Adni jobb, mint kapni. Kiváltképp az ünnepi időszakban érzünk indíttatást arra, hogy adományozzunk, de vajon képesek vagyunk mindezt önzetlenül tenni? Vagy ez is csak egy a kipipálandók közül?
Cipősdoboz akciók, adománygyűjtés, szegény gyerekek kívánságainak teljesítése – néhány dolog a hosszú listáról, amik azokat a szívmelengető kezdeményezéseket veszik sorra, amikor emberek összefognak a jóság szellemében. Mindez nagyon szép és valóban hasznos segítség, ám mégis felmerül a kérdés: miért csak karácsonykor jut eszünkbe? Nem mintha az év más időszakaiban ne lenne szükség támogatásokra és felajánlásokra, mégis valahogy az ünneppel kötjük össze a jótékonykodást. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy vajon minden társadalmi rétegnek tisztje a nála rosszabb sorban levőkön segíteni, vagy csak a gazdagoktól várjuk el? Amennyiben pedig elvárásként tekintünk rá, és az ünnepnek mintegy kötelező hozzávalójaként, akkor lehet-e egyáltalán tiszta szívből adni?
Jót tenni jó… avagy az altruizmus
Naponta rácsodálkozhatunk az emberi nemtörődömség, sőt akár kegyetlenség ezer arcára. Nem csoda hát, ha a lelkünk vágyik a szépre és jóra. Az altruizmus, azaz a szívből jövő jócselekedet, lényegében az önfeláldozás ismérve. Hogy háttérbe tudjuk szorítani saját magunkat, miközben valaki mást helyezünk előtérbe. Azonban azt, hogy segítünk-e egyáltalán egy bajba jutott társunknak sok minden meghatározza. Vannak szemtanúk? Van esélye, hogy a szívesség megtérül esetleg a jövőben? Ha mindezt mégis félretesszük, akkor is van egy alapvető szabály: jót tenni jó. A kutatók szerint ugyanis tartósan jó lelkiállapotot eredményez egy jócselekedet annak, aki adja. Ráadásul az immunrendszerünket is erősíti ez a fajta önzetlenség. De honnan fakad a segítség iránti vágyunk?
Az ÉN-től a TI-ig
Tényként fogadjuk el, hogy az ember születésétől fogva kisebb-nagyobb mértékben egoista. Ez természetes, hiszen a túlélésünket szolgálja az, hogy odafigyelünk-e magunkra és a szükségleteinkre. A modern szemlélet azonban még inkább fókuszba helyezte az egót azzal, hogy azt hirdeti, csak magadra figyelj, mert megérdemled. Te vagy az életed főszereplője, senki más nem számít, csak hogy te jól legyél. Mindannyian fejvesztve loholunk az önmegvalósítás felé. Csak a célt tévesztjük szem elől. A pszichológia ma már azt mondja, hogy „az ember egyszerre egoista és altruista, egyedi és társas lény”. Az önmegvalósítás tehát sokkal több annál, mint önmagunk kimaxolása. A valódi nagy emberek soha nem a saját, hanem a közjót tartották szem előtt. Gondoljunk csak Teréz anyára. Ilyenformán az igazi önmegvalósítás az, amikor egyáltalán nem valósítjuk meg magunkat, hanem saját magunkról átirányítjuk a figyelmet a többiekre.
Jócselekedet vs. önigazolás
Önmagunk legyőzése az igazi nagyság – énekli Ohnody, és ez valóban így van. Viszont nagy eltérések vannak a motivációt illetően. Adakozni lehet úgy, hogy a szűkös anyagi kereteink ellenére kiszorítunk egy kevés ételt, ajándékot, pénzt, mert úgy érezzük, hogy erre visz a lélek. Ellenben lehet úgy is, hogy a kacsalábon forgó palotánkból egy kis felesleget kiszórunk, hiszen ezt várja tőlünk a társadalom. Mindkét esetben jó embernek éli meg magát az adakozó és a végeredmény ugyanaz: örül az, akihez érkezett a segítség. De azért érezzük a különbséget, ugye? Persze ez nem pénztárcafüggő, sokkal inkább lelkület. Éppen ezért érdemes feltenni a kérdést: akkor is segítenék, ha azt nem látná senki, nem tudna senki róla? Amennyiben igen, úgy azt hiszem, tiszta lehet a lelkiismeretünk.
Hétköznapi hősök
A hétköznapi hősök köztünk járnak. Azok, akik nemcsak karácsonykor, de máskor is készek arra, hogy segítő kezet nyújtsanak. Legjobb lenne, ha minél több lenne belőlük. Olyanokból, akik átengedik a helyet, visszajuttatják az elvesztett pénztárcát, vagy felsegítik az elesőt. Akik mernek kintebb tekinteni a saját buborékjukból. Egy ilyen világban talán nem csak az ünnepek alatt jutna eszünkbe az adományozás. Ugyanakkor a karácsony szellemét se becsüljük alá, a lényeg mindössze annyi, hogy jótettekből sose legyen hiány.
Nyitókép: Kinga Krzeminska/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Az ünnepi időszak az adásról szól: hogyan figyelj oda magadra is?
- Nem érint már meg az ünnep? Ettől lehet újra meghitt a karácsonyod!
- A karácsony pszichológiája: miért szeretjük valójában ennyire ezt az ünnepet?
