A Blonde, az év egyik legjobban várt filmje megérkezett a Netflixre, Magyarországon pedig az elmúlt egy hétben rögtön a sikerlista élére ugrott. A Velencei filmfesztiválon tíz percig állva tapsolt a közönség, a kritikusok véleménye mégis megosztó.
Andrew Dominik, a Blonde forgatókönyvírója és rendezője több mint 11 évig dolgozott a film előkészületein, ami Joyce Carol Oates azonos című regénye ihletett. A film főszereplője Ana de Armas, és a kritikák, noha eltérően vélekednek a Blonde-ról, a színésznő alakítását senki sem vitatja. A kubai színésznőnek erős akcentusa volt, így első lépésként a Monroe-t játszó Armas-nak beszédtanárhoz kellett járnia, hogy hitelesen formálhassa meg Hollywood egyik legnagyobb ikonját.
Az ausztrál rendezőtől nem áll távol az önéletrajzi ihletésű film műfaja, korábban Chopper címmel rendezett filmet Mark Brandon Read, az ausztrál exbűnöző életéről, de a A Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című filmjét is Ron Hansen azonos című regénye ihlette. Hosszú ideje az Ölni kíméletesen volt az utolsó játékfilmje, amiben Brad Pittel dolgozott együtt, a Blonde pedig azt meséli el, hogyan vált egy zaklatott gyermekkorú kislányból egyszer csak Hollywood egyik legfényesebb csillaga, aki 36 évesen mégis az öngyilkosságba menekült.
A fekete-fehér képkockák visszarepítenek a hatvanas évek Amerikájába
A film azért is megosztó, mert bártan, néha már-már horrorfilmhez hasonlóan ábrázolja Monroe életét. Az egykori színésznő több abortuszon is átesett, a film ezeken sem próbál szépíteni, mindent a maga valóságában igyekszik megmutatni. A változó képarányok és az olykor fekete-fehér jelenetek sem nyerték el egyöntetűen a nézők és a kritikusok tetszését, mások szerint viszont, pont ez adja meg a Blonde hitelességét. A film egyik producere Brad Pitt. A forgatás még 2019-ben kezdődött, aztán a világjárvány közbeszólt, így végül 2021 nyarán fejezték be a filmet.
Mit mond a kritika?
A kritikusok szerint a Blonde megrázó és felkavaró, hiszen a néző végig Monroe szemszögén keresztül látja a történetet, így tulajdonképpen vele együtt átéli a színésznőt ért szexuális bántalmazást, a nehéz gyerekkorát, a családon belüli erőszakot, vagy éppen a traumatikus abortusz élményeket. Adrien Brody, aki Monroe harmadik férjét alakítja a filmben, megjegyezte, hogy a Blonde valóban nehezen emészthető. „Mivel egy olyan perspektívából ismerjük meg Monroe életét, mintha a bőrébe bújnánk, ezért a film még hatásosabb. Vele tartunk az elképesztő utazásban, átéljük a vágyait, érezzük az elszigeteltséget, miközben egy világ rajongott érte. Mindezt nem volt könnyű elfogadni és feldolgozni, és azt gondolom ebben nagyot tévedett a közvélemény. Ez a film a magányról, az ürességről, és a mentális zűrzavarról szól. Andrew Dominik félelem nélkül vállalta, hogy hitelesen ábrázolja ezt.”
Az Oscar-díjas rendezőt nemcsak a színészek, de a The Hollywood Reporter is méltatta, és elismerte, hogy Andrew Dominik valóban bátran rendezte a filmet. Adrien Brody azt is elárulta, hogy régóta vágyott rá, hogy együtt dolgozhasson vele, majd a Monroe-t alakító Ana de Armas-t is megdicsérte. „Ana munkája is zseniális.”
Persze olyan is akadt, akinek a Blonde nem nyerte el a tetszését, a Washington Post félrevezető adaptációjának titulálta a filmet, a The New York Times szerint pedig a Blonde áldozatként mutatja be Monroe-t, ezzel a véleménnyel pedig a The Los Angeles Times is egyetértett.
A minták megbélyegeznek
Tagadhatatlan, hogy ha egy könnyed, szórakoztató filmre vágyunk, akkor a Blonde csalódást okoz, ugyanakkor a rendezőt ért negatív kritikák talán mégsem egészen jogosak, mivel Andrew Dominiknak sosem volt célja, hogy Monroe életének csakis a napos oldalát mutassa meg. A rendező arra törekedett, hogy a történet fókuszában az otthonról hozott, mélyen belénk ivódott minták következményeit lássuk, mert ez szinte mindent megmagyaráz az egykori szexszimbólum életével kapcsolatban. Norma Jeane Mortenson, akit mindenki csak Monroe-ként ismert, egy bántalmazó édesanya mellett nőtt fel, ami már önmagában elég a traumatizált felnőttkorhoz, ezt pedig csak tovább fokozta, hogy milyen árat kellett fizetnie az első filmszerepéért.
Szöveg: Simon Eszti
Forrás: New Yorker, Hollywood Reporter, Page Six, New York Post, Los Angeles Times
Nyitókép: Netflix
