Érezted már, hogy nőként más esélyekkel indulsz a férfiakkal szemben? Cikkünkben olyan transznemű férfiakról mesélünk, akik mindkét oldalról megismerhették, hogy minden igyekezetünk ellenére, 2019-ben is szexista társadalomban élünk.
Az elmúlt 2-3 évben hatalmas változáson ment keresztül az LGBTQ (magyarul: LMBT) közösség megítélése, ezen belül is kiemelkedő eredményeket értek el a gender-fluiditást és a transzneműséget támogató mozgalmak. Az aktivista törekvések mellett a média szerepéről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen a Narancs az új fekete, valamint az Eufória című sorozatnak vagy a RuPaul’s Drag Race-nek köszönhetően egyre több ember barátkozott meg a transzneműség fogalmával. Amerikában például néhány államban már törvény írja elő, hogy az embereknek joguk van azt a nyilvános mosdót használniuk, amelyik nemmel azonosítják magukat. A szabályozást nem mindenki nézte jó szemmel és az ezzel kapcsolatos viták azóta is tartanak. A transzneműeket érintő aktuális ügyek legtöbbjéről elmondhatjuk, hogy a transznemű nőkre fókuszálnak és a transznemű férfiakkal kevesebbet foglalkoznak. Persze, elég csak abba belegondolnunk, hogy a feminin szépség kultusza már évszázadokkal ezelőtt kialakult, éppen ezért nagyobb az elvárás azzal szemben, aki férfi testből nőibe tranzitál. A külső tulajdonságok, az öltözet és az ápoltság terén egy nőnek sokkal több társadalmi elvárásnak kell megfelelnie, valamint a cselekedetei is több megjegyzést és kritikát kapnak. A transznemű nők mellett azonban a transznemű férfiakról kevesebb szót ejtünk, hiszen az ő megjelenésük nem kelt akkora feltűnést.
Egy érem, két oldal
Pedig a transznemű férfiak szemén keresztül egy igen érdekes világba nyerhetünk bepillantást. Ezt a világot próbálta feltérképezni a Time magazin, amelynek munkatársai 24 női testbe született, majd nemátalakító műtéten átesett férfival beszélgettek. Az interjúalanyok arról meséltek, milyen változásokat érzékeltek a munkahelyükön, a baráti kapcsolataikban és a mindennapokban. Ők, akikre a társadalom régen nőként tekintett, ma már férfiként a saját bőrükön érzékelhetik, mennyire más bánásmódban részesül az ember aszerint, hogy milyen nemű. ‚‚A szexizmus egy a mai napig létező jelenség, amit csak akkor értesz meg igazán, ha mindkét oldalon álltál már’’ – állítja Tiq Milan, aki 25 éves korában döntött a műtét mellett. Milan szerint a transznemű férfiaknál senki sem érzékeli jobban a gender alapú megkülönböztetést. A legtöbben észre sem veszik, hogy transzneműek, ezért lehet az, hogy őket kevesebb transzfób megnyilvánulás éri. Ezzel James Ward, san francisco-i ügyvéd is egyetértett, aki 6 éve esett át az átalakuláson. ‚‚Egy 190 cm magas nő nagyobb feltűnést kelt, mint egy 165 centis férfi. Mi könnyedén végigsétálhatunk az utcán anélkül, hogy bárki furcsán nézne ránk.’’ Általánosságban a megkérdezettek arról számoltak be, hogy nagyobb tisztelet övezi őket a munkahelyükön, amióta férfi testben vannak, ugyanakkor a közvetlen beszélgetéseik száma visszaesett. Férfiként megnőtt a tekintélyük, de ez a hatalom másokban félelmet kelt. Nézzünk néhány konkrét sztorit, amelyek első kézből mutatják be, milyen az, ha az ember már nem nőként, hanem férfiként éli a mindennapjait.
Változások a munkahelyen
A beszélgetések során sokan megjegyezték, hogy nem is gondolták, milyen nehéz dolguk volt régen a munkahelyükön – ezt csak akkor realizálták, amikor férfiként álltak újra munkába. Bár új testben és új névvel állnak elő, belül mégis ugyanazok maradtak, éppen ezért volt különös érzés, amikor a feletteseik és munkatársaik jobban elnézték a hibáikat, a sikereikért pedig nagyobb elismerést kaptak. A transznemű férfiak többsége úgy érezte, hogy férfiként nagyobb súllyal bírnak a szavaik, a véleményük és jobban megbecsülik őket. Térjünk egy picit vissza Wardhoz, aki arról mesélt, mennyivel kevesebb akadályt állítanak elé, amióta férfi. Ha valamilyen témából nem készül fel eléggé, akkor sem kérdőjelezik meg az igazát. ‚‚Ha egy megbeszélésen előállok egy javaslattal, azt mindenki készségesen elfogadja, ha állítok valamit, biztosak benne, hogy az úgy is van. Amikor még női testben éltem, a hasonló szituációkban minden egyes gondolatomat alá kellett támasztanom érvekkel és bizonyításokkal.’’ – jegyzi meg. Van még egy nagy változás, amire a megkérdezettek felfigyeltek a munkahelyükön. Régen ők voltak a szexista megmozdulások áldozatai, újabban azonban a saját fülükkel hallják, ahogyan a főnökük a női kollégáikról lekicsinylő véleményt alkot. Nem ritka az sem, hogy a férfiak becézik az állásinterjúra érkező hölgyeket. De nem csak a vezetőkre jellemző ez a viselkedés. Cameron Combs, egy washingtoni cég IT managere a Time-nak arról számolt be, milyen nyers és lekezelő humor jellemzi a beszélgetéseket, ha nincs a társaságban női munkatárs. ‚‚A nők külsejének pontozása kedvelt elfoglaltság a férfi kollégák körében’’. Combs annak is fültanúja volt, ahogy munkatársai azt vitatták meg, kolléganőjük milyen női bájakat vetett be azért, hogy megkapja a magasabb pozíciót. ‚‚Ezeket a beszélgetéseket nőként sosem hallhattam volna. Most azonban más a helyzet. Mert, ha egy férfi lép be a terembe nem hagyják abba, így cenzúrázatlanul hallhatom a poénokat és a megjegyzéseiket.’’
