Elképesztő látványvilág ötvözése a drámai jövőképpel - megnéztük a Műanyag égbolt című filmet. És ajánljuk mindenkinek, akit kicsit is érdekel, milyen jövő elé nézhetnek utódaink, ha nem változtatunk.
A napokban kerül mozikba Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta első egész estés animációs filmje, a Műanyag égbolt. A számos szakmai díjjal elismert alkotópáros rövidfilmjei a világon mindenhol nagy sikert arattak: a Les Conquérants 2012-ben a Sundance Filmfesztivál New Frontier programjában szerepelt, és a legjobb animációs film díjáért versenyzett a 2013-as César-díjon. A Leftover című animációs rövidfilmjük pedig díjat nyert a Clermont-Ferrand Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, majd 2016-ban a César-díj legjobb animációs filmjének jelölték és azóta a világ több mint 40 fesztiválján mutatták be.
A jövőben, az egészen konkrétan 100 év múlva játszódó Műanyag égbolt című alkotásban egészen elképesztő világ tárul elénk: se növények, se állatok nincsenek, és az emberek is csak egy bizonyos korig élnek. A terméktelenné vált talaj csúszik ki mindenki lába alól, de hogy ne vesszen minden kárba, a tudósok egy olyan speciális növényt fejlesztenek ki, amely emberi húsból táplálkozik. Az 50. születésnap ennek köszönhetően minden élő ember számára fordulópontot jelent, ekkor ugyanis a szervezetükbe beültetésre kerül a növény, amely átveszi a hatalmat és az életet is az ember felett. Stefan (Keresztes Tamás) rendületlenül hisz a kísérlet létjogosultságában, mígnem egyszer csak azzal szembesül, hogy felesége, Nóra (Szamosi Zsófia) saját elhatározásból, önként vállalkozik az idő előtti beültetésre. A döntésében közrejátszik, hogy meghalt a gyermekük, emiatt sem látja tovább értelmét semminek. A beültetés után Stefan képtelen elfogadni a felesége döntését és elképesztő harc indul az idővel szemben: a férfi mindent megmozgat annak érdekében, hogy visszafordítsa a visszafordíthatatlant.
Bár jómagam nem vagyok egy kifejezett animáció rajongó, ez a film teljesen levett a lábamról. Olyan elképesztő látványvilággal és érzékenységgel mutatja be – a talán nem is olyan utópisztikus – jövőt, amely minden környezetpusztító és klímakatasztrófa ellenes megmozduláson vetítésért kiállt. A film ugyanis tökéletesen illusztrálja, hogy milyen mértékben haladunk a vesztünk felé. Néha talán túlzottan ijesztőnek is ábrázolják a helyzetet, de pont az ilyen „pofonvágós” alkotások kellenek ahhoz, hogy mind magunkhoz térjünk, és belássuk: az utolsó pillanatban vagyunk. Nincs több idő és lehetőség, itt és most kell cselekedni.
A történet mellett még egy kimagaslóan fontos eleme is van a filmnek: a technikai kivitelezés. Mert a színészek nemcsak szinkronizálták a filmet, hanem szinte hús-vér valójukban testet öltenek a mozivásznon. Az alkotók ugyanis a „hagyományosan” forgatott jelenteket rajzolták át kézzel (!), olyan precizitással és részletességgel, amely egyszerű földi halandó számára felfoghatatlan. Külön elismerésre méltó, hogy a szabad szemmel is jól látható, óriási mennyiségű munka az első másodperctől az utolsóig minőségi tudott maradni, sem a kivitelezésbe, sem a történetbe nem csúszott be egy pillanatnyi üresjárat. Igényes és tartalmas kikapcsolódás, hihetetlen látványvilág, ami ráadásul nemcsak a szemnek, a szürkeállománynak is ad bőven feladatot.
A Műanyag égbolt című film március 30-tól látható a mozikban.
Nyitókép: részlet a filmből
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 7 új mozifilm márciusban, amit látnod kell!
- 5+1 film, amit már alig várunk 2023-ban
- Megdöbbentő animációs kisfilm figyelmeztet az óceánok védelemének fontosságára
