A nő kötelességből, a férfi örömmel főz. Igaz ez? – A kérdésre Jancsa Janival kerestük a választ

Míg a világ vezető séfjei és gasztrogurujai többnyire férfiak, addig otthon még mindig javarészt a nők kezében van a fakanál. Jancsa Jani gasztroblogger segítségével egy kicsit a dolgok mögé néztünk.

A klasszikus párkapcsolati-szerepmodell mindenkinek ismerős lehet: a férfi a családfenntartó, a dolgozó és a döntéshozó fél, a nő pedig otthont teremt, gyereket nevel és vezeti a háztartást. A főzés így hagyományosan a női feladatkörökhöz tartozott, annak ellenére, hogy a világ legismertebb séfjei mindig inkább férfiak voltak. Sőt, az egyre népszerűbb tévés, és internetes gasztroműsorokban is inkább a férfiak viszik a prímet. Vannak, akik szerint ez a világ inkább a versenyről szól, mint a főzés nyugalmas, élvezetes örömeiről, és ez a kiélezett-helyzet a férfiaknak kedvez – ráadásul fizikailag is megterhelő a szakma. „Azt fontos kiemelni, – mondja Jancsa Jani gasztroblogger, a Bamba Marha Burger és a Donna Mamma Pizza Napoletana megálmodója – hogy egy klasszikus értelemben vett séf bizony kemény fizikai munkát végez. Nem beszélve arról, hogy 12-14, de akár 16-18 órás munkanapokkal is kell számoljon az, aki ezt a hivatást választja. Ezt a szintű fizikai igénybevételt a nők kevésbé bírják, de persze, mint minden szakmában, úgy itt is vannak kivételek. Tény azonban, hogy férfidominancia van, ami egyáltalán nem jó, de bízzunk benne, hogy lassan kezd kiegyenlítődni a nemek aránya.”

A nő helye még mindig a konyhában lenne?

Azonban míg a versenyszférában a férfiaké a főszerep a főzés terén, a magánéletben hozzám hasonlóan biztosan minden nő legalább egyszer megkapta már azt a jó tanácsot, hogy „A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út.” Bár nem szoktam túl nagy jelentőséget tulajdonítani az ilyen régi(módi) mondásoknak, és igazságoknak, egy gyors Google-keresés után ráakadtam olyan felmérésekre, amelyek még alá is támasztották ezt: sok férfinak otthon-, és biztonságérzetet nyújt, ha a párjuk főz nekik, éppen ezért a társkereséskor fontos szempontnak tartják, hogy mennyire házias egy nő. „Van olyan, aki a konzervatív értékekben, a klasszikus párkapcsolati modellben gondolkodik: a férfi keresi a pénzt, a nő pedig otthon van, gyereket nevel, háztartást vezet – egy ilyen pasassal nehéz dolga lenne annak a nőnek, aki nem főz, de persze emberfüggő, hogy ki milyen kapcsolatot képzel el.

Én az elmúlt 15 évben több olyan csajjal találkoztam, aki kijelentette, hogy nem tud, vagy nem akar főzni. Ilyenkor mindig mondtam, hogy milyen jó, mert én tudok, meg szoktam is” – meséli Jani nevetve. A gasztroblogger úgy látja, hogy ez a felállás egyre gyakoribb. „A szerepcsere hátterében talán az állhat, hogy a nők is egyre kevesebb időt töltenek otthon, és több energiát fordítanak a munkájukra és a hobbijukra. Már nem az határozza meg az identitásukat, hogy beteljesítsék a klasszikus női feladatköröket – ez is azt bizonyítja, hogy a szerepek cserélődhetnek…” A kérdésből egyébként mára gyakorlatilag populáris téma lett, anélkül, hogy észrevettük volna. Ha mai fejjel, kicsit tudatosabban nézem végig a tinikorom kedvenc sorozatait, szinte mindegyikben megjelenik a dolgozó, karrierépítő nő és a klasszikus háziasszony, családanya „párbaja”: a Jóbarátokban például a divatszakmában a karrierjére koncentráló Rachel helyett a házasságra és gyermekekre vágyó Monica főzött vacsorát az egyik randijára. De a Szex és New York sztárújságírója, Carrie sem volt konyhatündér, míg barátnője, Charlotte simán feladta a munkáját, hogy főállású feleség legyen (és akkor a Született feleségekről még nem is beszéltünk). Még mindig az az érzésem, hogy ezekben a kisarkított végletekben akkoriban inkább a dolgozó nő kapott kevesebb megértést – azonban a mai kutatások szerint a férfiak és a nők szerepkörei folyamatosan cserélődhetnek, és ezt a társadalom többnyire jól is fogadja. Jani erre egy személyes példát is hozott: „Én barkácsolásban nem vagyok jó, de van olyan csajszi barátom, aki igen, egyszer át is jött segíteni. Ettől semmilyen szinten nem érzem magam kevesebbnek, vagy kevésbé férfinak, mert szerintem nem ezen múlik.”

Hogy lesz öröm a kötelességből?

Erre a változásra egyébként talán pont egy másik szállóige ad magyarázatot, miszerint a nők kötelességből főznek (mert ez a társadalmi elvárás feléjük), a férfiak viszont örömmel. Jani szerint, mint minden mondásnak, ennek is van igazságalapja: „Ha nőként 20 éven keresztül meg kell főznie a húslevest vasárnapra, de nem azért, mert szeretné, hanem mert kell – hiszen az anyád, anyósod meg a férjed is ezt várja el tőled -, akkor abba bele lehet keseredni. Ezért is gondolom azt, hogy érdemes kreativitást belevinni a dologban, és ezt nemtől függetlenül fontosnak tartom. Ha valaki örömmel főz és örömmel adja, akkor nem feltétlenül igaz ez a kijelentés, de ha elvárás alapján csinálja az ember – nemcsak a főzést, hanem bármit -, akkor el lehet fáradni, és ki lehet égni.” Akár Monica, akár Rachel karaktere áll közelebb hozzánk, minden nőre igaz, hogy szeretné lenyűgözni a pasiját, amikor először főz neki, és ezt sokan hajlamosak túlbonyolítani, pedig Jani szerint le lehet egyszerűsíteni a képletet. „Fontos, hogy ismerd valamennyire azt, akinek főzni akarsz, mert ha mondjuk a srác húsevő, te meg vegán vagy, az már nehezített pálya, ezért érdemes előre kipuhatolni, hogy mit szeret. A másik oldalról pedig természetesen kell egy befogadókészség! Nekem sokszor mondták már, hogy „Hú, neked nem mernék főzni.”. De igazából a lényeg az, ha szeretettel, lelkesen adod és csinálod, akkor egy párizsis melegszendvics is lehet jó. Ha viszont adsz valamit a másiknak, ő meg nem úgy fogadja, ahogy vártad, akkor érdemes elgondolkodni azon, mit jelenthet ez.”

Nyitókép: Bamba Marha Burger

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: