Mindenkivel előfordul, hogy túl sokat gondolkodik valamin, legyen az egy múltbéli emlék vagy egy még meg sem történt esemény – időként mindkettőt hajlamosak vagyunk egy kicsit túlgondolni.
Persze az nem árthat, ha gondolkodunk, sőt hasznunkra is válhat a pro-és kontra érvek felsorakoztatása, azonban ezt is túlzásba lehet vinni. Egyes emberek képesek könnyedén kiüríteni elméjüket és megtalálni a teljes mentális nyugalmat. Sajnos sokunk nem tud ezzel azonosulni, mert gondolataink szinte megállás nélkül cikáznak a fejünkben, olyan, mintha az agyunk egy böngésző lenne, amelyben egyszerre ezer fül van megnyitva. Bár bizonyos pozitív dolgok túlgondolása jó lehet, a valódi probléma akkor merül fel, amikor olyan forgatókönyveket hozunk létre a fejünkben, amelyek soha nem fognak megtörténni. Ilyenkor a túlgondolás több mint károssá válik. Velem például rendszeresen előfordul, hogy meg nem történt vagy réges-régi dolgokon kezdek el agyalni. Felötlenek bennem a „Mi lett volna, ha…?” és a „Mi lesz, ha…?” kérdések, aminek az eredménye sok-sok álmatlanul töltött éjszaka, elszalasztott lehetőség és véget nem érő kétségek sora lett. Ez pedig mind nagyon távol áll attól, ami a mentális egészséghez szükséges. A probléma viszont orvosolható.
Amikor a gondolkodás túlgondolássá válik
A túlgondolás, mint kifejezés néhány éve vált igazán divatossá, ugyanis az életmódunk vezetett el minket hozzá. Abban a folyamatban, hogy elkerüljük a csalódást, vég nélkül táplálni kezdtük a gondolatainkat. Egyes szakemberek szerint ez a belső bizonytalanságunkból, a szorongásból, a kudarctól félelemből, a maximalizmusból, a múltbeli traumákból vagy talán abból is eredeztethető, hogy el akarjuk rejteni a tényleges gondolatainkat a világ elől. A túlgondolás valójában viszont a túlzott ruminációt és gondolatok elemzését jelenti, ami gyakran stresszhez és szorongáshoz vezet. Az pedig, hogy így próbáljuk megoldani a problémákat vagy megelőzni egy-egy negatív kimenetelt, hamar kontraproduktívvá válhat. A túlgondolók úgy vélik, hogy ha részleteken rágódnak, útját állhatják a hibáknak. Ez a szokás általában viszont inkább mentális kimerültséghez és a döntéshozatali képességhez csökkenéséhez vezet.
Ezt árulja el a túlgondolás a viselkedésünkről
A túlgondolás nem bűn és nem is betegség. Ez egy szakasz, amin mindannyian átesünk az életünk során, de ha szokássá vagy mintává válik, végül depresszióhoz vezethet. Nem általánosíthatjuk ezt a kifejezést, mint viselkedést, mivel mindenki egy különálló személyiség, így a minták személyenként eltérőek lesznek. Felületesen nézve a túlgondolás sokakban szorongást, másokban pedig pánikot szül. Ez egy olyan viselkedési mintát tükröz, ahol igyekszünk elkerülni a bizonytalanságot és a lehetséges hibákat azáltal, hogy minden részletet túlzottan elemzünk. Ez persze maximalizmusra is utalhat, ahol a kudarc félelme adja a fókuszt az általunk kitalált kimeneteleknek.
Ezenkívül a túlgondolás alacsony önértékelést is jelezhet, mivel sokan kételkedhetnek abban, hogy képesek magabiztosan, jó döntéseket hozni. A szakértők úgy vélik, hogy a túlgondolás gyakran olyan alapvető mentális egészségügyi problémákhoz kapcsolódnak, mint például szorongásos zavarok, depresszió és az OCD, továbbá traumatikus élmények vagy megoldatlan érzelmi problémák is kiválthatják azt. Egy negatív túlgondolási problémával küzdő személynél előbb utóbb pesszimista hozzáállás figyelhető meg azzal kapcsolatban, ahogy az életet és önmagát látja.
Ismerd fel a jeleket!
A túlgondolással küzdő személy gyakran panaszkodik fejfájásra a homloka körül, valamint váll- vagy alsó hátfájdalomra. Szívdobogást, izzadást, magas vérnyomást, mellkasi fájdalmat és légszomjat is tapasztalhatnak. Azonban olyan más tünetei is lehetnek, mint a fáradtság, az étvágycsökkenés vagy az önbizalom teljes elvesztése, ezenkívül az sem ritka, hogy szinte észrevétlenül szigetelődik el családjától és barátaitól. Eközben a túlgondolás egyértelmű jelei közé tartozik a jövő miatti állandó aggódás, a múlt eseményeinek ismételt lejátszása, a döntéshozatali nehézségek és önmagunk folyamatos gyanúsítgatása is. Mivel a túlgondolók gyakran hiába küzdenek azzal, hogy kikapcsolják gondolataikat, hosszú távon a kórós álmatlanság is felütheti a fejét.
Segíts magadon!
Ha rád is jellemző a túlgondolás és a fent leírt tünetek valamelyike már nálad is felütötte a fejét, épp itt az ideje annak, hogy komolyabb elkezdj foglalkozni a problémával. Hiszen már néhány egyszerű döntéssel is sokat segíthetsz magadon.
- Először is légy tisztában azzal, hogy a túlgondolás negatív hatással van rád!
- A negatív gondolatok megkérdőjelezése, valamint azok racionálisabb gondolatokkal való helyettesítése segíthet.
- Maradj a jelenben! Tisztázd magadban, hogy a múlton nem tudsz változtatni és csökkentsd a jövő miatti aggodalmaidat.
- Határozz meg konkrét korlátokat arra vonatkozóan, hogy mennyi időt töltesz a problémamegoldással és egyes kérdések átgondolásával.
- Tereld el figyelmedet! Keress hobbit vagy az agyalás helyett tölts több időt a szeretteiddel!
- Fontos, hogy elfogadd, hogy bizonyos dolgokat nem tudsz irányítani, összpontosítsd az energiáid azokra a területekre, amelyeken változást tudsz elérni.
- Gyűjts bátorságot, hogy beszélj egy szakemberrel, aki végigvezet ezen a problémán.
- Ne küzdj a gondolataiddal, és hagyd, hogy azok szabadon áramoljanak. Fontos megérteni, hogy az agyadnak is szüksége van pihenésre.
- Korlátozd a közösségi média- és hírfogyasztásodat, ezzel elkerülve az információ túlterhelést.
- Végül pedig emlékezz arra emlékezz arra, hogy az élet szép; csak mi bonyolítjuk túl.
Nyitókép és képek: Ai
