-es Találkozunk St. Louisban című zenés filmhez írta azt. A mára igazi karácsonyi klasszikussá vált filmben Judy Garland énekli el azt a szomorkás dalt húgának, hogy megvigasztalja őt, miközben mindketten családjuk költözése miatt keseregnek. Azonban a szöveg korai változatával sem Garland, sem a rendező, Vincente Minnelli nem voltak teljesen elégedettek, hiszen mindketten túl komornak és sötétnek tartották.

Ezen egy pillanatig sem lepődtünk meg egyébként, hiszen a Have Yourself a Merry Little Christmas olyan sorokat tartalmaztak, amelyeket később még maga Martin  is „hisztérikusan gyászosnak” nevezett. Ilyen volt például a következő is: “Have yourself a merry little Christmas/It may be your last…. Faithful friends who were dear to us/Will be near to us no more.” (Legyen boldog kis karácsonyod, talán az utolsó… Hű barátok, akik kedvesek voltak nekünk, többé nem lesznek közel hozzánk.)

Martin azonban eleinte ennek ellenére sem akarta átírni a szöveget, végül Tom Drake színész győzte meg őt. Az esetre a következőképpen emlékezett vissza: „azt mondta, ‘Te buta idióta! Tönkreteszed az életed, ha nem írsz új versszakot ehhez a dalhoz!”.  Ennek volt tehát köszönhető, hogy Martin két alkalommal is optimistább irányba terelte a dalt. Először a filmhez írta át, majd 1957-ben Frank Sinatra kérésére is módosított rajta. Sinatra kedvéért a „We’ll have to muddle through somehow” sort „Hang a shining star upon the highest bough” változatra cserélte.

Nyitókép: George Pimentel/WireImage
Forrás: Mental Floss

Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek: