Amikor manapság a narancsra gondolunk, egy szinte tökéletesen kerek gyümölcsöt képzelünk el, amelynek belseje édes, citrusos és lédús, a színe pedig, ahogy a neve is sugallja, narancssárga. Na, de a narancs története nem így indult.
Ugyan ma már ez az egyik legelterjedtebb gyümölcs a világon, az Egyesült Államokban például a narancs rendszeresen a harmadik leggyakrabban fogyasztott friss gyümölcs a banán és az alma mögött, és az első helyen áll a gyümölcslevek között. Ám a narancs nem mindig volt ilyen népszerű vagy elterjedt, sőt, még csak nem is így nézett ki. Az a narancs, amelyet ma ismerünk, több ezer évnyi termesztés és szelektív nemesítés eredménye. Most pedig, hogy beköszöntött a „szezonja”, ideje, hogy megtudjuk, milyenek voltak a narancsok régen, és hogyan váltak azzá a gyümölccsé, amit ma is előszeretettel fogyasztunk. Mert bőven van minek utánajárnunk.
A kezdetek kezdete
A narancsok (ahogy az összes citrusféle) gyökerei a Himalája délkeleti lábaihoz vezethetők vissza. DNS-vizsgálatok szerint az első citrusfák körülbelül 8 millió évvel ezelőtt jelentek meg ezen a területen; innen terjedtek el az indiai szubkontinensen, majd Kína délkeleti részére. Ezek az ősi citrusfélék azonban egyáltalán nem hasonlítottak a mai narancsokra. Kisebbek voltak, gyakran keserűek, és különböző formákban és színekben fordultak elő. A modern cédrát-citromhoz hasonló, dudoros, sárga gyümölcsöktől kezdve a mai pomelóra emlékeztető, nagy, sima zöld citrusokig. A napjainkban ismert narancsok, citromok, lime-ok és grépfrútok mind néhány ősi faj – nevezetesen a cédrát, a pomelo és a mandarin – leszármazottai, amelyek Dél- és Kelet-Ázsiában őshonosak. A mai édes narancs, amely a globális narancstermelés körülbelül 70%-át teszi ki egy nemesített hibrid az ősi pomelo és az ősi mandarin között, amely akkoriban csak valamivel volt nagyobb, mint egy olajbogyó. Ez az eredeti hibrid azonban még mindig jelentősen különbözött a mai narancsoktól.
Zöld narancs? Létezik!
A modern narancsok több ezer évnyi intenzív szelektív nemesítés eredményei. A korai narancsok minden bizonnyal nem voltak olyan egyöntetűek, mint a mai változatok: valószínűleg kisebbek voltak, lazább, dudorosabb héjjal. Ízük lehetett keserű, édes, vagy a kettő között bármi. Az édes narancsról szóló első ismert, írásos említés az i.e. 314 körüli kínai irodalomból származik. Ami a színt illeti, nem minden korai narancs volt narancssárga: a gyümölcs árnyalatai a halványsárgától a zöldig terjedtek. Valójában még ma is előfordul, hogy egy-egy narancs éretten is zöld marad. Különösen megfigyelhető ez a melegebb éghajlatokon, hiszen a gyümölcs színe a hőmérséklethez és a környezethez kapcsolódik, nem pedig az érettséghez. A narancs hideg hatására válik narancssárgává, és a melegebb vidékeken termesztett narancsokat gyakran zölden szedik le, majd etiléngázzal kezelik, hogy narancssárgábbak legyenek. Ezt a folyamatot nevezik „zöldtelenítésnek”.
A narancs meghódítja Európát
A 11. századra ugyan már termesztettek narancsot Dél-Európában, bár ezek még mindig keserű ízűek voltak, és főként gyógyászati célokra használták őket. Az édes narancsok, amelyek hasonlítanak a ma általában fogyasztott fajtákra, csak a 16. században jelentek meg kontinensünkön. Ezek gyorsan népszerűvé váltak, és elindították a nemesítési programok és intenzív termesztés időszakát, amelyek egyre inkább a mai modern narancsra emlékeztető gyümölcsöt formáltak. Ekkoriban a narancsok valószínűleg még nem voltak olyan nagyok, egyenletes méretűek vagy élénk narancssárgák, mint amilyenekhez ma hozzászoktunk, de jóval könnyebben felismernénk azokat, mint a korai fajtákat. Ezt bőségesen bizonyítják a 16. századtól kezdve különböző művészek festményei is, melyeken gyakran központi szerepet kapott a gyümölcs. Láthatunk narancsot például Giuseppe Arcimboldo: Tél (a „Négy évszak” sorozat része, 1563), Willem Kalf: Borospohár és gyümölcstál (1663), Luis Melendez: Csendélet citromokkal és narancsokkal (kb. 1760), és Vincent Van Gogh: Csendélet kosárral és hat naranccsal (1888) című művein is.
Ami pedig magát a „narancs” szót illeti, az először egy gyümölcsre, később pedig egy színre utalt. A szó egyébként az ófrancia pomme d’orenge kifejezésből származik, amely vélhetően a szanszkrit nāraṅga szóból ered, perzsa és arab közvetítéssel (innen származik a spanyol naranja szó is). A narancs mint szín megnevezése az angol nyelvben csak az 1500-as években kezdett megjelenni – sok évszázaddal azután, hogy az emberek elkezdték fogyasztani a gyümölcsöt.
Nyitókép: MelkiNiImages/GettyImages
Forrás: HistoryFacts.
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Mutatunk 14 zseniális módszert a narancshéj felhasználására
- Lila répa és ehetetlen banán: ilyenek voltak régen a zöldségek és a gyümölcsök
- A 7 legegészségesebb gyümölcs, amit télen is könnyedén beiktathatsz a mindennapjaidba
