Itt az idő komolyan venni a „mérgező férfiasság” fogalmát és eltörölni a kártékony, mentális betegségeket okozó és erőszakos viselkedést kiváltó normákat.
Nagy Sándor, az ókor egyik legnagyobb hadvezére rajongott a finom parfümökért. XIV. Lajos francia király gyakran csillogó magassarkú cipőt viselt, és divatossá tette a hatalmas parókákat. A vikingeknek – akiket gyakran a férfiasság mintaképeként azonosítanak – valószínűleg összetettebb hajápolási rutinjuk volt, mint neked. Mégsem kárhoztatta őket senki emiatt. Bezzeg, ha ma élnének, a társadalom legnagyobb része elítélné, különböző jelzőkkel illetné őket. Hiszen napjainkban még mindig nagyon sokan azt gondolják, hogy az „igazi férfi” megjelenése és viselkedése maszkulin. Ez a kulturális nyomás – amelyet általában mérgező vagy toxikus férfiasság néven emlegetünk – elképesztő károkat okozott a férfiak, illetve a környezetünkben élők életében.
A fiúk nem sírnak
Az újkorban nagyot fordult a világ, és egyre inkább tabuként tekintettek arra, ha egy férfi nem a fősodor szerint élte az életét. A felvilágosodás korában, Európában gyökeret vert az az elképzelés, amely a modern, nyugati férfiasság fogalmát azóta is meghatározza. Eszerint a divat és a szépségápolás iránti vonzódás a nők sajátja, egy férfinél ez az érdeklődés a furcsaság, az erkölcstelenség jele. Sőt, bizonyos esetekben, országokban büntetést is vonhatott maga után, ha egy férfi „túl nőies”. Az ’50-es években például Amerikában hatályba lépett a „három darabos törvény”. Eszerint, ha egy férfi egyszerre három hivatalosan nőiesnek tartott ruhadarabot viselt, előállíthatták a rendőrök.
A férfias nemi sztereotípiákat mindannyian ismerjük: egy férfi ne mutassa magát sebezhetőnek, ne sírjon. Ne viseljen rózsaszínt, nőies ruhákat, sminket vagy körömlakkot. Legyen kemény, határozott és sztoikus, ha boldog, sikeres életre vágyik.
Fontos kihangsúlyozni, egy férfi lehet anélkül is férfias, hogy toxikus hatással lenne a saját, illetve mások életére.
A mérgező férfiasság kifejezés a kulturális nyomásra, illetve arra utal, hogy egyesek a „férfiasságukat” az uralkodó magatartás, a hatalom, a homofóbia és az agresszió képében próbálják érvényesíteni. Ez az elképzelés – miszerint a férfiaknak mindig keményen kell fellépniük, és el kell kerülniük az érzelmeik kimutatását – generációk óta minden fiút, férfit érintett valamilyen módon. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a jelenség ellen több férfi is az elsők között szólalt fel. Jackson Katz hasznos TED-előadását például érdemes megnézni a témában (magyar felirat is elérhető).
A jó fiúk sosem nyernek?
Az elmúlt években számos tanulmány készült, amely bizonyítja, hogy azokat a férfiakat, akik kedvesebben vagy szerényebben viselkednek, empátiát tanúsítanak, kifejezik szomorúságukat, feministának vallják magukat, illetve az LMBTQ+ közösséghez tartoznak hátrányos megkülönböztetés éri. Egy 2015-ös kutatás megállapította, hogy amikor a férfi vezetők segítséget kérnek, akkor kevésbé tartják őket kompetensnek, tehetségesnek és magabiztosnak. Miközben a női vezetők esetében ez nem változtatott a megítélésükön. Egy másik kutatásban azt bizonyították, hogy több iparágban a kedvesebb, önzetlenebb férfiak átlagosan 18%-kal alacsonyabb fizetést kaptak, mint határozott társaik. Illetve azt gondolták róluk, hogy kevésbé alkalmasak egy magasabb pozícióra.
Mérgező férfiasság, a mentális zavarok és az erőszak melegágya
Ezek az adatok is azt tükrözik, a férfiak érdeke is lett, hogy ragaszkodjanak a társadalom normáihoz. Azonban ez a kényszer csorbát ejthet az identitásukon, a mentális egészségükben. Ráadásul a mérgező maszkulinitás eszméje elutasítja, hogy segítséget kérjenek, vagy a mentális jóllétükről beszéljenek. Vagyis egyedül maradnak a problémáikkal, amely mentális zavarok kialakulásához vezethet. És sajnos az eredmények azt mutatják, ez súlyos következményekkel jár. Az USA területén, Ausztráliában és Nagy-Britanniában háromszor több 45 év alatti férfi követ el öngyilkosságot, mint nő. Ennek az egyik legnagyobb oka a társadalmi elvárások okozta szorongás és depresszió.
A mérgező férfiasság jelenségeként sok esetben a kulturális nyomás, illetve az ezzel járó mentális problémák agresszív viselkedésben nyilvánulnak meg. A probléma vajon mennyiben befolyásolja a tényt, hogy az erőszaktevők a legtöbb esetben férfiak? A kutatók bebizonyították, hogy nagyon kevés különbség van a férfiak és a nők agya között. Nem a biológiai sajátosságok miatt cselekszünk, reagálunk gyakran másképp, hanem a nőiesség és a férfiasság körül kialakított merev társadalmi normák miatt. Vagyis a férfiak alapvetően nem erőszakosak. De egy olyan kultúrában, amely a férfiasságot a fizikai erővel teszi egyenlővé, egyes férfiak és fiúk úgy érezhetik, ez az egyetlen megoldás, ha valamilyen téren kudarcot vallottak „férfiként”.
A férfiasság fogalmának újradefiniálása
Szerencsére az utóbbi években változás figyelhető meg azzal kapcsolatban, hogyan tekintünk a férfiasságra. Egyre többen hívják fel a figyelmet, hogy a férfiaknak nem kell sztoikusnak, maszkulinnak lenniük ahhoz, hogy beteljesítsék az álmaikat. Olyan sztárok váltak a mozgalom szószólóivá, mint Harry Styles, Frank Ocean és a leghíresebb K-pop banda, a BTS. Ők nem szégyellik, nem rejtik el, hanem bátran felvállalják feminin oldalukat. Nem az alapján határozzák meg identitásukat, hogy például férfi vagy női ruhát viselnek. Hiszen mindenkinek a saját döntése – legalábbis az kellene, hogy legyen –, hogyan fejezi ki önmagát. Vagyis a férfiak megjelenése lehet maszkulin, lehet feminin, illetve minden, ami a kettő közé esik. Ne társadalmi normák határozzák meg, hogyan válhat valakiből férfi, és ne szabályozzák politikai intézkedések az identitását.
Forrás: verywellmind, Harvard Business Review, CNN
Nyitókép: Lisa/Pexels
