November 16-án van a tolerancia nemzetközi napja és ezzel a témával talán sosem volt fontosabb foglalkozni, mint napjainkban.
Sokszor mondjuk, hogy az ingerküszöbünk egyre magasabb az információk tengerében, azonban ha ebbe jobban belegondolunk, koránt sincs így. A tolerancia hiánya, mélyen magunkba nézve, mindannyiukban jelen van. November 16-a pedig kifejezetten azért lett ennek az eszmének a világnapja, hogy felhívja figyelmünket az intoleranciában rejlő veszélyekre.
A tolerancia nemzetközi napja
Talán ti sem tudtátok, hogy a tolerancia saját világnappal rendelkezik. Az UNESCO kezdeményezésére az ENSZ 1995-ben egy egész évet szentelt arra, hogy felhívják a figyelmet annak fontosságára. A rá következő esztendőben a szervezet hivatalos határozatában felszólította tagállamait, hogy minden év november 16-án ünnepeljék meg a tolerancia nemzetközi napját. Ez a nap lehetőséget teremt arra, hogy az emberek megbeszéljék és megértsék azokat a kulturális, vallási és egyéb különbségeket, amelyek közöttük fennállnak. Az esemény egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a megértés, az elfogadás és a béke kultúrájának kialakítására a különböző közösségek és népek között.
Élni és élni hagyni
A tolerancia készsége fejleszthető, és felelősségünk van abban, hogy fejlesszük is azt. Gyakorlása nem azt jelenti, hogy egyszerűen nem foglalkozunk mások álláspontjával és szó nélkül hagyjuk azok gondolatait, ötleteit. Sokkal inkább jelenti azt, hogyan lássunk tovább saját magunk véleményén, hallgassuk meg a másikat, fontoljuk meg és fogadjuk el az ő igazát is. Nem kell egyetértenünk, hiszen mindannyian mások vagyunk, más normák szerint nevelnek bennünket és más impulzusok érnek életünk során. De meg kell értenünk, hogy ami nekünk normális, az másnak lehet nem az, és ezt fordított esetben is el kell, hogy fogadjuk. A véleményünk különbözhet. Tolerancia hiányában a közösségépítés lehetetlen, ahogy a konfliktus-megelőzésben is szerepet is játszik.
Szélsőségek vihara
Az intolerancia folyamatosan jelen van a napjainkban és a rohanó életmódunkból származó stressz pedig egyre inkább felerősíti ezt bennünk. Gyakran csaphat át szélsőséges formába – amely előfordulhat az etnikai, vallási, kulturális, nemi vagy más különbségekkel kapcsolatban –, ez azonban rendkívül káros és veszélyes lehet az egyének és társadalmak számára. Ilyen lehet a:
Rasszizmus: Az egyének vagy csoportok rassz vagy etnikai hovatartozása miatti diszkrimináció. Ez lehet faji szegregáció vagy a szélsőséges rasszista nézetek, amelyek egy bizonyos rassz feletti felsőbbrendűséget hirdetnek.
Xenofóbia: Idegenekkel, bevándorlókkal vagy külföldiekkel szembeni ellenszenv és félelem, ami kiterjedhet a bevándorlók szélsőséges kiutasítására vagy elnyomására irányuló erőszakos cselekedetekre.
Homofóbia: Az LMBTQ+ közösséggel szembeni intolerancia és diszkrimináció. Például homoszexuálisok elleni erőszakos cselekedetek, vagy az LMBTQ+ jogainak megtagadása.
Misoginía: Nőkkel szembeni intolerancia, amely kifejeződhet nemi erőszakban, hátrányos megkülönböztetésben vagy más nőellenes cselekedetekben.
Vallási intolerancia: A más vallásokhoz tartozók ellenséges megkülönböztetése. Ez gyakran vezethet vallási háborúkhoz, etnikai konfliktusokhoz vagy vallási kisebbségek elnyomásához.
Antiszemitizmus: Zsidó vallású vagy származású emberekkel szembeni ellenszenv. Ez történelmileg vezetett zsidóellenes törvényekhez és üldöztetéshez.
A névtelenség árnyékában
Az intolerancia, ha nem is ölt mindig ilyen szélsőséges formát, az interneten nem ismer határokat. Szinte minden felületen véleményt tudunk nyilvánítani, különböző fórumokat pedig direkt a névtelenséget támogatva hoznak létre. Egy hosszú nap után, a TikTok-ot pörgetve mindannyian óhatatlanul belefutunk olyan videókba, amikkel nem értünk egyet, vagy túllépnek az ingerküszöbünkön, s késztetést érzünk, hogy hangot adjunk ennek a nemtetszésünknek. Ez azonban könnyen átcsaphat szélsőséges formákba, a tömegesen érkező negatív kommentek pedig sok esetben kiskorú felhasználókat érintenek. A cyberbullying – vagyis az internetes zaklatás – azonban embereket tesz tönkre.
Sajnos egyre több példa van előttünk, hogy az internetes zaklatás gyakran akár tettlegességig is fajul, melynek esetenként értelmetlen halál a vége. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy amikor az interneten véleményt kívánunk nyilvánítani, mindig gondoljunk bele abba, hogy fordított esetben ez nekünk hogyan esne. Persze élhetünk kritikával, de ezt próbáljuk meg csak akkor alkalmazni, amikor építő jellegű lehet. A tolerancia hiánya az interneten visszafordíthatatlan, káros hatásokkal járhat a társadalom egészére. A digitális térben is fontos az elfogadás, a kölcsönös tisztelet és az online közösségek támogatása. Az ilyen környezetekben a felhasználóknak fontos szerepe van abban, hogy kialakítsanak és fenntartsanak egy pozitív, támogató online közösséget. Az internetes intolerancia elleni küzdelem kulcsfontosságú az online térbiztonság és nem mellesleg a mentális jólétünk érdekében is.
Másrészt nem csak mi, a különböző közösségi platformok is tesznek azért, hogy az intolerancia érzete kialakuljon bennünk. Utóbbiak olyan algoritmusokat alkalmaznak, amelyek minket, felhasználókat olyan tartalmakkal látnak el, amik a preferenciáinknak megfelelnek. Mivel így szinte csak az érdeklődési körünkhöz kapcsolódó tartalmakkal találkozunk, egyre kevésbé találjuk szembe magunkat az eltérő nézetekkel, ez pedig elősegíti, hogy beszűküljön a látásmódunk. Nem is beszélve az algoritmusok sötét oldaláról, ami kifejezetten az emócióinkra utazik: annak érdekében, hogy minél több interakciót csikarjon ki belőlünk, sokszor meghökkentő vagy akár megbotránkoztató tartalmakat is elénk tár, amellyel véleménynyilvánításra késztet bennünket. Ezért is különösen lényeges, hogy kellő tudatossággal tekintsünk az online térre, és természetesen mindig tartsuk szem előtt a tolerancia fontosságát.
Nyitókép: Andriy Onufriyenko/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Ne nézz félre! – Az iskolai zaklatás elleni fellépésre buzdítanak a magyar hírességek
- Az Instagram keményen fellép az online zaklatás ellen az új funkciójával
- A bántalmazásról beszélni kell, ne hunyjunk szemet a zaklatás felett
