Gyerekkorunk kedvenc meséiről néhány embernek nemcsak egy-egy kedves történet jut az eszébe, talán meglepő, de a főhősökről több pszichiátriai betegséget is elneveztek. Ilyen az Alíz Csodaországban szindróma is.
A „Hamupipőke-komplexus” és a „Csipkerózsika-szindróma” kifejezéssel lehet, hogy már te is találkoztál. A Bambi- és az Aranyhaj-komplexusról, illetve a Pán Péter-szindrómáról ritkábban lehet hallani, de ezek is ismerősen csenghetnek. Azonban nemrég egy olyan betegség neve ütötte meg a fülem, amelynek a létezéséről sem tudtam: ez az Alíz Csodaországban szindróma.
Mi áll a hangzatos nevek mögött?
A fent felsorolt betegségek mindegyikéről elmondható, annak ellenére, hogy nevüket egy-egy mesehős után kapták, az érintett személyek élete egyáltalán nem hasonlítható egy tündérmeséhez. A névválasztás viszont nem a véletlen műve: a Csipkerózsika-szindróma egyértelműen egy alvászavarhoz köthető, az Aranyhaj-, vagy más néven Rapunzel-komplexus pedig azokra jellemző, akik kényszert éreznek arra, hogy megegyék a saját hajukat. Kíváncsian kerestem rá, pontosan mit jelenthet az Alíz Csodaországban szindróma. Sejtettem, hogy ebben az esetben is szoros kapcsolat áll fenn a betegség és a mese között, de a válaszok lesokkoltak. Egy olyan összetett érzékelési, észlelési problémával járó idegrendszeri zavar kapta a nevét Lewis Caroll művéről, ami miatt az ember óriásnak érzi magát.
Régóta jól ismerik
John Todd, pszichiáter 1955-ben diagnosztizálta ezt az idegrendszeri betegséget. Sokan úgy vélik, az Alice Csodaországban szerzője, Lewis Caroll is ebben szenvedhetett, mert a mesekönyvben leírt jelenetek kísértetiesen hasonítanak az AIWS (Alice in Wonderland Syndrome) tüneteire: a tárgyak körvonala eltorzulhat, az emberek és épületek az eredeti méretüknél jóval nagyobbnak, vagy éppen sokkal kisebbnek tűnhetnek, a hallás és a tapintás érzékenysége megváltozik, és a távolságok pontos feltérképezése is nehézzé válik.
Olyan, mint egy bizarr mesevilág
„Nyugodtan feküdtem az ágyban, és éppen aludni készültem. Majd különös érzésem támadt, mintha szorongatnák a szemem. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a körülöttem lévő szoba úgy néz ki, mintha egy távcső rossz végébe néztem volna bele.” – eleveníti fel emlékeit Alice Johnston az Insider magazinnak. Ő abba az egészen kicsi csoportba tartozik, akik felnőttként is észreveszik az Alíz Csodaországban szindróma tüneteit. A betegség ugyanis általában a gyermekkora jellemző, de a legtöbben tinédzser- vagy felnőttkorukra kinövik (egy kutatás szerint az érintettek nagyjából egyharmadánál már nem jelentkezik 21 éves koruk után). Néhány évig Johnston is azt hitte, megszabadult ezektől az álomképektől, de egy kis szünetet után újra jelentkeztek a tünetek. A nő megfigyelte, hogy olyankor törnek elő, amikor nagyon kimerült vagy stresszes állapotban fekszik ágyba. „Általában a szoba azonnal visszanyeri az eredeti méretét, ha felkapcsolom a világítást, a furcsa jelenség másik gyógymódja pedig az elalvás”.
A szakemberek szerint az AIWS kiváltója az abnormális elektromos aktivitás lehet az agyban. Ez magyarázhatja, hogy a szem és az agy közötti jelátvitel összezavarodik, ami szenzorikus érzékelési zavarokat, hallucinációt okozhat. Dr. Grant Liu, a Philadelphiai Gyermekkórház orvosa a magazinnak elmondta, hogy a pályafutása során sok olyan gyerekkel találkozott már, akinek hasonló panaszai voltak. Néhány évvel ezelőtt egy kutatás során 48 olyan beteget vizsgált meg, akinél 1993 és 2013 között diagnosztizálták az Alíz Csodaországban szindrómát. Az eredményekből kiderült, hogy megbetegedés (például influenza), fejsérülés vagy migrén is kiváltja a hallucinációt, de az esetek több mint felénél a kutatócsoport nem tudott konkrét okot meghatározni. A hatásmechanizmusa továbbra sem ismert, ezért a gyógymódját sem sikerült megtalálni. Azonban a megfelelő gyógyszerekkel és sok pihenéssel együtt csillapíthatók a tünetek és gond nélkül együtt lehet élni vele.
Forrás: Insider
Nyitókép: Image Source/Getty Images
