Feledékeny vagy? Íme egy trükk, amivel javíthatsz a memóriádon!

Elménk rejtett kincsei

Mi a memória? Mi történik agyunkban, amikor megjegyzünk valamit, majd előhívjuk az információt? Igaz, hogy az ismételgetés a leghatékonyabb módja a kódolásnak? Sorozatunk első részében ezekre a kérdésekre adunk választ.

Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem.Mark Twaintől származik e találó idézet, és hozzá hasonlóan sokan hajlamosak vagyunk  viccet csinálni memóriánkból vagy épp feledékenységünkből. Mindemellett az emlékezet egy rendkívül fontos, ha nem az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Emlékeink határozzák meg énünket, jelenünket, így jövőnket is: ezek teljes hiányában pont annyira működésképtelenek lennénk, mint egy számítógép a memóriája nélkül.

Az emlékezet több aspektusból vizsgálható és osztályozható: kódolásra, tárolásra, valamint előhívásra bontjuk fel magát a folyamatot. Megkülönböztetünk rövid és hosszú távú memóriát, különbséget teszünk explicit (múltbéli eseményeket, tényeket tároló) és implicit (készségeket tároló) memória között.

Hogyan működik a rövid távú memóriánk?

Az emlékezés folyamatának tehát három szakaszát különböztetjük meg. A rövid távú memóriánk használata során tulajdonképpen ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint amikor írunk, ahogy például most én teszem. Gondolataimat a billentyűzet segítségével kódolom, viszem fel a számítógépbe. Mikor lementem a merevlemezen, akkor a számítógép eltárolja, megőrzi. Amikor pedig később, a megírása után újra megnyitom, hogy ellenőrizzem, akkor előhívom, visszanyerem. Ez az a folyamat, amelyet agyunk egy nap számtalanszor megtesz anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk, legyen szó rövid vagy hosszú távú memóriáról. Az emlékezés folyamata során agyunk mindkét féltekéje aktiválódik. Kutatások szerint a kódolás során leginkább a bal, míg előhíváskor a jobb agyféltekét használjuk.

Memóriánk nélkül darabokra hullanánk

A figyelem és a kódolás

A rövid távú memóriának tehát a fentebb már ismertetett szakaszai léteznek. A kódolást azonban megelőzi a figyelem. Ennek során agyunk kiválaszt, szelektál a beérkező rengeteg információ között aszerint, hogy melyek lehetnek fontosak. Attól a másodperctől fogva, hogy reggel kinyitjuk a szemünket, addig a pillanatig, hogy este becsukjuk, milliárdnyi információ ostromolja az agyunkat. Megszámlálhatatlan inger ér minket folyamatosan, és ha agyunk ezeknek a döntő többségét nem szűrné ki, akkor gyakorlatilag feldolgozhatatlan mennyiségű információval kéne megküzdenie. A kódolás lehet akusztikus, vizuális vagy szemantikai. Ha egy oldalnyi szöveget veszünk példának, akusztikus kódolás akkor történik, mikor hangosan ismételgetjük az egyes mondatokat, hogy megjegyezzük azokat. A vizuális kódolás magának a lapnak és a bekezdések elhelyezkedésének megjegyzését jelenti. Biztos veled is előfordult életed során, amikor vizsgáztál, hogy a teszt során feltett kérdésre adandó válaszra nem emlékeztél. Viszont ilyenkor sok esetben előfordult, hogy tudtad, a jegyzeted mely lapjának melyik bekezdésében található az adott mondat vagy felsorolás. A szemantikai, azaz jelentésen alapuló kódolás példánkban az, mikor az adott oldal tartalmát jegyezzük meg.

A rövid és hosszú távú emlékezés biológiája
Patkánykísérletekkel megállapították, hogy a rövid távú memória működésében elsősorban a homloklebeny egyes részeinek, a hosszú távú memória funkcionálásában pedig a hippokampusznak van szerepe. Utóbbi a limbikus rendszer része, amely az emlékezet mellett a tájékozódásban is segít minket. A hippokampusznak és a homloklebeny középső részének a rövid és hosszú távú memóriában betöltött szerepe az embereknél ugyanígy alakul. Ezt az igazolja, hogy ha valakinek a hippokampusza sérül, a hosszú távú emlékezete problémás, ha pedig a homloklebenyének középső része károsodik, a rövid távú memóriájával adódnak gondok.

A tárolás és a tömbösítés

A rövid távú memóriánk meglepően behatárolt a tárolt tételek számát illetően: az emberek átlagos memóriaterjedelme 5 és 9 között található, tehát rövid távon ennyi elemet tudunk megjegyezni. Ez mindenkinek ismerős lehet, aki a 9 tételnél több árut tartalmazó bevásárlólistáját próbálta megjegyezni. Szinte biztos, hogy valamit elfelejtünk ilyenkor, kivéve, ha sikerül a megjegyzendő elemeket a hosszú távú memóriánkban lévő elemekhez kapcsolni. Ez a folyamat a tömbösítés. A 200908234604 számsorozatot nem tudná elraktározni sikeresen a rövid távú memóriám, hiszen 12 számjegyből áll, azonban ha párosítok hozzá már megjegyzett információkat (a kutyám 2009. 08. 23-án született, 46 kg és 4 lába van), akkor rövid távon is el tudom raktározni, hiszen így csak három tömböt (a kutyám születési dátumát, a tömegét és a lábainak számát) kell megjegyeznem. Az előhívás tulajdonképpen a megjegyzett információk megkeresésének folyamata. Minden egyes megjegyzett elem 40 ezredmásodperccel hosszabbítja meg az előhívás időtartamát.

A rövid távú memóriának hatalmas szerep jut mindennapjainkban, és nemcsak tudatosan (például egy telefonszám tárcsázása előtti gyors memorizálásakor), hanem önkéntelenül is használjuk. A számolás, az olvasás, valamint a beszéd követése során is alkalmazzuk, épp ezért más néven munkamemóriának is nevezzük. Ennek a mondatnak az elolvasásakor is folyamatosan dolgozik a rövid távú memóriád.

A rövid távú memóriánkat használjuk számoláskor is

Rövid távú memóriánk tulajdonképpen egy sminkasztal

A rövid távú memóriánkat tulajdonképpen egy olyan sminkasztalnak képzelhetjük el, amelyen egyszerre csak 7 (±2) sminkterméket tudunk elhelyezni. Azonban a sminkasztal feletti polcról, amely ebben az esetben a hosszú távú memóriát jelenti, le tudunk venni kisebb tárolókat. Ezekbe több elemet is át tudunk tenni az asztalról, így szabad kapacitást biztosítanak az asztalon (ez a már említett tömbösítés). Ha rövid távú memóriád átlagos, azaz 7 elemet tud megjegyezni, akkor a sminktükröd elé csak 7 terméket tudsz elhelyezni. Azonban ha ezek közül 4 illeszkedik a hosszú távú memóriádba tartozó dobozok (amelyek a polcon vannak) egyikébe, akkor ezt a tárolót az asztalra teheted, így az asztalon rögtön felszabadul 3 hely. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a 4 sminkterméked bekerült a hosszú távú memóriádba, hiszen nem kerültek fel a polcra, azaz nem történt átvitel.

A kódolás vagy az előhívás hatékonyabb a tanulásban?

A rövid távú memóriában lévő információ átvitele a hosszú távú memóriába leggyakrabban az ismételgetéssel történik. Sokáig ezt a módszert tartották a leghatékonyabbnak, azonban a közelmúlt kísérleti memóriakutatásainak eredményei ezt megcáfolni látszanak. Racsmány Mihály, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének kutatócsoport-vezetője kutatócsoportjával arra az eredményre jutott, hogy a tesztelés hatékonyabb és gyorsabb módja a tanulásnak, mint az ismételgetés. A kísérletek egyrészt arra az eredményre vezettek, hogy a szuahéli nyelv szavainak tanulása során azok, akiknek tudását folyamatosan tesztelték, akiknél újra és újra rákérdeztek az egyes szavak jelentéseire, eredményesebbek voltak azoknál, akiknek csak ismételték a szavak jelentéseit. Másrészt az előbbiek gyorsabban hívták elő az információt az utóbbiaknál. Erről a kutatásról Racsmány Mihály az index.hu-nak számolt be, a teljes cikket itt érheted el. Az eredmények tehát azt jelenthetik, hogy a tanulás – azaz a rövid távú memóriából a hosszú távúba való átvitel – során a kódolásnál nagyobb szerepe lehet az előhívás szakaszának.

Rövid távú memóriánk olyan, mint egy munkapad, amelyről a tanulás során kerülnek át az információk a hosszú távú memóriába

A memóriával foglalkozó sorozatunk következő részében a hosszú távú emlékezetről olvashatsz!

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked!

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: