Mindannyian félünk valamitől. Ám a szorongást néha olyan ártalmatlannak tűnő dolgok is kiválthatják, mint egy virág. Mára számos olyan fóbiát és rendellenességet diagnosztizáltak, aminek valamilyen módon köze van az anyatermészethez.
A fenntartható, zöld életmódhoz hozzátartozik a természet szeretete és a környezetünk védelme. Az anyatermészet kincseit egyre többen terápiás célokra használják, az erdőmerülést egyes országokban már receptre írják fel. Hódítanak a növényekkel festett textilek, és reneszánszát éli a gyógynövénygyűjtés. Azonban nem mindenki vágyik arra, hogy fákat ölelgessen, vagy, hogy egy hegycsúcsról kémlelje a tájat. Néhányan már csak a természetben eltöltött idő gondolatától is pánikba esnek. A szívük hevesen dobogni kezd, a kezük remeg és alig kapnak levegőt. Ezek az emberek bármit megtennének annak érdekében, hogy távol tartsák magukat az olyan jelenségektől és élményektől, amik a legtöbbünket jó érzéssel töltenek el.
A természeti vagy környezeti fóbiák kívülről talán elsőre nevetségesnek tűnnek. Annak azonban, aki szenved tőlük, egy valóságos rémálommá válhat akár egy egyszerű virágültetés is. A legtöbb fóbia olyan irracionális, bénító félelemmel járó, szorongásos állapot, amit tanult vagy traumatikus tapasztalatok idézhetnek elő. Terápiás és relaxációs technikákkal azonban ezek az élmények enyhíthetőek, az illető fokozatos bizalommal térhet vissza a természetbe, és élvezheti annak szépségeit.
Limnophobia
Egy tó láttán legtöbben az úszásra, csónakázásra vagy egy kellemes piknikre gondolnak. De akadnak néhányan, akiket a tóparton ülve remegés fog el. A limnophobiaban szenvedők nem feltétlenül vonzódnak a víz felszínének látványához. Sőt! Félelem fogja el őket attól, amit nem látnak, ami a vízfelszín alatt rejtőzik. A fóbia intenzitása olyan mértéket is ölthet, hogy az illetőn – orvosi segítséget igénylő – pánikroham lesz úrrá. Egyes emberek már attól is szorongást érezhetnek, ha tóra emlékeztető tárgyat látnak: vitorlást vagy horgászbotot.
Hylophobia
A mesékben és a filmekben az erdő ijesztő lehet. Gondoljunk csak szegény Jancsira és Juliskára, akiket édesapjuk az erdőben hagyott, vagy az Ideglelés című filmre, amitől milliók rettegtek. A legtöbben azonban a felnőtté válással magunk mögött hagytuk ezeket a félelmeket. De vannak néhányan, akiknek egy rövid túra is rémálommá válhat az elképzelt vadállatokkal és más gonosz lényekkel, akik a fák mögött rejtőzhetnek. A hipofóbok egy kis részénél az erdei horror különösen éjszaka súlyos. Az utóbbi szorongást a tudomány nyctohylophobianak nevezi.
Agrizoophobia
A legtöbben úgy vélik, hogy az emberiség túlélésének egyik kulcsa, a genetikailag kódolt, vadállatoktól való félelem. Az agrizoophobia azonban meghaladja az egészséges határokat, ami az ember és a vadon között húzódik. Azok, akik az említett fóbiában szenvednek, nem mehetnek állatkertbe, nem tarthatnak házi kedvencet, és nem nézhetnek meg egy természetfilmet anélkül, hogy ne törne rájuk a szorongás. A rettegés mértéke egyáltalán nincs összefüggésben az állat méretével. Egy mosómedve vagy egy párduc láttán az agrizoophobiaban szenvedők ugyanazt a mértékű pánikrohamot élhetik át.
Heliophobia
A Twilight filmsorozat vámpír szereplői kerülték a napot. És amíg Bellával az élen, nők milliói rajongtak Edward Cullenért, addig a valóságban közel sem ennyire romantikus annak az élete, aki retteg a napsugaraktól. A heliofóbiától rettegők bármit megtesznek annak érdekében, hogy kerüljék a napfényt. A fóbia hátterében számos, gyakran irracionális félelem húzódhat, kezdve a bőrráktól, egészen egy napsugár okozta földrobbanásig. Gyakran furcsán viselkednek, eltakarják az ablakaikat, és csakis védőfelszerelésben hagyják el az otthonukat.
Aeroacrophobia
A magasságtól való félelmen túl az aeroacrophobiaban szenvedők remegni és izzadni kezdenek, a hegycsúcsok és más, tengerszint feletti üdülőhelyek nyújtotta, hatalmas, nyílt panorámáktól. Ez az indokolatlan félelem akár arra is készteti a fóbiában szenvedőket, hogy lapos földterületeken éljenek és nyaraljanak és kerüljék a repülést. Egyeseket már attól is elfog a szorongás, ha maguk elé képzelnek egy magaslatról feltáruló panorámát, vagy ilyen helyszínen készült képet pillantanak meg.
Anthophobia
A legtöbben szeretjük a virágok látványát, illatát, színét. Az anthophobiaban szenvedők számára azonban elképzelhetetlen, hogy egy rózsákkal teli kertben tartózkodjanak, vagy egy vadvirágos mezőn sétáljanak. A tartós és rendellenes félelmüket a virágok táplálják. Ezt az igencsak kellemetlen hatást kiválthatja bármelyik nemzetsége és faja a virágoknak, akárcsak a növény bármelyik része: szirom, levél, szár. A botanophobia szintén egy olyan rendellenesség, amiben bármilyen növény kiválthat szorongást.
Ancraophobia
Ki ne szeretné a nyári szellő frissességét, vagy a szélben táncoló fák látványát? Az ancraophobia áldozatai épp ellenkezőleg éreznek. Számukra a legkisebb légmozgás is pánikhoz vezethet, ugyanis az a szélben rejlő potenciálra és annak megsemmisítő erejére emlékezteti őket. Ők azok, akik már a legkisebb fuvallat hatására is futva menekülnek, hogy biztos menedéket találjanak. Rettegnek a papírsárkány eregetéstől, az óceán hullámzásától és a hideg rázza őket egy szélcsengő hallatán.
A fóbiák káros hatással lehetnek a mindennapi életre, a kapcsolatokra és a mentális egészségre. Ilyenkor szükség van egy olyan támogató közegre vagy szakember segítségére, hogy a fóbiákban szenvedők ráébredjenek arra, a félelmük irracionális. Ezzel legyőzhetik a rendellenességet, és teret adhatnak egy új, kiegyensúlyozott, teljesebb életnek.
Nyitókép: Image by Chris Winsor/GettyImages
