Mindegy hányszor ültél már állásinterjún, ez a szituáció mindig stresszel jár, az izgulás jeleit pedig egy gyakorlott szakember azonnal észreveszi. Ha megfogadod a tanácsainkat, mindenkit meggyőzhetsz arról: nálad ideálisabb jelölt még nem született!
Nem az fáj, amit mondasz, hanem ahogy mondod!
Ki ne ismerné ezt a mondatot? Valószínűleg te is használtad már egy-egy veszekedés során. Ám nemcsak felhevült lelkiállapotban, hanem más szituációkban, például álláskeresésnél is fontos, milyen testnyelvet használsz, mert lehetsz bármilyen tapasztalt és tehetséges, lehet az életrajzod kifogástalan, ha a tested idegességről és bizonytalanságról árulkodik.
Sajnos nem a látványos izgulás az egyetlen hiba, amit elkövethetsz, a másik véglet, a fellengzősség is legalább olyan gyakori ebben az izzasztó helyzetben, ezért most megmutatjuk, mire érdemes figyelned, hogy a feszültség és arrogancia helyett minden porcikádból a kiegyensúlyozottság és a magabiztosság áradjon. Ha ezekre ügyelsz, leendő főnökeid a lehető legkedvezőbb képet alakíthatják ki rólad már az első pillanatban.
Mosolyogj!
Azt gondolod, hogy a tárgyalóba érkezés pillanatától kezdődik egy interjú? Ez tévedés: mert már a meghallgatás előtti várakozáskor sok mindent befolyásolhat a metakommunikációd. A téged fogadó recepciós, titkárnő mind a potenciális leendő kollégáid, akik árgus szemmel figyelik minden mozdulatodat. Nagy esély van rá, hogy a főnök később még a véleményüket is kikéri, ezért bátran vedd fel a szemkontaktust, és mosolyogj rájuk!
Kezet fogni csak határozottan érdemes
Az állásinterjú egyik legfontosabb része az első, bemutatkozáskor megejtett kézfogás, ami sokkal többet elárul rólad, mint képzelnéd. Ha túl laza a csuklód, és nem zárod össze az ujjaidat miközben rámarkolsz a másik kézfejére, akkor máris visszahúzódó ember benyomását kelted, pedig még meg sem szólaltál. Nem azt mondjuk, hogy törd le a másik kezét agresszívan, egyszerűen csak légy határozott.
Egy apróbb szorítással jelezd, hogy örülsz a megismerkedésnek, miközben érthetően bemutatkozol, tartva a szemkontaktust. Mielőtt kezet fogsz az interjúztatóval, győződj meg arról, hogy a tenyered nem nedves, nem izzadt, mert senki nem szereti egy idegen nyirkos érintését.
Még ne dőlj hátra!
Az első benyomás persze sokat számít, de a kiválasztást végző szakember valójában az interjú során ítéli majd meg, alkalmas vagy-e a pozícióra. Ezért nagyon koncentrálj, hogy az esetleges rossz szokásaidat leplezd. Ha idegességedben általában rágod a körmöd, dobálod a hajad, esetleg a lábaddal dobolsz, mindenképp figyelj rá, hogy az interjú alatt nehogy belekezdj ezekbe a pótcselekvésekbe!
A legfontosabb a megfelelő ülőpozíció megtalálása. Ha felajánlják, hogy válassz magadnak helyet, ügyelj arra, hogy az elég magasan legyen, és lehetőleg ne legyen túl puha, mert különben nem tudsz majd elegánsan ülni. Végig tartsd egyenesen a hátad! Enyhén dőlj előre, mert ezzel érdeklődést kommunikálsz, és ami a leglényegesebb, hogy soha ne dőlj hátra teljesen a székedben, mert ezzel azt mutatod, hogy untat a dolog, és a munka sem érdekel igazán.
Figyelj a kezeidre!
Interjú közben tedd az asztalra a kezeidet. A legjobb, ha beszéd közben gesztikulálsz velük vagy a tenyereidet mutatod, így ráerősíthetsz arra: neked bizony nincs semmi titkolnivalód. Semmiképp se kulcsold össze magad előtt a karjaidat, mert ez védekezést, hárítást és zárkózottságot jelez, te pedig ennek éppen az ellenkezőjét szeretnéd közvetíteni. Arra is figyelj, hogy a mozdulataid ne legyenek túl hevesek, és ne vonják el a figyelmet a mondanivalódról.
Nézz a szemébe!
Ahogy azt a kézfogásnál is tetted, az interjú további részében is tartsd a szemkontaktust, ám ez semmiképp se legyen folyamatos, mert az agresszív hatást kelt. Amennyiben egyszer sem nézel a másik szemébe, akkor úgy tűnhet, hogy bizonytalan jelölt vagy, aki takargat valamit. A lényeg, hogy találd meg a helyes egyensúlyt: tartsd a szemkontaktust, amikor meghallgatsz egy kérdést és válaszolsz rá, de közben hagyd, hogy a szemed felmérje a téged körülvevő teret.
Figyeld meg, miről árulkodnak az interjúztató mozdulatai!
Természetesen a kérdező gesztusai is beszédesek, és hasonló módon működnek, mint amiket neked is követned kell. Ha előrehajol, a szemedbe néz, mosolyog, kezeivel gesztikulál, akkor bizony jó esély van arra, hogy megkapd a munkát. Ám míg nálad egyáltalán nem ajánlott a toporgás és a kéztördelés, addig egy ilyen jelet nem kell feltétlenül rossz jelként felfogni a másik részéről. Könnyen lehet, hogy az illető csak egy megbeszélésre sietne.
Egy határozott kézfogás, a magabiztos testtartás vagy a szemkontaktus szimpatikussá tehet a felvételiztető szemében. Ám a folyamatos bámulás és a kicsit erősebben szorított kéz inkább egy agresszív ember benyomását kelti. Találd meg az arany középutat, és mindenki veled akar majd dolgozni!
