A szeptember is telis-tele volt izgalmas vagy olykor kevésbé érdekes zenei újdonsággal, melyek közül mi szerencsére csak az előbbiekkel foglalkozunk.
Volt miből válogatni, amikor a szeptemberi zenei újdonságok közül kerestem ki azokat az albumokat és dalokat, melyek mellett semmiképp sem mehetünk el szó nélkül. A hónap igazából a nagy visszatérésekről szólt, mutatom is miért!
Albumok
Az már előrelátható, hogy az idei ősz zeneileg legizgalmasabb hónapja a november lesz, azonban ez nem azt jelenti, hogy szeptemberben ne kaptuk volna fel a fejünket egy-egy frissen megjelent album hallgatása közben.
Blink-182 – One More Time… Part 2
A Blink-182 tavaly októberben jelentette meg mindenféle túlzást nélkülözve hibátlannak nevezhető One More Time… című lemezét, melynek folytatásaként szeptember 6-án megérkezett a One More Time… Part 2 is, ami igazából delux-szá tette azt. Az ikonikus együttes ehhez nyolc új dallal egészítette ki a 2023-as lemezt, melyek közül előzetesen kettő jelent meg. A CAN’T GO BACK és az ALL IN MY HEAD pedig ugyanolyan zseniálisak voltak, mint az összes többi Blink-dal, így természetesen tudtam, hogy van mit várni szeptember 6-án. Az imént említett kettős akkor még hat új dallal bővült, melyek a NO FUN, EVERY OTHER WEEKEND, EVERYONE EVERYWHERE, IF YOU NEVER LEFT, ONE NIGHT STAND and TAKE ME IN címeket viselik, és nyilván mind hozza azt a hangulatot, ami miatt több évtizede imádjuk a zenekart.
Paris Hilton – Infinite Icon
Paris Hilton tizennyolc év után elérkezettnek látta az időt arra, hogy folytassa anno félmaradt énekesnői karrierjét: a 2006-os Paris után szeptember 6-án megérkezett második stúdióalbuma is. Az Infinte Icont a június 13-án megjelent I’m Free, valamint a július 26-án droppolt, Meghan Trainor közreműködésével készült Chasion című dalokkal vezette fel, melyek mellé ősz elején még tíz számot kaptunk. Az újra a popsztár érájában tetszelgő híresség az album elkészítésében olyan producerekkel dolgozott együtt, mint Alex Frankel, Banx & Ranx, Benny Blanco, Greg Kurstin, House of Wolf és Jesse Shatkin. Mindezek mellett Siát, Megan Thee Stalliont és Maria Beccerát is felkérte egy-egy dalhoz. Paris új albuma lényegében csajos, bulis és nagyon pop. Igazából az, amit mind vártunk tőle.
Nelly Furtado – 7
Nelly Furtado négy évvel ezelőtt kezdett el dolgozni hetedik stúdióalbumán, melyet a rajongók szeptember 20-án hallhattak teljes egészében először. Az énekesnő egyébként hosszabb szünet után tért vissza, hiszen előző korongja, a The Ride 2017-ben jelent meg. Igen, hét éve. Ez is inspirálta őt arra, hogy hetedik lemeze nemes egyszerűséggel a 7 címet viselje. Másrészt saját bevallása szerint a 7 inkább egy zenei gyűjteményhez hasonlítható és semmiképp sem egy átgondolt konceptalbum, így nehéz is lett volna számára, hogy egy minden tekintetben illő kifejezést találjon ehhez a kavalkádhoz. A tizennégy dal meghallgatása után erről pedig mi magunk is megbizonyosodhatunk, hiszen ugyanúgy helyet kaptak azon a líraibb nóták és a könnyedebb vagy éppen pörgősek számok is. Furtado a közreműködőket sem aprózta el a 7-en, hiszen hat dalban más hangja is felcsendül. Én örülök ennek a visszatérésnek.
Lady Gaga – Harlequin
Lady Gaga a Joker: Kétszemélyes téboly című, a kritikusokat igencsak megosztó mozi kapcsán, szeptember 27-én jelentette meg a Harlequin című albumát. A filmben Gaga természetesen nemcsak színésznőként, hanem énekesként és dalszerzőként is megcsillogtatta tehetségét Joaquin Phoenix mellett. A Harlequin tizenhárom dalt tartlamaz, melyek között megtalálhatóan az olyan klasszikusok, mint a Judy Garland előadásában ismertté vált Get Happy és That’s Entertainment, valamint olyan újdonságok is, mint a Folie à Deux és a Happy Mistake, melyek mind tökéletesen leírják a Harley és a Joker közötti kaotikus viszonyt. Az eredetileg LG 6.5 néven beharangozott lemezről mindössze három nappal a megjelenése előtt értesültünk, és ez egyfajta hídként szolgál a 2020-as Chromatica, valamint az énekesnő hamarosan megjelenő „hetedik” stúdióalbuma között.
