Napjainkban a tudománynak köszönhetően könnyűszerrel megállapítható, hogy mi okozta a haláleseteket, azonban régen ez nem volt így – ebből kifolyólag számtalan rejtély vár még megoldásra.
A világuralomra törő Nagy Sándor például egészen hátborzongató halált halt, míg Edgar Allan Poe halotti bizonyítványának rejtélyes mód nyoma veszett, ahogy Raszputyin legendás alakját is legalább olyan nehéz volt megölni, mint felgöngyöngyölteni Van Gogh utolsó óráit. Cikkünkben most a történelem néhány fontos alakja halálának máig tisztázatlan körülményeivel foglalkozunk.
Az élve bebalzsamozott hódító
Nagy Sándort, másnéven III. Alekszandroszt máig leginkább legendás hódításaival hozzuk összefüggésbe. A mindössze harminckét évesen elhunyt uralkodó Makedónia királya, majd Egyiptom fáraója és Perzsia nagykirálya volt, azonban a halál őt sem kerülte el. Nagy Sándor időszámításunk előtt 323 június 13-án hunyt el, egy kéthetes betegséget követően, mely annyira legyengítette szervezetét, hogy utolsó napjaiban az egykor óriásinak számító királynak már beszélni sem volt ereje. Persze ez már akkor is sokakat meglepett és az addig makkegészséges fiatalember hirtelen halála mindenkit lesokkolt.
Még furcsább volt, hogy a legendák szerint testén halálát követően hat napig nem mutatkoztak a bomlás jelei. Utóbbit természetesen isteni származásának bizonyítékául könyvelték el. A történelem során persze többeket foglalkoztatni kezdett, hogy mi is végezhetett vele. A legtöbb feltevés szerint tífusz, malária vagy agyvelőgyulladás okozta halálát. És hogy miért nem indult bomlásnak a teste? Erre Katherine Hall, az Új-Zélandi Otago Egyetem oktatója kereste a választ. Hall szerint Guillain-Barré-szindrómája lehetett, mely egy olyan autoimmun betegség, ami progresszív bénulást okozhat. Tehát nagy valószínűséggel a június 13-án már halottnak hitt Nagy Sándor még balzsamozásakor is életben volt. Ezt persze a folyamatot végzők nem tudhatták, hiszen az uralkodó tényleg halottnak tűnhetett. Teljesen mozdulatlanul, szinte észrevehetetlenül sekély légzéssel és hihetetlen alacsony testhőmérséklettel, kómában fekve lelhette a halál.
A sebezhetetlen ember
Grigorij Jefimovics Raszputyin az orosz történelem egyik sokat vitatott alakja és nem véletlen vonnak sokszor párhuzamot közte és az Oroszországban több mint háromszáz éven át uralkodó Romanov-dinasztia bukásával. Hiszen a szinte a semmiből feltűnt varázslónak hitt atya nemcsak megjósolta a dinasztia bukását, de a család bizalmi körének egyik legfontosabb tagjává vált. Raszputyin vesztét pedig éppen az okozta, hogy Alekszandra cárné olyannyira hitt benne, hogy az sokak rosszallását váltotta ki. Raszputyint ezért az összeesküvők 1916. december 16-án meghívták Feliksz Juszopov herceg palotájába, ahol itallal traktálták és ciánnal megszórt krémtortával etették.
A mérgezés még ekkor is bevett szokás volt a likvidálni kívánt nemkívánatos személyek esetében. Viszont Raszputyin más volt, hiszen a méreg nem hatott rá. Nem volt tehát mit tenni, minthogy Juszopov herceg saját kezével végezzen a szerintük a monarchia vesztét okozó alakkal. Egy revolverrel hátba lőtte, de hiába. Még két lövést leadtak rá, melyből egy a mellkasán találta el, de ez sem végzett vele, így alattos módon homlokára céloztak, a fejsérülés pedig vesztét okozta. Ekkor a holttestet egy lepedőbe csavarták, összekötözték és a Petrovszkij-szigetre vitték, ahol egy léken keresztül a befagyott Malaja Nyevkába dobták. Egyes boncolási jegyzőkönyvek viszont azt tanúsítják, hogy a birodalom bizalmasa fulladásos halált halt, hiszen tüdejében vizet találtak. Meglehet tehát, hogy Raszputyinnal még a halálos lövés sem végzett?
