Az "itt és most" világában a türelem lassan kivész a mindennapokból, pedig a türelmes emberek nemcsak vonzóbbak, hanem boldogabbak is.
Szinte megszámolni sem tudjuk, hogy hányszor halljuk vagy mondjuk, életünk során az „elveszítem a türelmemet” kifejezést. De vajon min múlik, hogy tényleg elveszítjük-e, és mennyi van belőle egyáltalán?
Az életünk pár éve hatalmas fordulatot vett. A világban történő dolgok óriási mértékben hatnak ránk és meghatározzák az életünket, ugyanakkor nincsen semmi befolyásunk rájuk. Mindez nyomasztó érzés, amitől egyre ingerlékenyebbek, feszültebbek és türelmetlenebbek vagyunk a mindennapokban. Átszáguldunk a napokon, heteken és szép lassan az életen is, miközben nem éljük meg a pillanatokat. Tény, hogy ez nem mindig könnyű feladat. De pont abból kifolyólag, hogy sokszor azt sem tudjuk, hogy a holnap mit hoz, nemhogy a jövő hét, érdemes lenne megtanulni minden pillanatnak örülni. Lehet, hogy ez most nagyon idealisztikusan hangzik, de ha jobban belegondolunk: mi vagy ki is szab ennek gátat? Saját magunk!
A türelmetlenség a gyermekeinken csapódik le
Felgyorsult világunk természetes velejárója, hogy azt gondoljuk, hogy lemaradunk valamiről. Közben pedig azokról a fontos pillanatokról maradunk le, amelyek visszahozhatatlanok. Évekkel ezelőtt egy óvodai szülői értekezleten mondta azt a számomra megdöbbentő mondatot egy anyuka, hogy este már olyan fáradt, hogy nincs türelme meghallgatni a gyerekét. Na, jó, de ha neki nincs, akkor kinek van? És nyilván nem ő az egyetlen, hanem gyerekek ezrei nem kapják meg azt a mennyiségű és minőségű figyelmet, amire egyébként szükségük lenne. Ha most elképzeljük, hogy ők így fognak felnőni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezt a mintát adják majd tovább.
Zacher Gábor egyik előadásán hallottam, hogy amikor hazaér egy gyerek az iskolából és megkérdezi a szülő, hogy milyen napja volt, a legtöbbször az a válasz, hogy „semmi különös”. A szülők többsége pedig ezzel megelégszik, nem kérdezi meg, hogy mit tanultatok, mi volt az ebéd, kivel és miről beszélgettél a szünetben….stb., mert a „semmi különöst” nem kell tovább feszegetni. De sokszor abban sincs köszönet, ha valakit meghallgatnak, mert ha a szülőnek tényleg nincsen ehhez türelme, akkor felesleges színjáték az egész. A gyerek ugyanis abból tanul amit lát, és érzékel, nem abból, amit mondunk neki.
Ide nekem, de azonnal!
Ma már nevetségesnek tűnik, amikor nem is olyan régen, még térképpel utaztunk. Nem volt GPS, otthon útvonaltervet készítettünk és az alapján indultunk neki. Vagy amikor nem lehetett online vásárolni, és egy megfelelő cipőért körbejártuk a várost. Bármilyen furcsa, de ezek mind segítettek bennünket a türelem gyakorlásában, ami mára szinte elveszett. Manapság azonnal akarunk mindent, és mivel azonnal el is érjük vagy meg is kapjuk, nem tudunk neki felhőtlenül örülni sem. Mert ezt lett a normális. Egy amerikai tanulmány szerint az internethasználók negyede elhagyja az éppen nézett online videót, ha a felugró hirdetés több mint 5 másodpercig tart. Azaz 5 másodperc alatt elveszíti a türelmét, mert nem azt látja, amit látni szeretne…
Az azonnali „kielégülés” világában a türelem sajnos vesztésre áll. Jó hír viszont, hogy tanulható és fejleszthető ez a készség, és mivel az egészségünkre is jobb hatással van, ha türelmesek vagyunk, soha nem késő elsajátítani.
A türelmes emberek szimpatikusabbak
„A türelem elsajátítása és az önuralom demonstrálása elkötelezettebbé, magabiztosabbá és egészségesebbé is tesz. Az önkontroll gyakorlásának képessége a magas önbecsüléssel, a jobb osztályzatokkal és a jobb interperszonális készségekkel kölcsönös viszonyban van” – fogalmaz egy amerikai tanulmány. Azt is fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a türelmes emberek szimpatikusabbak, udvariasabbak, ezáltal gyakrabban keresik a társaságukat, mint a türelmetlen emberekét. „A türelem lehetővé teszi, hogy együttműködve dolgozz, jó kapcsolatokat alakíts ki másokkal, és haladj a célok felé.”
A türelem olyan, mint az izom, érdemes edzeni rá
Szakértők azért is szeretik a türelmet az edzéshez hasonlítani, hogy érzékeltessék, hogy, a türelem fejleszthető. „Csak” foglalkozni kell vele. A türelem vagy a türelmetlenség nem velünk született készségeink, amin ne tudnánk változtatni, hanem pillanatnyi érzések, amelyekre ráhatásunk van. Próbáld ki például, milyen az, amikor tudatosan higgadt, elfogadó és kitartó vagy egy olyan dologgal vagy személlyel kapcsolatban, amitől vagy akitől egyébként azonnal felmegy benned a pumpa. Ez a hármas nem egy varázskeverék, hanem ezzel te magad tudod a saját gondolataidat és viselkedésedet szabályozni.
Ha például a legnagyobb tömegben állsz egy szupermarket pénztárjában, akkor biztos, hogy elfogy a türelmed pár perc alatt. Ilyenkor hajlamos lehetsz túlzásokba is esni: „itt állok már fél órája„, miközben lehet, hogy az még 5 perc sincsen. Ahelyett, hogy bosszankodnál, inkább próbáld meg pozitív gondolatokkal tölteni azt a kis időt. Mit fogsz főzni vacsorára, milyen filmet nézel este… stb. Lassíts a tempódon, ne a rohanás legyen a fő motívuma az életednek. Elmélkedj egy kellemes élményen, egy jól sikerült nyaraláson, egy jó könyvön, vagy bármi olyan dolgon, ami megnyugvással, jóleső érzéssel tölt el. „Az a képesség, hogy elméddel elkalandozol az adott helyzetből, fejleszti a türelmet”. A pénztárnál a sor ettől sem lesz gyorsabb vagy rövidebb, de a hangulatod garantáltan jobb lesz. A türelem fejlesztéséhez ugyanis csak te magad kellesz!
Forrás: realsimple.com
Nyitókép: Rick Gomez/GettyImages
