A társfüggőség láncai alól megszabadulni nem csupán az első lépés megtételén múlik, hanem azon a mélyreható önismereti munkán, amely segít felismerni és elengedni azokat a régi mintákat, amelyek fogva tartanak.
„Csak addig vagyok jól, amíg szeretnek. Csak addig tudom magam szeretni, amíg érzem, hogy fontos vagyok a másiknak és szüksége van rám” − ez két olyan mondat, amit a szíve mélyén minden társfüggő érez. Azonban az a szeretetmohóság, ami ezeket az embereket jellemzi, nem múlik el azáltal, hogy szeretve vannak. Maximum egy kis enyhület következhet be, ami átmenetileg elnyomja azt a szorongást és mélyről jövő szükségletet, amelyek a függőséget előidézik.
Szerelem és fájdalom tökéletes egyvelege
A dependens kapcsolatokban az egyén önazonossága és önértékelése nagymértékben függ egy másik személytől vagy más emberektől. Ez a jelenség leggyakrabban párkapcsolatokban, családi kapcsolatokban, de akár baráti vagy munkahelyi viszonyokban is előfordulhat. A társfüggőség gyakran összefügg azzal, hogy gyermekként diszfunkcionális családi környezetben nőttünk fel, ahol tanult viselkedésminták alapozták meg ezt a problémát. A szeretet és fájdalom közötti éles határvonal összemosódik, és minél kínzóbb egy kapcsolat, annál jobban újrateremti a korábbi traumáinkat és eltereli a figyelmet arról, hogy magunkkal és a lelkünkkel foglalkozzunk.
A társfüggőség jellemzői
A társfüggőség több különböző viselkedésformát és érzelmi állapotot foglal magában, amelyek negatívan befolyásolják úgy a kapcsolatot, mint magát az elszenvedőt. A legfontosabb jellemzők a következők:
- Önértékelési problémák: A társfüggő emberek önértékelése gyakran alacsony és az önazonosságukat külső visszajelzésekre alapozzák. Az, hogy mások hogyan látják őket, sokkal többet nyom a latba, mint a saját érzéseik. A csökkentértékűség érzése miatt ráadásul gyakran azt gondolják, hogy nem képesek egyedül boldogulni és folyamatosan mások jóváhagyását keresik. Ez az önbizalomhiány végül az önállóság és az autonómia elvesztéséhez vezet.
- Sérült határok: A társfüggők nehezen tudnak határokat szabni saját és mások szükségletei között. Gyakran összemosódik, hogy mi az, amit önmagukért tesznek és mi az, amit másokért. Ezzel együtt jár az a hajlam, hogy mások szükségleteit helyezik saját szükségleteik elé. A külvilág számára ez vonzó is lehet, azonban hosszú távon ahhoz vezet, hogy teljesen elvesztik a kapcsolatot önmagukkal.
- Kontrollálási vágy: Sok társfüggő személy igyekszik irányítani a másik személy életét vagy érzelmeit, hogy biztosítsa saját helyét a kapcsolatban. Ez a kontrollálás azonban nem a hatalomvágyból fakad, hanem abból a mélyen gyökerező félelemből, hogy elveszítik a másik személy szeretetét vagy figyelmét.
Szeretve lenni bármi áron
A kodependencia komoly érzelmi és mentális egészségügyi problémákhoz vezethet. Az állandó szorongás, a depresszió, a krónikus stressz és a kiégés mind gyakori következményei ennek az állapotnak. Továbbá a társfüggők gyakran kerülnek mérgező vagy bántalmazó kapcsolatokba, mivel saját értéküket a másik személy elfogadásában mérik. Később ezekből a rossz alapokon nyugvó kapcsolatokból rendkívül nehéz kilépni. Mert ahogy a függő a gyógyulás útjára lép, megbomlik a korábbi dinamika, és heves indulatok szabadulhatnak fel a változást követően.
Nem csak az első lépés nehéz
Ugyanakkor a felismerés sem könnyű, hiszen gyakran olyan mondatok mögé burkolódzunk, mint a „én csak bármit megtennék a páromért”, vagy „szenvedély nélkül nincs értelme az életnek”. Néhány függőségről azért is kifejezetten nehéz lemondani, mert a hétköznapjaink részét képezik. A társfüggőség pedig pontosan ilyen, hiszen emberi alapvető szükségletünk az, hogy szeressenek, hogy legyen egy társunk, aki mellett nem érezzük magunkat egyedül. Olyan ez, mintha az alkohol egy létfenntartáshoz szükséges eszköz lenne, és azt kérnénk az alkoholistától, hogy legyen képes megtartani a kontrollt és ne vigye túlzásba azt, amit minden nap elkerülhetetlenül meg kellene tennie. Ugyanígy a társfüggőtől sem kérhetjük, hogy soha ne kezdjen kapcsolatba, és ítélje magát örök egyedüllétre.
Tehát, mint mindig, itt is a felismerés az első lépés, de ez nem azt jelenti, hogy ezt könnyű lenne megtenni. Úgy, ahogyan a következő lépések is nehezek, és nagyon nagy az esélye a visszaesésnek is, ha nem kérünk szakértői segítséget. Amit viszont már most megtehetünk azok a következők:
- Ha tapasztalod magadon a jeleket, akkor próbáld meg visszafejteni, hogy milyen belső motiváció vagy gyermekkori hiány mozgat téged. Mitől félsz? Milyen diszfunkcionális korai minták ismétlődhetnek?
- Lépj egy lépést hátra. Próbáld meg milyen az, ha elkezdesz magadról gondoskodni a külvilág helyett. Próbáld meg felismerni és kielégíteni a szükségleteidet anélkül, hogy másra támaszkodnál közben.
- Próbálj meg nemet mondani. Kezdd el meghallani azokat a belső vészjelzőket, amiket eddig igyekeztél elnyomni magadban. Tapogasd ki a határaidat és tudatosítsd magadban, hogy akkor is szerethet valaki, ha nem hunyászkodsz meg és rendelődsz alá.
Ez néhány olyan gyakorlat, ami felnyithatja a szemünket. De ne felejtsük el, hogy hosszú évek nyomán alakul ki a függőség, ami sokszor erősebb, mint a mi elhatározásaink. Ilyen esetekben ne félj segítséget kérni, mert így nem vagy egyedül egy olyan csatában, amit valójában önmagad ellen folytatsz.
Nyitókép: stsmhn / Getty Images