A rejtélyek atyjának rejtélyes halála
Ha Edgar Allan Poe még egy utolsó, örök rejtélyt akart megalkotni halála előtt, mondhatjuk, sikerült neki. A haldokló írót 1949. október 3-án találták meg Baltimore utcáin, ahol zilált és súlyos beteg volt, senki sem tudta, mit történt vele az elmúlt hat napban, csak furcsa, bizton nem saját ruhái árulták el, hogy valami hátborzongató történet részesévé vált. De Poe delíriumos állapotában sem akkor, sem a kórházban, még életben töltött négy nap alatt sem tudott beszámolni az elmúlt napok történéseiről. Egy biztos, a rejtélyek atyja Philadelphia felé tartott, de már sosem érkezett meg.
A halála előtti éjszakán többször felriadt és öntudatlanul kiáltozta a „Reynolds” szót. Hogy mit akart vele mondani, azóta is titok fedi. Akkor halála okaként a „túlzott agyi vérbőséget”, illetve „agyi gyulladást” jegyezték le. De az sem kizárt, hogy Edgar Allan Poe-t leitatták, több körzetben szavazásra, ezzel pedig választási csalásra kötelezték, majd sorsára hagyták. Később történészek végeláthatatlan sora igyekezett felgöngyölíteni a rejtélyt. Voltak, akik olyan, teljesen hétköznapi magyarázatokat találtak, minthogy a tuberkolózis, az epilepszia, a szifilisz vagy kolera végzett vele. Akadtak azonban, akik szerint halála jóval prózaibb volt és egy veszett macskától ő maga is elkapta a kórt. A rejtélyt pedig tovább fokozza, hogy az idők során Poe orvosi kartonja és halotti bizonyítványa is eltűnt.
Gyilkosság vagy öngyilkosság?
Vincent Van Gogh a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakjaként művészetébe menekült saját démonjai elől. A festő labilissága pedig nemcsak műveiben, hanem tetteiben is megnyilvánult. Azt mind tudjuk, hogy 1888-ban egy éles szerszámmal levágta a saját fülét és az sem képezi titok tárgyát, hogy többször tulajdon kezével kívánt véget vetni az életének. Éppen ezért senkit nem lepett meg, mikor 1890. július 27-én egy lőtt sebbel támolygott be egy franciaországi kisváros, Auvers-sur-Oise panziójába. Orvosa, Paul Gachet testvérének írt levelében is arról számolt be, hogy a festő öngyilkos lett. Azonban voltak, akik kételkedtek ebben.
Steven Naifeh és Gregory White Smith Van Gogh: Az élet című 2011-es művükben arról számoltak be, hogy egy 16 éves fiú, René Secretan (aki egy 1950-es interjúban azt állította, hogy ő és testvére zaklatták az alkotót ezen a nyáron) véletlenül lelőtte van Goghot. A festő pedig azért nem beszélt erről, hogy a fiú ne kerüljön börtönbe. Egy kiváló patológus, Michael Baden 2020-as tanulmánya pedig azt is firtatta, hogy a festőn nem találtak égési sérüléseket, mely így kizárja, hogy magára lőtt volna. Tehát igazából a saját és egykori orvosának szavain kívül semmi más bizonyíték nincs arra, hogy Van Gogh öngyilkos akart volna lenni.
Hátborzongató egybeesés
1791 őszén a híres zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart rosszul érezte magát, és kijelentette feleségének: „Biztos vagyok benne, hogy megmérgeztek. Nem tudok megszabadulni ettől a gondolattól.” Hamar felépült, és elvetette a gondolatot, de november 20-án ismét rosszullétről panaszkodott és lázas lett, kiütések jelentek meg rajta, valamint folyamatos hányingerrel küzdött. A betegsége pedig hamarosan ágyhoz is kötötte, ahol december 5-én hunyt el.
Orvosa Mozart halotti bizonyítványában a heveny kásahimlőt jegyezte fel, mint halálának okát. Azonban korabeli dokumentumok gyulladásos vagy reumás lázról, gyulladt bőrkiütésekről és fájdalmas ízületi duzzanatokról írtak. Akadtak viszont, akik Antonio Salierit tették felelőssé a mérgezésért, aki egyes pletykák szerint halála előtt nem sokkal be is ismerte, hogy ő volt a gyilkos. Erre azonban további bizonyítékokat nem találtak. Külön hátborzongató fennhangot adott Mozart halálának az is, hogy a zeneszerző utolsó műve épp a Rekviem volt, melynek megrendelőjét akkor senki nem ismerte.
Nyitókép: Ai
Forrás: Mental Floss; Helen Rappaport: A négy nővér; Washington Post
Ha tetszett a cikkük, ezek is érdekelhetnek:
- Fekete fog és féregevés – ezek voltak a történelem legbizarabb szépségtrendjei
- Mi a közös Marie Antoinette-ben és Lady Dianaban?
- Egy mitikus lény nyomában: tényleg olyan csodás az unikornis?
