Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét A zene világnapjának nyilvánította. Mi pedig a hazai zenészvilág képviselőit kérdeztük az ünnep kapcsán az ő legszebb zenei pillanataikról.
Puskás Peti
„Az igazi zenei ünnepnap talán az volt a számomra, amikor az első fizetésemből megvettem a legelső SZIGET bérletemet. Alig vártam, hogy végre kimenjek, és megtapasztaljam a fesztiválérzést, a sátrazást és halljam a kedvenc előadóimat! Olyan boldog voltam!” – Puskás Peti (apuskaspeti – The Biebers)
Polgár Odett
„A zenével minden nap ünnep, hallgatónak, alkotónak egyaránt. Önfeledtet – talán ez az egyik legjobb tulajdonsága. Két emlékezetesebb momentum ugrik be, melyek igazából folyamatában érdekesek, de most pillanatképként kezelem őket: Az egyik az, amikor legelőször ugrottam a közönség közé, tenyerébe! Ezzel egy olyan bizalmi kapcsot sikerült kialakítanom magamban a hallgatókkal, amiben nagyon jó lenni! A másik a Zenél Az Utca vlogom, – ami mára tehetségkutató lett – beindítása. Utcazenészek, fiatal tehetségek zenei útját segíthetem a tapasztalataimmal.” – Odett
Szivák Zsolt
„Az egyik EFOTT-os fellépésünk hatalmas élmény volt számomra: a Nagyszínpadon játszottunk, én pedig még kerekesszékben ültem, mert az egyik fellépésünkön elszakadt a bokámban az összes szalagom. A közönségünk már megszokta, hogy mindig kimegyek hozzájuk vagy beugrok a tömegbe, és akkor is több ezer ember skandálta egyszerre, hogy ’Gyere be!’. Végül nem bírtam magammal, az egyik biztonsági őr a vállára vett és beemelt a közönségbe. Nem mondom, hogy nem féltem, de erre a pillanatra biztosan örökre emlékezni fogok – hatalmas buli volt.” – Szivák Zsolt (Cloud 9+)
Schoblocher Barbara
„Emlékszem, amikor először éreztem azt tinédzser koromban, hogy zenehallgatás közben enyém az egész világ. Az utolsó buszon ülve néztem, ahogy a város fényei tükröződnek az ablakon és hatalmas dolgokról mertem álmodni. Azóta ez az érzés határozza meg az életem. Minden színpadon töltött perc ünnep és minden alkotótábor, lemezfelvétel vagy lemezbemutató olyan, mint a karácsony.” – Schoblocher Barbara (Blahalouisiana)
Szabó Ádám
„Először 5 éves koromban találkoztam a zenével, amikor Érdre költöztünk a családommal és a padláson megtaláltam édesapám régi hangszerét, majd elkezdtem rajta játszani – már ekkor beleszerettem a zenébe. De az is hatalmas élmény volt, hogy 2011-ben a Csillag Születik döntőjében a 100 tagú Cigányzenekarral léphettem fel. Amikor ezzel a sok rendkívüli művésszel álltam a színpadon, éreztem, mekkora ereje van a zenének.” – Szabó Ádám (yesyes)
Horányi Juli YOULÏ
„2015-ben ismertem meg a Vőlegényem. Szerelmünk hajnalán egyik reggel, amikor nála ébredtem, épp gyönyörűen sütött a nap, nyár volt. Én még álmosan kimentem az erkélyre levegőzni, amíg ő reggelit készített a konyhában. Nagyon kellemes idő volt, körülöttem fák, virágok… Leültem és elkezdtem hallani a fejemben egy dallamot. Pár perc volt csupán, amíg megszületett a teljes dal, mert annyira inspiráló volt ez az élethelyzet. Vissza is mentem a lakásba, előkaptam a telefonom és rögzítettem a ötletet. Ez lett a Come Along című számom, amit azóta is az egyik legjobban sikerült dalomnak tartok. Az ilyen napok, amikor az életben is minden jó és még alkotni is sikerül valami értékeset, számomra az igazi ünnepnapok!” – Horányi Juli YOULÏ
Wagner Emil
„Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a zenei tevékenykedésemet gyermeki lelkesedéssel teszem. Egy dal születése körül nekem az is ünnep amikor megszületik egy jó kör, de az is, amikor elkészül a szöveg, befejeződik a hangszerelés és végül az, amikor a nagyérdemű elé kerül a szerzemény. Mindegyik folyamatra emlékszem és ujjongva örülök nekik, mint egy gyerek december 24-ének reggelén. A legutóbbi zenei ünnep számomra az együttesem első nagylemezének elkészülte, a ’Talk2night – Ez Együtt Valami’. Érdekes, de számomra egyáltalán nem a nagy tömegek előtt tartott fellépések maradnak meg a legjobban, mivel általában itt vagyok a legmesszebb a zenésztársaimtól és ebben az esetben a legkevesebb az interakció is. A koncert-élmény számomra – mint előadó – fordítottan arányos a helyszín méretével.” – Wagner Emil (Talk2night, Szivák x Wagner)
Koszi Janka
„Rám mindig azok az intim pillanatok vannak a legnagyobb hatással, amik a kulisszák mögött történnek. Például stúdiómunka közben elégedettséget, meghatódottságot érezni vagy próbán egy a zenésztársakkal való összenézésben felfedezni az ’ez most jólesett’ élményt, vagy mondjuk egy aktuális érzelmi töltettől vezérelve leülni a zongorához és dallá varázsolni azt… Szeretem azokat a dolgokat, amik csendben és nem nagy ’zajban’ történnek. Bár életem nagy részében zenélek vagy zenét hallgatok, ennek ellenére hiszem, hogy az igazán fontos részletek csendben születnek.” – Koszi Janka
Gulyás Barna
„A legutóbbi zenei ünnepnapom akkor volt, amikor 2019 novemberében életemben először láttam Tommy Emmanuelt játszani a Barba Negrában. Nem hittem a szememnek és a füleimnek, egy igazi rockkoncert volt egy rockklubban – egyszál akusztikus gitárral. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor másfél óra őrült tempó és groove után eljátszotta a Johnny Cash-féle Hurt-öt. Áhítat szállt az egész teremre, ahogy ez a súlyos dal belenyomódott az emberek lelkébe.” – Gulyás Barna (The Carbonfools)
Molnár Emese
„Végig futtatva a sok-sok emléket, egyszerűen nem tudom kiemelni az egészből azt az egyet, ami a legnagyobb ünnep volt számomra. Mi, zenészek, énekesek rengeteget küzdünk, hogy felállhassunk a színpadra azzal a zenével, ami belőlünk jön, ezért minden koncert egy kitárulkozás mások előtt. Ha jól sikerül ünneplünk, örülünk és minden fellépésen van valami fontos, aminek lehet örülni. Ha nem történik semmi, akkor nem érdemes felmenni a színpadra. Az ünnep akkor jön el, ha megdolgozunk érte: mindig kutatni kell befelé, hogy igazi ünnepet élhessünk meg kifelé.” – Molnár Emese (JaMese)
Biczó Andrea
„Mivel éjjel-nappal a zenében élek, munkám során és azon kívül, ezzel lélegzem, borzasztóan nehéz egy momentumot kiragadnom. De 2018. június 21. egy igazi pirosbetűs nap volt számomra – az első szezonomat töltöttem a Budapest Parkban, és ekkor állt színpadra az egyik kedvenc zenekarom, a Queens of the Stone Age. Nagyon nehéz nap volt, rengeteg előkészítés előzte meg, és aznap a helyszínen is váratlan szituációk sora fogadott, de sok mindent tanultam belőle. Aztán amikor felcsendült az első dal, minden aggodalmam köddé vált. Azon a napon valami olyat éreztem, mintha az egyik legnagyobb hőseim az otthonomban, a kertben lépnének fel. Az az este számomra örökre ünnep marad, mert úgy érzem, egyszerre elégítette ki szakmai kíváncsiságom és a bennem élő rajongó tinilányt.” – Biczó Andrea (PR menedzser, Budapest Park)
Bánki Judit
„Tudom, hogy a zenei szakmában az emberek ettől a választól fogják majd a fejüket, de kereken egy éve teljesült egy régi vágyam, miszerint eljuthattam a gyerekkori kedvenceim, a Backstreet Boys koncertjére az Arénába. Elképesztő show volt a javából, 100% nosztalgia, 0% csalódás. 26 éve vártam ezt a napot – míg kislányként a posztereim és kazettáim között csak ábrándoztam-, így felnőttként teljes kikapcsolódás volt, igazi eufória. Most viszont – a COVID-19 okozta helyzetből kiindulva – azt mondanám, hogy a karantén utáni első, élő zenei koncert lesz az igazi ünnepnap számomra. Azt várom már igazán!” – Bánki Judit (BJ’s Management: Puskás Peti – apuskaspeti, The Biebers, Dombóvári István és Trokán Nóra)
Nyitókép: picture alliance/Getty Images
