Akkor is lehetsz jó a munkában, ha alapvetően lusta vagy

Nem biztos, hogy attól vagy jó munkaerő, ha folyamatosan túlórázol vagy ha az életed középpontjában a munka áll.

Biztos, hogy mindenkinek volt már olyan üresjárata a munkahelyén, amikor úgy érezte, hogy teljesen időpocsékolás az íróasztal mellett ülni. Mert éppen úgy jött ki a lépés, hogy az arra a hétre tervezett munkát jóval hamarabb elvégezte, újba meg nem kezdett, nehogy túlbuzgónak tűnjön. Esetleg, hogy ne érezze magát kellemetlenül az, aki még nem végzett.

Ha éppen nem csinálsz semmit a munkahelyeden, akkor könnyen rávágják, hogy lusta vagy. Vagyis ebben a kontextusban ez abszolút negatív jelző. S bár a látszat lehet, hogy tényleg azt mutatja, nem veszed annyira komolyan a feladatodat, miközben lehet, hogy már régen kész vagy vele.

Korábban az volt az általános tendencia, hogy a munkaidőt a munkahelyen töltötték az emberek. (Kivéve, ha valaki nem asztalhoz vagy gépekhez kötve, eredetileg is szabadabb munkát végzett.) Ez az idővel mára jócskán megváltozott, a home office pedig teljesen át is írta az eredeti szabályokat.

Engedd el a túlórákat

Szakértők szerint a lustaság akár pozitív is lehet a mentális egészségre nézve, hiszen ha azért „nyer” valaki időt, mert nem kevesebbet dolgozik, hanem jobban ütemezi a munkát, akkor a magán- és a szakmai élete jóval nagyobb egyensúlyban van, mint akinek mindig a munka áll az élete középpontjában. „A túlóra az egyik fő termelékenységi és egészségügyi probléma, ami azt sugallja, hogy a dolgozók szabadideje elé helyezik a munkahely érdekeit. A túlterheltség és a pihenésre fordított idő hiánya negatív hatással van a fizikai és mentális egészségre, és ezáltal sok embernél okozhat szorongást és stresszt” – mondja Ana Sánchez de Miguel, humánerőforrás igazgató.

Ma már nem „divat” a túlóra, a mai, fiatalabb generáció nem csak és kizárólag a munkán keresztül akar boldogulni, érvényesülni. Természetesen az számukra is fontos, hogy amivel foglalkoznak, abban örömüket (is) leljék, de azt már nem akarják, hogy a munka határozza meg őket.

Néha nem árt lustának lenni

Ha szenvedélyesen szereted, amit csinálsz, akkor sem szerencsés túlzásba vinni a munkát. Ugyanis ha minden pillanatodat a munka és a hozzá szorosan kapcsolódó gondolatok töltik ki, akkor nem csak fizikailag, lelkileg, és mentálisan is túlterheled magad. „Az elmének is szüksége van a kikapcsolódásra, pihenésre. Ahogy az intenzíven edzett izomnak is időre van szüksége a regenerálódáshoz, úgy a kognitív kapacitásunknak is kell a szünet, hogy jó állapotban maradjon. A „szakadatlan” munkavégzés lelki kimerültséget és stresszt okozhat, valamint csökkenti a hatékonyságot és a kreativitást is” – teszi hozzá a szakember.

Ezenkívül a munka és a magánélet egyensúlya az érzelmi jólétünkhöz is elengedhetetlen. Ha minden figyelmünket és energiánkat a munkára összpontosítjuk, akkor gyakran háttérbe szorítjuk a személyes kapcsolatainkat, a hobbinkat és az öngondoskodást. Pedig ezek olyan érzelmi többletet adhatnak az életünkhöz, amit a munka nem tud nyújtani. Persze, szerencsés, ha olyan munkát végzel, ami nélkül nem tudsz létezni, de akkor sem egészséges, ha hagyod, hogy túlterheljenek. Még az örömteli munka megszállottsága is nagyfokú stresszhez vezethet, aminek számos negatív egészségügyi következményei is lehetnek, például az alvászavar, vagy szív- és érrendszeri problémák.

Akkor is lehetsz sikeres, ha nem hajszolod a munkát

Ha alapvetően sokat dolgozol, akkor annak előbb-utóbb meglesz az eredménye, de nem biztos, hogy kevésbé lesz sikeres az, aki kevesebbet dolgozik. „Rendkívüli módon korlátozó az a mentalitás, ami a sok munkát sikerrel, vagy személyes értékkel hozza összefüggésbe. Mert azt sugallja, hogy ha nem teszel bele 120 százalékot, akkor nem jutsz előbbre, miközben pontosan tudjuk, hogy ez egyáltalán nem így van.

A kevesebb munka, jó fizetés és az otthoni, vagy szabadabb munkavégzés a jellemző a Z-generációra. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mai fiatalok lusták, sokkal inkább azt, hogy nem akarnak a munkára több időt szánni, mint amennyi feltétlenül szükséges. „Ez az új, jól érthető munkacél nem a lustaságból, hanem abból fakad, hogy a mentális egészséget, valamint a munka-magánélet egyensúlyát előtérbe helyezik, a munkát pedig eszközként, és nem célként értelmezik” – fogalmaz Ana Sánchez de Miguel.

Természetesen a munkához való hozzáállás átértékeléséhez az is nagyban hozzájárul, hogy a munkahelyi környezet is sokat változott az elmúlt években. Ma már egyáltalán nem az számít „példaértékű” munkatársnak, aki még a hétvégéjét is munkával tölti, hanem az, aki az ütemterv pontos betartása mellett, rövidebb időn belül is eléri a célokat.

Fontos azonban, hogy tiszteletben tartsuk az emberek sokszínűségét, sokféleségét, hiszen nem lehet ugyanazt a tempót és minőséget mindenkitől elvárni. Az viszont mindenkire igaz, hogy ha nincs egyensúlyban az élete, ha nincs lehetősége kikapcsolódni, akkor sokkal hamarabb fog kiégni. Az egészséges egyensúly az, amelyik nem borítja fel a kiegyensúlyozott életet, vagyis egy emberre, mint személyre tekint, és nem csak a munkaerőt látja benne. Nem véletlen, hogy napjainkban egyre többször merül fel a négy napos munkahét lehetősége, ugyanis számos helyen felismerték, hogy a munkaidő átszervezésével a hatékonyságot is lehetne növelni.

Forrás: elle.es

Nyitókép: Cecilie Arcurs/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: