A mítoszok, legendák és irodalmi alkotások nem csupán szórakoztatásra szolgálnak, az abban szereplő gonoszok ugyanis gyakran a legmélyebb emberi félelmeket testesítik meg.
Sokan félnek ugyanis sok mindentől, azonban vannak olyan dolgok, melyek jócskán túlmutatnak rajtunk. Frankeinstein szörnye nem azért borzongtat meg minket, mert egy élőhalott, hanem azért, mert az ő alakját megismerve az emberi gonoszság köszön vissza ránk. Drakula története egy sor olyan kérdést feszeget, melyet gyakran magunknak sem merünk feltenni, míg Cthulhu létezése már önmagában megrémít minket, hiszen túlmutat mindenen, amit ismerünk. Gyűjteményünkben most az irodalom néhány igazán rettegett gonoszát sorakoztattuk fel.
A Minótaurusz
Listánkat kezdjük is rögtön a mítoszok egyik legismertebb szörnyetegével, a Minótaurusszal. A lényt mindannyian ismerjük, hiszen az ókori görög mondavilág megkerülhetetlen alakja. Története szerint szerint réges-régen Minósz, Kréta királya, Poszeidóntól, a tengerek istenétől kapott egy gyönyörű fehér bikát, melyet ahelyett, hogy feláldozott volna, inkább megtartott. Áldozatként egy másik állatot mutatott be, azonban miután az isten rájött a turpisságra, büntetésből megátkozta a király feleségét, Pasiphaét. A nő nem sokkal később bele is szeretett az állatba, és az ő szerelmükből született meg a Minótaurosz. Persze Mínosznak sem kellett több, megkérte Daidaloszt, hogy tervezzen egy labirintust, melyben a vérengző szörny otthonra lelt. Hogy békében tartsa Minótauruszt, Mínusz minden évben hét fiatal fiút és hét fiatal lányt küldött Athénból a labirintusba. Mindaddig folytatódott ez, ameddig Thészeusz Ariadné segítségével le nem győzte azt.
Drakula
Bram Stoker 1897-ben megteremtette a világirodalom egyik leghíresebb vámpírját, Drakulát, aki szinte azonnal a vámpírtörténetek ikonjává vált. Történetében a lény egy rejtélyes és mágikus képességekkel megáldott gróf, aki többek között alakváltásra képes, köd formájában közlekedik, halhatatlan és természetesen emberi vért iszik. Motivációja azonban még ezektől is félelmetesebb, terve ugyanis az, hogy Londonba utazik, ahol kiterjeszti az „éjszaka birodalmát”. Természetesen mindezt úgy, hogy vámpírokká változtatja a viktoriánus társadalom ártatlan tagjait. Terve azonban kudarcot vall, azonban minket mégis máig elgondolkodtat irodalmilag mindenképp halhatatlan karaktere. Drakula személyében az örök élet iránti vágyunk, az emberi vágyak és bűnök, és a halhatatlanság terhe mind megjelennek.
Frankenstein szörnye
Mary Shelley 1818-ban megjelent regényében tűnt fel Victor Frankenstein, a fiatal és ambiciózus tudós, aki megszállottan tanulmányozta az élet titkait. Ezen kutatásai eredményeiképpen különböző holttestek darabjaiból állította össze, majd hívta életre saját teremtményét. A szörny létrehozása után viszont Frankenstein undorral és félelemmel szembesült, és magára hagyta azt. A szörny pedig kezdetben ártatlan és kíváncsi volt, csak szeretetre és megértésre vágyott. Azonban hamar meg kellett, hogy tapasztalja az emberek gyűlöletét. Kitaszítottként, magányosan bolyongva próbálta megérteni önmagát és a világot.
Miután ráébred, hogy sosem lesz helye a társadalomba, egyre mélyebb gyűlöletet érez alkotója, Frankenstein iránt, aki ezt az életet adta neki. A történet tragédiája ott teljesedik ki, amikor a szörny bosszút fogad alkotója ellen, és mindenkit meg akar fosztani attól a szeretettől és boldogságtól, amit ő maga soha nem kaphatott meg. Kegyetlen üldözés veszi kezdetét Frankenstein és teremtménye között, mely végül mindkettőjük pusztulásához vezet. Frankenstein szörnye az irodalom egyik legösszetettebb és legtragikusabb karaktere. Története az emberi létezés, az elhagyatottság és a kitaszítottság kérdéseit vizsgálja, és örök kérdéseket vet fel: ki a valódi szörnyeteg? A szörny, aki bosszút áll alkotóján vagy Victor Frankenstein, aki saját felelőtlensége miatt egy ártatlan lelket kárhoztatott szenvedésre?
