A kutatók megpróbálták megcáfolni a cukorfüggőség mítoszát – de kiderült, hogy igaz!

Te is elhúzod a szád, és ösztönösen kételkedni kezdesz, amikor – már megint – azt hallod a cukorról, hogy a drogokhoz hasonló függőséget vált ki a szervezetben?

Úgy érzed, ez azért erős túlzás? Bevallom, én általában így vagyok vele, és hajlamos vagyok összeesküvés-elméletként értékelni az ilyen híreket. Egy dán kutatócsoport is így gondolta, de a kutatás végül érdekes fordulatot vett. A „cukorfüggőség” kifejezés nem új, de vajon igazolja bármi ezt a teóriát? Vagy csak jól hangzik, ha a cukrot az addiktív drogokhoz hasonlítják az életmódguruk? A dán Aarhus University kutatói is erre voltak kíváncsiak. „Nem kétséges, hogy a cukor számos téren hat a szervezetre, és több okból sem egészséges. Azzal kapcsolatban viszont voltak kétségeim, hogy a cukor hat az agyra és a viselkedésre is. Reméltem, hogy képes leszek megcáfolni egy mítoszt” – mondta Dr. Michael Winterdahl, a kutatás vezetője, amikor a vizsgálat eredményeit ismertette.

Azonnali jutalom az agynak

A kutatás viszont nem várt fordulatot vett. Dr. Winterdahl és kollégái disznókon kísérleteztek, hogy megtudják, befolyásolja-e a cukor az agy kémiáját. A disznóknak 12 napig minden nap 2 liter cukros vizet adtak, miközben képalkotó vizsgálatokkal tanulmányozták az agyukat, hogy lássák, fellép-e bármilyen változás. Dr. Winterdahl szerint 12 nap komolyabb cukorbevitel után az agy dopamin- és opioid-rendszereiben már láthatóak voltak a határozott változások. Ezek a rendszerek a jutalmazásért felelősek: akkor aktiválódnak, amikor valami boldoggá tesz, az élvezet érzésével tölt el bennünket. Dr. Winterdahl szerint a jutalmazó rendszerek aktiválódását természetes vagy mesterséges stimulánsokkal is elérhetjük. Természetes stimulánsok többek közt a társas kapcsolatok, a szex, a mesterséges stimulánsok közé pedig – nos, igen, a cukor és a drogok tartoznak. És mivel jól esik, amikor a dopamin szó szerint elönti az agyunkat, hajlamosak vagyunk azt választani, ami kiváltja ezt a jelenséget.

Már gyerekkorunktól hozzászokunk

A kutató szerint ráadásul, ha nagy adag cukor 12 napi fogyasztása ezt műveli az aggyal, akkor simán elképzelhető az is, mit tesz több évnyi, évtizednyi cukorfogyasztás, amihez már gyerekkorunktól hozzászokunk. Ráadásul a hatás eléréséhez egyre nagyobb és nagyobb adagokra van szükségünk. Még az is előfordulhat, hogy az olyan természetes dopamin-serkentőket, mint például a társas interakciók háttérbe szorítjuk, ha a kezünk ügyében van a könnyen hozzáférhető, gyors hatású pótszer. Vagyis a tévé előtt vödörnyi fagylaltot betoló, magányos ember képe nem is olyan közhelyes, mint gondoltuk.

De hogyan lehet leszokni róla?

A kutatók szerint a leszokást segítheti, ha ezt a tényt is figyelembe vesszük, és rendszeresen beiktatunk olyan tevékenységeket a programunkba, amelyek serkentik a dopamin termelődését, ám nem károsítják az egészségünket.  A cukorfüggőség elhagyását segíti a rendszeres, egészséges étkezés és a mozgás is. Ha több fehérjét fogyasztasz, mint korábban, tovább érzed jóllakottnak magad, és kevésbé lesz kedved az egyszerű szénhidrátokért és cukros ételekért nyúlni. A napi 2-3 liter víz elfogyasztása is kulcsfontosságú, mivel sokszor a szomjúságunkat gondoljuk tévesen cukoréhségnek. Ha nagyon kívánod az édességet, a gyümölcsök természetes cukortartalma segíthet. A mesterséges édesítőszereket viszont érdemesebb elhagyni, mivel kiválthatják a cukoréhséget. Az éhség, a vitaminhiány, az egyoldalú táplálkozás, a stressz és a kialvatlanság is a cukor felé lök bennünket, hiszen ilyenkor valamilyen gyors hangulatjavítóra van szükségünk. És egy gyors tipp vész esetére: többen is beszámoltak arról, hogy egy meleg zuhany vagy fürdő képes mérsékelni a cukor iránti, hirtelen fellépő vágyat.

Nyitókép: Peter Dazeley/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: