Ugyan az érzelmek gyakran szembemennek a mindenfajta logikával, John Gottman pszichológus mégis úgy gondolja, hogy egy kapcsolat jövőjének is meg lehet alkotni a képletét.
Ha belenézhetnénk egy üveggömbbe és választ kaphatnánk egyetlen kérdésre, a legtöbben valószínűleg azt szeretnék megfejteni, mi teszi a sikeres házasságot. A választ természetesen a szakemberek is régóta keresik – John Gottman pszichológus például kifejlesztett egy képletet, amely 85%-os pontossággal előre tudja jelezni, hogy egy pár happy endre vagy válásra van-e ítélve. Úgy véli, a kapcsolati matekhoz „mindössze” négy szempontot kell számításba venni.
Építő kritika vs. támadás
John Gottman úgy gondolja, rendkívül beszédes, hogy miként reagálnak a felek egy kapcsolatban a másik kritikájára. Nem mindegy, hogy felbosszantjuk magunkat a társunk megjegyzésén, vagy pedig egyfajta megfigyelésként tekintünk rá, ami produktív és pozitív beszélgetéshez vezethet. Akkor kétirányú a kommunikáció, ha mindketten felelősséget vállalnak a saját tetteikért, és proaktívan haladnak előre – a házasság sikeressége sosem egy emberen múlik.
A pohár félig tele, vagy félig üres?
Önmagában is válóok lehet, ha valaki kigúnyolja a partnerét, figyelmen kívül hagyja a véleményét, esetleg állandóan forgatja a szemét arra, amit a másik mond neki. Ahogyan mondás is tartja, a pohár lehet félig üres, de félig teli is: így tehát az sem mindegy, hogy a társunk pozitív tulajdonságaira vagy a hibáira fókuszálunk. A nézőpontváltás egyébként meglehetősen egyszerű: adj hálát a párodért még a legapróbb gesztusok miatt is. Szánj esténként egy percet arra, hogy köszönetet mondj mindazért az erőfeszítésért, amit aznap tett érted, kettőtökért.
Védekezünk, tehát támadunk?
Ha úgy érezzük, hogy valaki nekünk feszül, könnyedén beleeshetünk az áldozat szerepbe, de ugyanígy az sem ritka, hogy vissza akarunk „ütni” a másiknak védekezésképpen, azaz ellentámadásba lendülünk. Amennyiben a második reakció igaz rád, az azt jelenti, hogy megpróbálod áthárítani önmagadról a felelősséget.
Konfliktus, vita nélkül
Úgyszintén árulkodó viselkedés lehet az is, az egyik fél egyszerűen csak kisétál a konfliktusokból – akár szó szerint is. Ha vitára kerül sor, a partnered faképénél hagy a szobában, és nemhogy beszélgetni, de még veszekedni sem akar? Szó szerint annyira sem érdekli a nézeteltérésetek, hogy bármilyen megjegyzést is fűzzön hozzá? Nos, az természetesen érthető, ha valakinek egyedüllétre van szüksége, hogy kiszellőztesse a fejét, mielőtt reagálna a másik megjegyzéseire. Ezt azonban mindig jelezni kell a partnerünk felé és a tűzszünet után viszont mindenképpen le kell ülni a tárgyalóasztalhoz.
Forrás: The Everygirl
Nyitókép: Sandro Crepulja/Pexels
