Mi történik, ha az érzelmek nem találják meg az utat a szavakhoz? Egy rejtélyes állapot, az alexitímia, sokak életét formálja át láthatatlanul.
Valószínűleg kevesen találkoztak az alexitímia kifejezéssel, de sokak számára ismerős lehet a mögötte rejlő jelenség: az érzelmek azonosításának, megkülönböztetésének és kifejezésének nehézsége. Az alexitímia befolyásolja, hogyan éljük meg érzelmeinket, miként kapcsolódunk másokhoz, és milyen módon viszonyulunk saját belső világunkhoz.
Ez az állapot hatással lehet a munkahelyi viselkedésünkre, a párkapcsolatainkra, valamint arra is, hogyan érzékeljük és értelmezzük a környezetünket. Sokszor azonban nem könnyű felismerni, hogy valaki alexitímiás, hiszen ez elsősorban belső, szubjektív tapasztalat. Sőt, előfordul, hogy az érintett személy sincs tudatában saját nehézségeinek.
Érzelmi vakság
Az alexitímia kifejezés az 1970-es évek kutatásaiban jelent meg először, és bár nem tekinthető hivatalos klinikai diagnózisnak, a becslések szerint a lakosság körülbelül 10%-át érinti. A szó görög eredetű, jelentése nagyjából: „nincsenek szavak az érzelmekre” (a – nem, lexis – szavak, thymia – lélek/érzelem).
Az alexitímia szorosan összefügg az interocepcióval, vagyis azzal a képességgel, hogy felismerjük és értelmezzük a testünk belső állapotait. Azok, akiknek az interocepciója csökkent, gyakran az olyan alapvető érzéseket sem tudják könnyen azonosítani, mint az éhség, szomjúság, fáradtság vagy fájdalom.
Fontos megjegyezni, hogy az alexitímia nagyon változatos módokon jelentkezhet. Egyesek számára ez veleszületett állapot, mások esetében traumatikus események váltják ki. Az érintett csoportok között kiemelten gyakori az autizmus spektrumzavarban élők körében, ahol az előfordulási arány 33–66% között mozog. Ezen kívül gyakran társul szorongással, depresszióval, poszttraumás stressz szindrómával, illetve kényszeres zavarokkal.
Hogyan befolyásolja az érzelmeket és a mindennapi életet?
Az alexitímia miatt az érintettek nehezebben ismerik fel saját érzéseiket és testi jelzéseiket, ami miatt hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezeket. Ez megnehezíti az érzelmi önszabályozást, így gyakrabban érezhetik magukat túlterheltnek vagy zavartnak.
Jellemző továbbá egy „külső orientáltságú” gondolkodásmód, amely során az érintettek a külső környezetükre koncentrálnak, és kevésbé figyelnek saját belső folyamataikra. Emiatt rendszerint csak utólag, egy esemény elemzésekor jönnek rá, mit érezhettek abban a pillanatban, és ezekből a felismerésekből próbálnak tanulni a jövőre nézve.
Az autista személyek esetében az alexitímia különösen megnehezítheti a szociális jelek, például arckifejezések értelmezését. Ez könnyen túlterheltséghez és érzelmi összeomláshoz vezethet. Ezen kívül az érintettek reakciói gyakran eltérhetnek a társadalom által elvárttól, például egy híresség halálára vagy egy esküvő bejelentésére adott válaszuk mások számára nem megfelelőnek tűnhet, ami félreértésekhez vezethet.
Az érzelmi tudatosság fejlesztése
Az alexitímia az érzelmek érzékelésének és értelmezésének folyamatát befolyásolja, az első testi érzetektől kezdve egészen addig, hogy ezek milyen konkrét érzelmeket takarnak, és hogyan érdemes rájuk reagálni. A nehézségek felismerése az első lépés abban, hogy célzott támogatást nyújthassunk az érintettek számára.
Bár az alexitímia jelentősen befolyásolja az érzelmekkel való kapcsolatot, az érzelmi tudatosság egy fejleszthető készség. A gyakorlatban az érzelmek és testi érzetek tudatos megnevezése, valamint az ezek testi reprezentációinak azonosítása segíthet az érintetteknek jobban megérteni önmagukat. Az önismereti munkával és megfelelő szakértői támogatással az alexitímia kihívásai csökkenthetők, lehetővé téve az érzelmekkel való harmonikusabb kapcsolat kialakítását.
Forrás: Sciencealert
Nyitókép: Oliver Rossi / Getty Images