Saurun
Sauron a J.R.R. Tolkien által alkotott A Gyűrűk Ura világának legfőbb gonosza, aki Középfölde uralmáért és minden szabad nép leigázásáért küzd. Ő egy gonosz, hataloméhes Maia, aki Morgoth, az első Sötét Úr szolgájaként kezdte pályafutását, majd miután urát legyőzték és száműzték, Sauron vette át a helyét, és saját sötét birodalmát kezdte építeni. Hatalma viszont csak az Egy Gyűrű révén teljesedhet ki, amelyet ő maga kovácsolt Amon Amarth (Végzet Hegye) tüzeiben. A Gyűrűk Urában Szauron már nem emberi vagy testi alakban jelenik meg; inkább egy égető, mindent látó szemként láthatjuk, amely a Barad-dûr tornyából figyeli Középföldét. Ereje a félelem és a manipuláció, és képes különböző lényeket, embereket és teremtményeket irányítása alá vonni, mint például a nazgûlokat – a kilenc egykori királyt, akik őt szolgálják. Sauron karaktere az abszolút gonosz megtestesítője Középföldén, amely a hatalommal és elnyomással szembeni küzdelem jelképe. A Gyűrű Szövetsége ugyan elpusztítani nem tudja őt, de sikeresen szembeszállnak vele és kevés hatalmától is megfosztva békére lel a világ.
AZ
Pennywise, vagyis a Táncoló Bohóc, Stephen King Az című regényének rettegett főgonosza, és az egyik legikonikusabb horror-karakter. Pennywise valójában nem egyszerű bohóc, hanem egy ősi, természetfeletti entitás, akit az emberek leggyakrabban bohóc alakjában látnak. A lény igazi formáját nehéz megérteni, hiszen nem emberi, hanem egy olyan dimenziókból származó entitás, amely az univerzum peremén létezik és többféle alakot képes felvenni. Pennywise legfőbb célpontjai a gyerekek, akiket a félelmükön keresztül manipulál és kísért, ugyanis könnyen az emberek legmélyebb félelmeinek megtestesítőjévé válik.
AZ huszonhét évente tér vissza, hogy rettegésben tartsa Derry városát, A Vesztesek Klubja azonban gyerekként szembeszáll vele, majd felnőttként véget is vetnek terrorjának. Pennywise karaktere sokféleképpen értelmezhető. Megszemélyesíti a gyermeki ártatlanság elvesztését, az elnyomott traumákat és félelmeket, amelyek újra és újra visszatérhetnek az életünkbe. Emellett a karaktere az emberek megmagyarázhatatlan gonoszsággal szembeni tehetetlenségének szimbóluma is, egy olyan fenyegetésé, amely csak akkor győzhető le, ha az ember képes szembenézni legmélyebb félelmeivel.
Cthulhu
Cthulhu, H.P. Lovecraft teremtménye, az egyik legismertebb és legfélelmetesebb lény a horror irodalmában. Először Lovecraft Cthulhu hívása című novellájában jelent meg 1928-ban, és azóta a kozmikus horror szimbólumává vált. Ő egy egy hatalmas, istenszerű szörnyeteg, aki egyaránt hordoz emberi, sárkányszerű és polipszerű vonásokat. Gigantikus mérete, csápokkal borított feje és szárnyai félelmetes látványt nyújtanak. Lovecraft úgy írja le, hogy egyszerre mély, nyomasztó rémületet és megmagyarázhatatlan vonzalmat vált ki. Mítosza és a kozmikus horror arra az elképzelésre épít, hogy az ember kicsi, jelentéktelen és sebezhető az univerzum végtelen, rémálomszerű lényei és erői előtt. Cthulhu az egyik ilyen ősi lény, aki a mély óceánban, R’lyeh elsüllyedt városában szunnyad, és akinek az emberi elme csak a legnagyobb rémálmaiban képes felfogni létezését. Ő és a hozzá hasonló lények nem csupán fizikai veszélyt jelentenek, feldolgozhatatlan tudást és valóságot tárnak fel, ami őrületbe kergeti azokat, akik közel kerülnek hozzájuk. Az emberi létezés hiábavalóságát és kicsinységét is képviselik, és ez teszi Cthulhut olyan különösen nyomasztóvá.
Nyitókép: IMDb
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Mi mítosz és mi valóság? A vámpírok nyomába eredtünk
- Egy mitikus lény nyomában: tényleg olyan csodás az unikornis?
- Minden idők 5 legszebb és leggonoszabb női karaktere a mozivászonról