A nemváltoztatás után nemcsak az ilyen jelentéktelen beszélgetésekbe nyerhettek bepillantást, hanem valós előnyeit is érezhették az új szerepnek. James Gardner 54 évesen esett át a műtéten, előtte 30 éven keresztül Sheila Gardnerként a helyi televízió hírmondójaként ismerték. ‚‚Ha Sheila bakizott egyet, mindig negatív visszajelzést kapott a férfi kollégáitól.’’ – mesélte Gardner. ‚‚Jamest kevesebbet korrigálják. Ugyanaz a személy vagyok, de a férfiak James-szel szemben kevésbé kritikusak. A téma kapcsán egy transznemű nőt is felkerestek, akivel épp az ellenkezője történt. Joan Roughgarden biológusnak sokkal bonyolultabb megjelentetnie valamilyen írását, amióta női név szerepel a tanulmányai végén. ‚‚Férfiként azt feltételezik rólad, hogy jól teljesítesz, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítod. Nőként az feltételezik rólad, hogy nem teljesítesz jól, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítod.’’
A férfiak másképp gondolkodnak?
Az interjúalanyok nemcsak abban éreztek változást, hogy mások hogyan bánnak velük, hanem abban is egyetértettek, hogy saját gondolkodásuk is megváltozott. A tesztoszteronkezelés miatt nemcsak fizikailag változtak meg, a hormonkezelések után magabiztosabbnak és egy kicsit agresszívabbnak érezték magukat. ‚‚Az átalakulás után tisztábban határozottabban tudtam dönteni’’ – folytatta a történetét Gardner. Ez a határozottság a mindennapjait is megváltoztatta. ‚‚Nőként semmit sem láttam fekete-fehérben, még rengeteg más árnyalat ott volt közöttük. Amikor elkezdtem hormonokat szedni, ezek a köztes opciók eltűntek. A műtét előtt képes voltam 45 percig azon rágódni, milyen joghurtot vásároljak. Most csak megfogok egyet és kész. Már nem kérdőjelezem meg a döntéseimet.’’ Természetesen Gardner története egyedi, nem általánosíthatunk, mert nem minden transznemű férfi személyiségében vehető észre ilyen drasztikus változás. A megkérdezettek válaszai alapján viszont megállapíthatjuk, hogy a hormonkezelések kisebb-nagyobb mértékben felerősítik azokat a jellemvonásokat, amelyek alapján a legtöbbször a férfiasságra asszociálunk.
A hétköznapok sem a régiek
Még néhány változásról beszélnünk kell, amik a 24 transznemű férfi hétköznapjait teljesen megváltoztatta. A műtét után például nem érezték magukat veszélyben, ha éjszaka egyedül kellett hazasétálniuk. Amíg ez a mindennapos cselekvés egyszerűbbé vált, addig olyan dolgok okoztak nekik nehézséget, mint a gyerekekkel vagy az ismeretlenekkel való beszélgetés. ‚‚Nagyon figyelnem kell arra, hogy ne nézzek egy gyereket túl sokáig’’ – mondta Gardner. ‚‚Figyelhetem az anyukát és a babáját, de nem túl sokáig, mert azzal azt kockázatom, hogy félreértik és fenyegetést látnak bennem. Ugyanez igaz a játszótéren szórakozó gyerekekre és a háziállatokra.” Mások felidézték azokat az emlékeiket, amikor sötétben kellett egyedül az utcán sétálniuk. Sokukban még mindig ott él a félelem, amit akkor éreztek. A műtét után ez az ösztönös reakciójuk eltűnt. Most már ők azok, akik éjszakánként megrémítik az előttük sétáló nőket. ‚‚Ha véletlenül túl közel sétálok, érzem, hogy megijednek, illetve látom, hogy gyorsabban kezdenek sétálni és a táskájukat szorosan magukhoz szorítják.’’ – mesélte Milan. ‚‚Azt hiszem, ez jól mutatja, milyen félelmetes is a mai világban nőnek lenni.’’
Forrás: time.com
Nyitókép: nito100/Getty Images
