A nagymamák és az unokák közötti kapcsolat különleges. Egy friss kutatásból kiderült, hogy ez a kötelék az agyban is látható, és nagy jelentőséggel bír mind a nők, mind a gyermekek életében.
A tanulmányt az Emory Egyetem kutatócsoportja tette közzé a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban. A csapat 50 nagymamát gyűjtött össze, akik legalább egy unokával rendelkeztek 3 és 12 éves kor között. MRI-vel mérték a nagymamák agyműködését, miközben az unokáikról készült fotókat nézték, összehasonlítva a felnőtt gyermekeikről, illetve ismeretlen gyerekekről és felnőttekről készült képekkel. A kisgyerekekre jellemző ’cukiság faktor’ valószínűleg nagy szerepet játszott az eredményekben, amik az unokák iránti erősebb érzelmi reakciót tükrözték.
„Ami igazán feltűnik az adatokból, az nem más, mint az érzelmi empátiával kapcsolatos agyterületek aktiválódása”– árulta el James Rilling, a kutatás vezetője. „Ez arra utal, hogy a nagymamák képesek átérezni azt, amit az unokáik éreznek, amikor kapcsolatba lépnek velük.” Amikor azonban a kutatásban résztvevő nőknek a felnőtt gyerekeikről készült fotókat mutatták, nem volt mérhető hasonló érzelmi aktivitás. „Ha az unokájuk mosolyog, akkor átérzik a gyermek örömét. Ha pedig az unokájuk sír, akkor érzik a gyermek fájdalmát és szorongását” – magyarázta Rilllings.
A ’nagymama hipotézis’ magyarázatot adhat arra, hogy miért élnek tovább a nők, mint a férfiak
Mielőtt a ma ismert agyi képalkotás lehetséges lett volna, a kutatók azt feltételezték, hogy a nők hosszabb élettartamának egyik titka az, hogy betöltik a nagymama szerepet. Az úgynevezett ’nagymama-hipotézis’ az 1960-as évek óta létezik, és számos tanulmány vizsgálta, hogyan fejlődött és alakult ez a szerep a történelem során. A 17. századi Quebec-i településeken például azok a nők, akik édesanyjukhoz közel éltek, több gyermeket szültek fiatalabb korban, és alacsonyabb volt a gyermekhalandóság kockázata is. Bár az idősebb nők ma már a gyermekgondozáson túl is számos aktív szerepet tölthetnek be az élet különböző területein, tudományos körökben még mindig egyetértenek abban, hogy a nagymamák és az unokák közötti kapcsolat kölcsönösen előnyös lehet mindkét fél számára. A nők tovább élnek, mint a férfiak, és elvégre a legtöbbször ők töltik be a gondozói szerepeket. Az is tudományosan bizonyított, hogy azoknál a nőknél, akik társaságban étkeznek, kisebb kockázattal alakul ki szívprobléma. Tehát a társas kapcsolatok és a fizikai egészség között szoros összefüggés van. Ráadásul azok a gyerekek, akiket lelkes nagyszülők vesznek körbe, jobban teljesítenek az iskolában, és érzelmi életük is kiegyensúlyozottabb.
Habár ez a tanulmány az unokák és a nagymamák közötti kapcsolatot vette górcső alá, semmiképp sem szabad alábecsülni a nagypapák szerepét sem!
Forrás: insider.com
Nyitókép: Cottonbro/Pexels
