Reggel, miután végre magamhoz tértem, azon gondolkodtam: ha ez a novelláskötet nem 30 nő küzdelmét, élethelyzetét mutatná be, hanem mondjuk 31-ét, és az enyém lehetne az a plusz 1, mi lenne az én történetem címe? Ahern erre is megadta a választ.
Hetek óta vadásztam Cecelia Ahern: Üvöltés című legújabb szerzeményére, egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, ezúttal mit alkotott, másrészt azért, mert rajongok a novelláskötetekért (harmadrészt meg azért, mert két könyvesboltban is elkapkodták előlem). Két héttel ezelőtt sikerült megszereznem, de csak az esti órákban ütöm fel, így legalább minden nap vége tartogat nekem valami jutalomjátékot. Mert ez a könyv tényleg az.
Ahern most sem okozott csalódást. Az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzője harminc nő dilemmáját, vágyát, félelmét mutatja be egy-egy rövidebb vagy hosszabb sztorin keresztül, olyan élethelyzeteket, amelyek mindannyiunk számára ismerősek lehetnek.
Hogyan küzd meg egy anya azzal, hogy kirepülnek a gyerekei a családi fészekből? Mit csinál az a nő, aki mindent felad egy férfi kedvéért, de végül ráébred, hogy csak egy bábu a saját életében? Hogyan birkózik meg egy nő az elviselhetetlen kollégáival, hogyan vesz erőt, hogy végre kiálljon magáért?
Az elképesztő írói tehetséggel megfestett, többnyire valamilyen szürreális helyzetből induló történetet lassan bontja ki előttünk a szerző, és teszi nyilvánvalóvá a problémát, a valós élethelyzetet, amibe a főszereplő került. A felismerés után pedig érkezik egy sok esetben roppant mulatságos végkifejletbe torkolló megoldás, amit inkább mondanék gondolatébresztő javaslatnak, mintsem szájbarágós receptnek a boldogsághoz – és ez a kötet épp ezért olyan különleges. Bátorít, megerősít, inspirál és vidámságot csempész a szobába.
A könyv harcosan feminista megközelítése már az egyes történetek címeiből is feltűnhet – A nő, aki visszavitte és lecserélte a férjét vagy például A nő, akit a polcon tartottak -, ennek ellenére én nagyon is ajánlom azoknak a férfi olvasóknak, akik szeretnék megfejteni a női lélek rejtelmeit. Legalább részeiben.
És hogy mi lenne az én sztorim címe?
A nő, akinek, ha nincs semmi gondja, a foga fáj
A tiéd?
Nyitókép: Jacob Lund/Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Kiszabadulni a belső börtönünkből: A döntés – Könyvajánló
- Nem bírtam letenni: A víz mélyén – Könyvajánló
- Megnevettet, elgondolkodtat és emberségre tanít: Ne bántsátok a feketerigót! – Könyvajánló
