Azt mondják, hogy az igaz szerelem legyőzi a távolságot. De hogyan néz ki a valóságban egy távkapcsolat? Tényleg, semmiség pár száz vagy pár ezer kilométer? Erről mesélünk.
Sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy olyasvalakivel legyenek együtt, aki kilométerekkel távolabb él tőlük. De a szerelem nem válogat, és könnyen előfordulhat, hogy a lángoló érzések közepette egy távkapcsolatban találjuk magunkat. Velem is ez történt, amikor néhány évvel ezelőtt belevágtam egy Budapest-Peking távolságú szerelembe. Habár, jól bevált recept nincs a kilométerek legyőzésére, és közel sem biztos, hogy a kapcsolatnak van jövője, sokat tanulhatunk ebből a nem mindennapi helyzetből. Én a következő 6 dolgot tanultam meg a több mint 7000 kilométeres távolságból fenntartott szerelemből és a 8 órás időeltolódásból:
1. Átértékeltem az együtt töltött időt
Amikor arról kérdeztek, hogyan bírom a másik közelsége nélkül, mindig azt feleltem: az időeltolódás sokkal rosszabb. Míg a fizikai egyedüllétet megszoktam, a több órás eltérés nagyon megviselt. Minden napot előre meg kellett tervezni, hiszen nem tudtunk akármikor beszélni egymással. Amikor ő lefekvéshez készülődött, én már javában az ebédet készítettem, ha én reggel felébredtem, ő éppen akkor végzett az egyetemen. Mivel kevés alkalmunk volt beszélni, még jobban megtanultam értékelni az „együtt” töltött perceket. A beszélgetésekben pedig teljesen jelen voltam, egy pillanatra sem terelődött el a figyelmem. Mivel nem tudtam akárhogy kimutatni a szeretetem, ezért a teljes figyelmemmel igyekeztem a másik tudtára adni, hogy fontos nekem.
2. A távolságon kívül nincs legyőzhetetlen akadály
A távkapcsolatok egyik legfontosabb kelléke a net és azok az applikációk, amelyek lehetővé teszik a napi kapcsolattartást. A világban szinte mindenhol a Facebookot használják, de Kína ez alól kivétel, mivel a közösségi oldal blokkolva van az egész országban. A helyiek a kínai techcégek által fejlesztett alkalmazásokat részesítik előnyben. Ilyen a legnépszerűbb gyártmányuk a Wechat, amivel üzeneteket küldhetünk egymásnak. De nemcsak a Facebook elérhetetlen az országban, a YouTube helyett ott a iQiyit és a Youkut használják, a Google kínai változata pedig Baidut névre hallgat. Én csak a Wechat-et töltöttem le, de nehezen szoktam meg a rendszeres használatát.
3. A képek helyettünk beszélnek
Kijelenthetjük, hogy mára a fotózás meghatározó szerepet tölt be az életünkben. A fiatalabb generáció el sem tudja képzelni a napjait Instagram vagy Snapchat nélkül, ahol kedvükre megoszthatják a vizuális tartalmakat. Egy távkapcsolatban is fontosak a fotók, mert általuk még közelebb kerülhetünk a párunkhoz. A fényképek továbbítása jó alternatíva volt a kapcsolattartásra, mert az időeltolódás és a napi teendők miatt korlátozottan tudtunk kommunikálni, de képekkel egyszerűbben ment az üzenetváltás.
4. Élned kell a saját életed
A féltékenység bárhol felütheti a fejét, de a távkapcsolatokban még inkább kiéleződik ez a probléma. Hiába próbáltam a lehető legtöbb információt és élményt megosztani a párommal, a szívem mélyén éreztem, hogy messze van tőlem. Be kellett látnom, hogy nem vagyok mellette és nem tudhatom, mit csinál, amíg én alszom. Egy jó nagy adag bizalom szükséges ahhoz, hogy távkapcsolatba kezdj, és ne féltékenykedj a nap minden percében. Azt sem várhatod el a másiktól, hogy minden szabadidejét rád áldozza, hiszen neki is van egy saját élete. Én nehezen tanultam meg, hogy nem hanyagolhatom el a barátaimat, mert a párom magyar idő szerint délután négy órakor volt elérhető.
5. Beszélni kell a jövőről
A volt párom egyéves ösztöndíjjal utazott Pekingbe, és az elején közel sem volt biztos benne, hogy az egyetem végeztével nem vállal munkát Kínában. Az első hetekben nem is gondoltam erre, de ahogy teltek a hónapok, szóba hoztam a jövőnket. Megbeszéltük, hogy néhány hónap múlva ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. A tudat, hogy van jövője a kapcsolatnak rengeteg erőt adott a folytatásra. De biztos vagyok benne, ha tovább maradt volna, mint egy év, nem maradunk együtt. Ezért érdemes beszélnetek a pároddal arról, hogy mi lesz kettőtökkel. Ismerek olyan párt, akik fél év után sem tisztázták, melyikük költözik el a másik országába, ettől mindketten szenvednek, hiszen képtelenek komolyabb szintre emelni a kapcsolatot és tervezni a közös jövőt.
6. Nincsen garancia a folytatásra
Sokan azt gondolják, hogy a távkapcsolat vége és a közös élet kezdete maga a megtestesült boldogság. Én is azt hittem, hogy a kilométerek leküzdése után fantasztikus lesz egy városban élni a párommal. Ám arra senki sem készített fel, hogy a kapcsolatunkban pont a másik közelsége okoz majd problémát. A hazaköltözése után hamar kiderült, hogy a valóságban egyáltalán nem illünk össze. Teljesen máshogyan kezeljük a problémákat, a veszekedéseket, és más az életritmusunk. Amíg én heti többször akartam találkozni, addig ő egyáltalán nem akart randizgatni. A felismerés, hogy mennyire máshogy működik a kapcsolatunk a valóságban, mint az online térben, kijózanított. Megtanultam, hogy egyáltalán nincs arra garancia, hogy a távkapcsolat után a felek képesek együtt élni. Persze ismerek olyan párt, akik több év távkapcsolat után házasodtak össze és a második gyermeküket várják.
Nyitókép: Georgijevic/E+/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 7 őszinte idézet hírességektől a párkapcsolatokról
- Csak így érdemes szünetet tartani egy párkapcsolatban
- 3 online baki, amit elkövethetsz egy párkapcsolatban
