Jeanne Baret úttörő botanikus volt, aki egy olyan korban született, ahol kizárólag férfiak futhattak be tudományos pályát. Ennek ellenére egy trükknek köszönhetően az első nőként írta be magát a történelembe, aki hajóval megkerülte a glóbuszt.
1766-ban Jeanne Baret titokban csatlakozott az első francia világkörüli expedícióhoz, méghozzá úgy, hogy a szeretője hajósinasának adta ki magát, aki a felfedezőút természettudósa volt. A történet pikantériája, hogy akkoriban nő egyáltalán nem léphetett volna a fedélzetre. Mire a hajón rájöttek a csalásra, addigra Jeanne már több mint 6000 növény-, kagyló- és kőzetmintát katalogizált a francia tudósok számára. A története mind a mai napig inspiráló.
A tudós és asszisztense
A kor elvárásainak és normáinak ellenszegülő nő 1740. július 27-én született a francia La Comelle-ben, szegény földműves család gyermekeként. A vidéki környezet és apja munkája már egész korán felébresztette a kislányban a növények iránti szenvedélyt, fiatal felnőttkorára pedig már kiválóan értett a gyógynövényekhez. Így került Philibert Commerson alkalmazásába is. Bár házvezetőnőnek vették fel, mégis munkája nagy részét azt tette ki, hogy a természettudós munkáját segítette. Az elkötelezett munka mellett lassan a kettejük szerelme is szárba szökkent, miután Commerson felesége 1762-ben meghalt.
Jó kapcsolatainak köszönhetően, a természettudós hamarosan a francia expedíció egyik kulcsemberévé vált, miután Louis-Antoine de Bougainville tengernagy megbízást kapott új területek meghódítására Franciaország számára. Commerson pedig asszisztensével – és egyben szeretőjével – együtt indult világkörüli útra a hajó fedélzetén.
A földműves lánya körbeutazza a világot
Annak ellenére, hogy Commerson ragaszkodott női asszisztenséhez, a francia haditengerészet hajthatatlan volt, és nem engedték, hogy a legénység tagjai között akár egyetlen nő is legyen. A szerelmesek így más eszközökhöz folyamodtak. Lekötötték Jeanne melleit, laza matrózruhába bújtatták a nőt, és a Jean-ra keresztelt matróz a csodával határos módon csatlakozhatott a hajó brigádjához. Így vette kezdetét az első olyan európai expedíció, aminek egy természettudós is tagja volt.
A hajó 1766-ban hagyta Nantes partjait és Dél-Amerika felé vette az irányt. Commerson sokat betegeskedett, így asszisztense gyűjtött helyette a mintákat a szárazföldön. Így bukkant rá arra a virágzó szőlőre is, amit a tengernagy tiszteletére Bougainvillea brasiliensis-nek nevezett el. Jeanne szeretője kabinján osztozott, így körülbelül másfél éven át sikerült titokban tartani a nő személyazonosságát. Mire azonban a hajó elérte a Csendes-óceán déli részét, addigra a személyzet kezdett gyanút fogni, hiszen Jeant, a matrózt sosem látták vizelni, vagy levetkőzni előttük. Így a tudós és leleményes asszisztense kénytelenek voltak elhagyni a hajót 22 hónappal az expedíció megkezdése után.
Egy matróz botanikus öröksége
A következő hét évet Mauritiuson töltötték, egészen Commerson 1773-ban bekövetkezett haláláig. Jeanne később feleségül ment egy francia tengerészhez, és 1774-ben visszatért hazájába, befejezve ezzel világ körüli útját. A természettudós mellett töltött éveket és munkát bőségesen honorálták, a francia haditengerészet pedig élete végéig nyugdíjat folyósított a rendkívüli nő számára. A valódi elismerés azonban egészen a 21. századig váratott magára, amikor 2010-ben megjelent az életéről és felfedezéseiről szóló első könyv, The Discovery of Jeanne Baret, azaz Jeanne Baret felfedezései címmel.
Forrás: ati
Nyitókép: British Library/Unsplash