Dalok
Most pedig térjünk is át a dalokra, hiszen azok tekintetében is van miről beszélnünk, hiszen számtalan zenekar és előadó ad még ki idén albumot, melyekről sorra kapjuk a jobbnál-jobb számokat.
Linkin Park – The Emptiness Machine
Szeptember 6-án mindenkit meglepett a Linkin Park, hiszen a 2000-es évek egyik legmeghatározótt együttese Chester Bennington 2017-es halálát követően újra színpadra állt. A banda akkor új énekesnőjét, új dobosát és hamarosan érkező, From Zero címet viselő nyolcadik stúdióalbumának első kislemezét is bemutatta. A mikrofon mögött a Dead Sara korábbi frontembere, Emily Amstrong áll, dobosuk Colin Brittain, míg első Chester nélkül megjelent daluk a The Emptiness Machine lett. A zenekar ezt követően persze kapott hideget-meleget, sőt a hardcore fanokat is sikerült megosztaniuk. A kedélyek azóta persze már csendesedtek, és tagadhatatlan, hogy a hónap legizgalmasabb újdonságát szolgáltatták a hallgatóknak. Ami engem illet, örömmel fogadtam a visszatérést, és a The Emptiness Machine vibe-ja is rögtön magával ragadott. Éppen a cikk írása közben is ismétlésre van állítva, imádom ezt a dalt, és csak remélem, hogy a nagy visszatérésben a későbbiekben egy hazai koncerten is hamarosan lesz alkalmunk azt meghallgatni.
Halsey – Ego
Szintén szeptember 6-án droppolt Halsey október végén megjelenő, The Great Impersonator című albumának legújabb előfutára is, az Ego. Az énekesnő lemeze ezúttal egyfajta felfedezés lesz, melyet egy nyilatkozatában is megerősített. „Mi lenne, ha én lennék Halsey a ’70-es években? Mi lenne, ha én lennék Halsey a ’80-as években? A ’90-es években? A 2000-es évek elején? És tudod, azt hiszem, hogy az Ego határozottan a 90-es évek Halsey-je.” Tehát valóban egy nagyok sokszínű albumot kapunk majd, illetve ennek köszönhető az is, hogy az Egóban egyértelműen érezhető az imént említett évtized ikonikus pop-rock dalainak hangulata, valamint kliséi egyaránt. Bár – mint Halsey is bizonyította, – a klisék nem mindig rosszak.
The Cure – Alone
Nagy visszatérésekből idén nincs hiány, ezt pedig még The Cure is tetőzte szeptemberben: a zenekar ugyanis bejelentette, hogy tizenhat év után új albumot adnak ki. Természetesen már megérkezett annak első kislemeze is, mely egy majd’ hétperces ballada. Az Alone egyértelműen a zenekar rajongóinak szól, akik nem bánják azt, hogy egy hosszas felfedezést követően csendül csak benne fel Robert Smith senkivel sem összetéveszthető hangja. A dal szövege komor, szembenéz az idő múlásával, a be nem teljesült álmokkal és az elkerülhetetlen véggel. Persze, ezek a témák hosszú ideje jelen vannak a The Cure zenéjében, de talán sosem voltak még ennyire kézzelfoghatóak és sosem kaptak még ekkora hangsúlyt. A soroknak tökéletes keretet ad a jellegzetes melankólikus gitár, a lassú tempó és a borús hangulatot árasztó billentyűk. Ebben a sötét atmoszférában várhatjuk, hogy november 1-jén meghallgathassuk majd a lemezt.
Marilyn Manson – Sacrilegious
A nyár végén szinte mindenféle felhajtást nélkülözve visszatérő Marilyn Manson újabb dallal örvendeztettet meg minket. Szeptember 27-én ugyanis az As Sick As The Secrets és a Raise The Red Flag dalok után megjelent a novemberben érkező lemezének harmadik EP-je is. A Sacrilegioushoz egy gótikus glam ritmust használt torzított gitárdallamokkal, amelyeket mély és komor énekhangja kísér, valamint „The Beautiful People stílusú” suttogás egészít ki. Szövegileg néhány mártírszerű elmélkedéssel operál, amit a „you should have treated your saviors better” („jobban kellett volna bánnotok a megváltóitokkal”) sor is érezteti, miközben talán önmagára utalva beszél visszatéréséről és a „feltámadásról”. Az allegorikus dalhoz persze készült egy Manson stílusához remekül passzoló videóklip is, amelyet Bill Yukich rendezett. Nálam Marilyn Manson sosem veszti el ikon státuszát, így természetesen ettől is el vagyok ájulva.
Nyitókép: Linkin Park Facebook
