A legtöbben hajszoljuk az örömteli perceket az életünkben, pedig kutatások bizonyítják, hogy ez nem feltétlenül válik a hasznunkra.
John Lennon egyszer azt nyilatkozta: „Ötéves koromban az édesanyám mindig azt mondogatta nekem, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: ’boldog’. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést, mire azt válaszoltam, rosszul értelmezték az életet.” Mindannyian törekszünk a boldogságra, ám ésszerűtlen lenne azt remélni, hogy egyfolytában azok lehetünk. Sőt, egyes kutatások szerint a kulturális berögződéseink ellenére nemcsak normális, hanem még egészséges is, ha időnként szorongást, félelmet, magányt vagy gyászt élünk át.
Több mint 20 éve született meg a pszichológia egy új ága, a pozitív pszichológia, amit gyakran vádolnak azzal, hogy azt a mítoszt kergeti: a jó élet a boldogságról szól. A hagyományos pszichológiától eltérően (amely inkább a mentális betegségek és érzelmi zavarok okaira és tüneteire koncentrál), ez az ág az olyan előremutató jellemvonásokat, gondolkodási mintákat, viselkedési formákat és tapasztalatokat gyűjti egybe, amelyek segítik a mindennapi életminőségünk javítását. Ezek közé tartozik az optimizmus, a spiritualitás, a reménykedés, a boldogság, a kreativitás, a kitartás, az igazságosság és a szabad akarat gyakorlása. A pozitív pszichológia inkább az erényeink feltárására irányul, mint a gyengeségeinkre – de nem az a célja, hogy helyettesítse a hagyományos kezelési formát, amelyek a negatív tapasztalatokra irányulnak, hanem ki szeretné bővíteni és egyensúlyba hozni a terápiás folyamatot. Azonban a „pozitív” dolgok nem mindig szereznek örömet. Az ág mai irányzatának alapjait lefektető pszichológus, Martin Seligman sem feltétlenül csak a boldogság tanulmányozásaként határozta meg a területet, hanem az optimális emberi működés vizsgálataként.
Annak érdekében, hogy az életünk „ideálisan” alakuljon, nem túl szerencsés cél az, hogy állandóan boldogok legyünk. Ennek pedig két oka is van:
Nem minden jelentőségteljes, ami boldoggá tesz, és nem minden örömteli, aminek jelentősége van
Szánj egy percet arra, hogy végiggondold, milyen élmények, cselekedetek vagy kapcsolatok révén érzed azt, hogy érdemes élni! Az emberek többségének boldogsága két általános kategóriába sorolható: ezeket a pszichológusok hedonikusnak és eudaimónikusnak nevezik. A hedonikus tapasztalatok közé tartoznak például az olyan örömök, mint megnézni egy gyönyörű naplementét, megenni egy szelet csokitortát, vagy egy hatalmasat szeretkezni – azaz ebben az esetben az érzékszerveinket tesszük boldoggá. Ezzel szemben az eudaimónikus tapasztalások azok, amelyeknél a dolgoknak személyes jelentősége és célja van. Ilyen az például, ha az értékrendszerünk szerint élünk, befejezünk egy fontos projektet, vagy ha valamelyik cselekedetünkkel változást hozunk a világba. Azért fontos különbséget tenni a két fogalom között, mert a legjelentőségteljesebb dolgok nem feltétlenül szereznek számunkra örömet: akár a kemény munkára gondolunk, akár arra, hogy betartunk egy ígéretet, ami kényelmetlenséget jelent vagy megbocsájtunk valakinek, akit nagyon szeretünk. Ha pedig a másik oldalról nézzük a kérdést: nem minden élvezetes élmény jelentőségteles is. Bár valóban szuper érzés egy hosszú, munkával teli hét után végigdarálni egy sorozatot rengeteg édesség társaságában, ez alapjaiban nem teszi „jobbá” az életünket.
A negatív érzések pozitívak (is) lehetnek
Annak ellenére, hogy az emberek többsége folyamatosan boldog akar lenni, kutatások bizonyítják, hogy a negatív érzések bár kellemetlenek, néha a hasznunkra válhatnak. A szorongás és a félelem például megvédhet minket a lehetséges veszélyektől. A bűntudat arra motiválhat, hogy jóvá akard tenni a bűneidet, ha valamit elrontottál – ezáltal segít megőrizni a számodra fontos kapcsolatokat. Természetesen különbséget kell tennünk a harag és az erőszakos viselkedés között, és aközött is, hogy egészséges, kezelhető mértékben éljünk meg negatív érzéseket, vagy hagyjuk, hogy felemésszenek minket – de ha a megfelelő mértékben tapasztaljuk meg őket, hasznosak lehetnek számunkra.
A kutatások talán legfontosabb leckéje az, hogy legyünk hűek önmagunkhoz, ami azt is jelenti, hogy tapasztaljuk meg a fájdalmat, a szomorúságot és a konfliktust is a boldogság és a szeretet mellett. Ha mindig boldogok lennénk, rengeteg olyan lehetőségből kimaradnánk, ami által fejlődhetünk.
Forrás: Psychology Today
Nyitókép: MarioGuti/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „Aki a testünket érinti, minket érint” – De vajon hány érintés kell a boldogsághoz?
- Boldogság receptre? – 3 módszer, amivel boldogabb életet élhetsz
- Csak vársz a boldogságra, amíg minden a helyére kerül az életedben? Ne teketóriázz!
