Ha a mélyére ásunk a dolognak, hamar kiderül, hogy az igazi önbizalomhoz több kell, mint egy vonzó külső, egy fitt test vagy jó humor.
Nőként az életünk során számtalanszor ingadozhat a súlyunk, változhat a bőrünk állapota és összességében a testünkhöz való viszonyunk is. Jobb napokon elismerő pillantást ejtünk egy-egy kirakat visszatükröződésében önmagunkra, máskor pedig majd sírva fakadunk a próbafülkében. Egy folyamatos hullámzás, amiben igyekszünk rátalálni és megtartani az önbizalmunkat. Azonban a legtöbbször sajnos külsőségekben mérjük az értékünket. Elég vékony vagyok már? Izmos? Elég szép? Az áttörést viszont, bármennyire szeretnénk, sem a rendszeres látogatás a körmösnél, a pillásnál vagy a fodrásznál, sem a leadott kilók nem hozzák meg hosszú távon. Ezek pillanatnyi önbizalom-tuningokat adhatnak, azonban nagyon gyorsan kifulladnak. Nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Valójában rossz irányba keresgélünk…
A félreértett ön-bizalom
Az önbizalom szót nagyon elhasználtuk és voltaképpen anélkül tettük ezt, hogy tudnánk a mozgatórugóit vagy a valódi jelentését. Úgy tekintünk rá, mint egy személyiségjegyre, valamire, ami kettéválasztja az embereket: vannak, akik tele vannak önbizalommal és ezzel szemben vannak az önbizalomhiányosok. Ha ezen a fonalon továbbmegyünk, akkor még azt is hozzátesszük, hogy a nőknek általában nincsen belőle sok. Mintha ez valami veleszületett rendellenesség lenne, ami a nőiséghez bónuszként jár. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk a szót − ön-bizalom − felsejlik a valódi jelentés. Nem azt kérdezzük, hogy mennyire vagyok vonzó, hanem azt, hogy mennyi bizalmam van önmagamban?
Meddig lehet a szülőket okolni?
Mint oly sok minden, az önbizalom gyökerei is a gyerekkorba vezetnek vissza. Az önállósodásra, szárnypróbálgatásra adott szülői reakció az alapja. A szüleink tükrözték vissza kezdetben, hogy mennyire bízhatunk önmagunkban, a gondolatainkban, az érzéseinkben és a teljesítményünkben. Viszont felmerül a kérdés: meddig lehet a szülőket okolni mindenért? Meddig kifogás a saját önbizalomhiányunkra egy nehéz gyerekkor? 30-40-50 évesen még lehet ujjal mutogatni és felelőst keresni a saját bizonytalanságunkra? Szerintem nem. A kapott csomaggal kell kezdeni valamit, függetlenül attól, hogy az pozitív vagy negatív volt.
Minden oka megvan, hogy önbizalma legyen. Mi baja?
Tegyük fel, hogy elkezdünk felelősséget vállalni az életünkért, önmagunkért és azon fáradozunk, hogy felépítsünk egy egészséges önbizalmat. Mit teszünk? Loholunk a külső visszajelzések után. Életmódot váltunk, vért izzadunk a testünk átalakításában, fellapozzuk az összes női magazint az önbizalomnövelő praktikákért és utána lépten nyomon áhítozunk egy-egy bókért, dicséretért. Ha ez vezetne valamerre, akkor nem lenne annyi boldogtalan fitt ember, annyi bizonytalan álomszép nő és sorolhatnánk. Az önbizalom ugyanis túlmutat a külsőségeken.
Ne hagyd cserben magad!
Hogyan épül akkor a valódi, megingathatatlan önbizalom? Apró sikerélményekből. Abból, hogy kigondolsz valamit és véghez viszed, nem hagyod cserben magad. Közben félsz, izgulsz és ezerszer meghátrálnál, de mégsem teszed, mert van hited magadban. A bizalom cselekedetek mentén épül. Tapasztalatot szerzel arról, hogy meg tudod csinálni, hogy képes vagy rá. Hogy bármilyen nehézség is jön, kiállsz magad mellett. Minél többször diadalmaskodsz önmagad felett, annál több önbizalmad lesz. És ehhez még arra sincs szükség, hogy csilliókat költs a szépségedre.
Nyitókép: Voyagerix/GetyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- 3 dolog, ami elengedhetetlen az egészséges önbizalomhoz
- 5 önbizalom növelő praktika a nehezebb napokra, amitől azonnal magabiztosabbnak érezheted magad
- Ilyen az, amikor valaki egyszerre maximalista és önbizalomhiányos
