„A sötétben tapogatózom”: Avagy a metaforák szerepe a terápiában

Egy jól megírt metafora, többet mond ezer szónál. Ha eddig nem is használtál túl sok költői képet, cikkünk után lehet, hogy kedvet kapsz hozzá!

Néhány jól csengő metaforával egyszerűen kifejezheted önmagad, sőt, egy nehezebb élethelyzetben még néhány szemléletes költői képet is érdemes ellesned, teszem azt, egy verseskötetből. Ugyanis a metaforák világa nagyon is izgalmas, és megéri hosszú távon időt és energiát szánni a felfedezésükre. Miért? Elmondjuk!

Miért működnek a metaforák?

A metafora több pusztán egy nyelvi szerkezetnél, a fogalmi világunk gerincét képezi. Ha ügyesen alkalmazzuk, akkor segít kifejezni a gondolatainkat és a szinte megfogalmazhatatlan érzéseinket. Ezáltal nemcsak információt adunk át másoknak, hanem kicsit jobban kifejezésre juttathatjuk a személyiségünket és a világról alkotott képünket.

Ha attól tartasz, hogy mások egy kukkot sem fognak érteni a mondandódból, ne aggódj! A metaforákat szinte mindenki érti, a titok pedig nagyon egyszerű: ezek a költői képek testi élményeken, tapasztalatokon alapulnak, ennélfogva más is érteni fogja őket. Gondolj csak arra, hogy hány fogalom létezik az életben, amelyeket a testi metaforák révén értelmezünk! Ha azt mondod a volt főnöködre, hogy: „Olyan savanyú volt az arca.” Valószínűleg azok is érteni fogják, akik bár végigaludták a gimis irodalom órákat. De, ha azt mondod a párodnak, hogy: „Édes vagy.” Akkor is egy metaforával fejezted ki a szerelmed rejtett csillagrendszerét.

Metaforák a terápiában

Tehát a metaforák szerves részét képzik az életünknek, olyannyira, hogy a szakemberek terápiás céllal is alkalmazzák őket. Igaz, meglepően kevés kutatás zajlik a metaforák pszichoterápiás szerepéről és azok hatékonyságáról, viszont számos cikkben és könyvben foglalkoztak már a témával. Sőt, a traumák feldolgozásával foglalkozó expozíciós terápia az egyik terület, ahol a metaforák alkalmazása hozzájárulhat a gyógyuláshoz. A terápia folyamán az alanynak beszélnie kell a traumáról, és a traumával kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről, szembe kell néznie a megrázkódtatáshoz kapcsolódó tárgyakkal, amelyek mind szorongást idézhetnek benne elő. Ebben a belső harcban a metaforák döntő jelentőségűek lehetnek, ugyanis segítenek az új ismeretek asszimilálásában vagy az érzelmi konfliktusok megoldásában, mivel az alkalmazásukkal a páciensek képesek felidézni képeket, érzelmeket, amelyeket korábban a tudatuk mélyére ástak.

Egy korábbi tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a metaforák használata fokozott érzelmi tudatosságot és megértést eredményezett a betegeknél. Ám a páciensek a metaforákkal nemcsak az eseményeket képesek feldolgozni, hanem megérthetik a traumában elfoglalt helyüket is. A tragédia áldozataként vagy túlélőjeként látom magam? A nehéz feladatot tehernek vagy kihívásnak élem meg? Egyszóval olyan önnarratívát hoztak létre, amely közelebb vitte őket a trauma feldolgozásához. Tegyük fel, hogy egy terápián ülsz, nagyon zaklatott vagy, majd a következő mondat hagyja el a szádat: „Úgy érzem, hogy a sötétben tapogatózom.” A terapeutának ilyenkor szem előtt kell tartania, hogy a páciens milyen szófordulatokat, képeket használ, mivel ez alapvető fontosságú a tragikus események megértésében, rendezésében és az újrakezdésben. Ráadásul minden jól megfogalmazott gondolat könnyíthet a beteg lelkén, és egy pillanatra gondtalannak is érezheti magát. Viszont ehhez nélkülözhetetlen, hogy a beteg fokozott érzelmi állapotban legyen, és érzelmileg elkötelezze magát az ön-narratívájának alakításához. 

Nyitókép: Ben Roberts Photography/Monment/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: