Az alkotók Boccaccio azonos című novellagyűjteményét adaptálták egy egészen rendkívüli virtuális térbe, amelyben az élő színészi játék előre rögzített filmes jelenetekkel és animációkkal keveredik.
A Trojka Színházi Társulás a jelenlegi helyzetre reagálva újra elővett egy korábban elvetett ötletet, méghozzá Boccaccio: Dekameron című novellagyűjteményének feldolgozását. A mű keretcselekménye az 1348-as firenzei pestisjárvány idején zajlik, szereplői pedig kénytelenek egy vidéki kastélyba menekülni a betegség elől, ahol történetmeséléssel próbálják elütni az időt – kínosan ismerősen hangzik, ugye? Boccaccio novellafüzére nyomán, Révay József fordításának felhasználásával Balassa Eszter, Bódi Zsófia, Cseh Dávid és Kovács Blanka készítette el a „Dekameron 2020 – Karanténtörténetek” című adaptációt, amelyet június 11-én 21:00 órakor mindenki ingyenesen követhet az Index.hu-n. Soós Attila rendezésében megelevenednek előttünk az elmúlt hónapok elszigeteltségének nehézségei és szépségei, és az is, hogyan küzdenek meg az emberek egy olyan krízissel, amire régóta nem volt példa.
A csütörtök esti produkció több okból is egyedülállónak számít: egyrészt azért, mert ez az első olyan színházi előadás, ami reflektál az elmúlt hónapjainkra, másfelől pedig úttörőnek bizonyul az online közvetítések világában, hiszen létrehoztak egy hibrid műfajt. Szijj András és a StreamPUNK digitális stúdió segítségével a „Dekameron 2020 – Karanténtörténetek” szereplői ugyanis egy közös virtuális térből jelentkeznek be, ráadásul az élő színészi játékot animációkkal és előre felvett filmes jelenetekkel ötvözik majd. Az adaptáció színészei, azaz Bárnai Péter, Csákányi Eszter, Eke Angéla, Gryllus Dorka, Kulka János, Ladányi Andrea, Nagy Dóra, Nagy Zsolt és Soós Attila az otthonaikban fognak kamera elé lépni, amit ők maguk irányítanak. „Ez sokkal komplexebb dolog, mint egy színházi vagy filmes munka, mert az ember tulajdonképpen a saját operatőre is. Nagyobb koncentrációra van szükség, mintha csak felvenném magam játék közben, hiszen figyelnem kell emellett a partneremre is, akivel játszom” – mesélte Gryllus Dorka, és azt hozzátette, hogy a kamera miatt kicsit filmszerűbbnek hat az élmény. „Térben jóval behatároltabb ez a feladat, mint egy színpadon játszani. Nem lehet annyit mozogni, jobban meg van kötve az ember, nem tudjuk az egész apparátust mozgatni magunkkal, vagy csak nagyon minimálisan.”
Eke Angéla izgalmas kihívásnak találta a „Dekameron 2020 – Karanténtörténetek” online színpadra állítását, mivel szabadúszóként egyébként is gyakran találják meg kísérletező, újító vagy olyan jellegű műfajok, amelyekre korábban nem igazán volt példa (akár ő maga kezd bele egybe). „Úgy tűnik, én kifejezetten éhezem az ilyen projekteket” – mondta nekünk nevetve. „Örülök annak, hogy most képileg is alkothatok vagy komponálhatok (amit egyébként nagyon szeretek amatőr szinten). Amikor egy élő színházi előadásban játszok, akkor ez nem az én feladatom, hanem a rendezőé, most viszont én adom neki a komponált ajánlatot is azontúl, hogy a karakteremet hogyan formálom. Nekünk színészeknek az most egy plusz feladat, hogy a saját operatőreink is legyünk, de borzasztóan jó azt látni, hogy az összes kolléga teljes mellszélességgel és kérdés nélkül veszi az akadályt. Ez konkrétan úgy zajlik, hogy mindenkinek be van rendezve otthon egy mini stúdió: van egy főkészülék, amivel vesszük a produkciót és közben van egy ’B’ készülék is (azaz a kontroll monitor, vagy, ha úgy tetszik, egyfajta virtuális váróterem), amin látjuk, hogy éppen hol tart a jelenet. Ez egy egészen speciális one man show mindenkinek – a négy fal között. A színészi munka viszont nem kevesebb vagy több, hanem másabb, speciálisabban kell gondolkodni. Van egy icike-picike kis kocka, amiben látszódni fogunk és azt össze kell hozunk magával a szereppel.”
Bár Dorka szerint vannak dolgok (például az érintésnek és a jelenlétnek egy speciális formája), amiket nem lehet átültetni online térbe, ez a produkció viszont tud valami mást: „Egy új helyzetben mutat meg minket – már csak azért is, mert én a gyerekszobából jelentkezem –, ez egy olyan szituáció, ami eltér a színházi tértől, ezért más helyzetbe hozza az adott személyt emberileg és színészileg is.” Angéla azt is elárulta, hogy mindennek ellenére továbbra is úgy gondolják, hogy a színház egy élő műfaj, amiben a legnagyobb tényező a jelenlevőség, vagyis az, hogy sok ember van együtt ugyanabban az időben és térben. „Ez most egy hibrid jelenlévőség lesz, és talán éppen az lesz benne a csodálatos, hogy összehozzuk a nézőket egy furcsa közös platformra.”
Ezúttal elmarad a meghajlás és a taps is, azaz a művészek nem kaphatnak automatikusan visszajelzést, ami szintén egy új helyzet lesz számukra. „A színház attól varázslatos, egyedi és megismételhetetlen, hogy ott vagyok én, aki csinál valamit és ott van a néző is előttem 3 méterre: érzem, látom, tudom őt. Emiatt biztos vagyok benne, hogy a színház egy egyedi, örök érvényű dolog lesz mindig, ez pedig egy csodálatos kis kísérlet.” Angéla egyébként azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben utat törjön magának ez a műfaj, mivel ezáltal olyan emberekhez is eljuthatnak az aktuális események, akiknek soha nem lett volna lehetőségük színházba vagy más kulturális programokra járni. „Annyi minden történik online, hogy el tudom képzelni ennek a folytatását. Ezzel akár kontinenseken átívelő előadásokat létrehozhatunk – szerintem errefelé is megy a világ” – teszi hozzá Dorka.
Dekameron 2020 – Karanténtörténetek
Rendező: Soós Attila
Producer: Lakatos Márk
Co-producer: Szijj András
Animáció: Végső Ágota
Koncepció, látvány: Lakatos Márk
Színészegyeztetés: Rácz Annamária
Gyártásvezető: Piróth Kinga
Zene: Csókolom
Fotók: Dekameron 2020 – Karanténtörténetek
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „Voltaképpen elindult egy nagy, közös röhögés” – A Karanténiskola alapítójával, Várkonyi Judittal beszélgettünk
- A koronavírus a szexuális életünkre is kihat: tényleg a maszkban összebújásé a jövő? (+18)
- Boldogság helyett inkább félelmet érzel amiatt, hogy lazítottak a szabályokon? Ne aggódj, ezzel nem vagy egyedül!
