Az ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) sokáig tipikusan a nehezen kezelhető, „rossz” gyerekekre húzták rá. Ma már tudjuk, hogy nem nevelés kérdése, hanem idegrendszeri eredetű probléma, ami nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is érinti.
Egyre többet hallunk az ADHD-ról, nemcsak szakértőktől, hanem a különböző közösségi média platformokon is. A TikTok többszáz vicces, edukatív vagy teljességgel értelmetlen találatot ad ki a témában, ami egyszerre jelenti azt, hogy egyre többet foglalkozunk komoly, mentális egészséget érintő kérdésekkel, ugyanakkor nagyon sok tévhitet is generál. A felnőttkori ADHD-ra, ami csak nemrég került be a köztudatba, talán ez még fokozottabban érvényes. Csak azért, mert valaki szétszórt és halálra unja magát a munkahelyén, nem lesz ADHD-s. Valójában sokkal több viselkedésmintára ráhúzzuk, mint kellene. Éppen ezért fontos, hogy hiteles forrásból tájékozódjunk, ha felmerül bennünk a gyanú.
Gyerekkori vs. felnőttkori ADHD
Az ADHD a figyelemhiány, impulzivitás és hiperaktivitás sajátos egyvelege, ami leggyakrabban akkor válik égető kérdéssé, amikor a gyerek megkezdi az iskolát. A teljesítményhelyzet, a fokozott figyelmet igénylő tanórák és a mozdulatlanság kényszere ugyanis előhozza a tüneteket. Azonban felnőttként is küzdhetünk ADHD-val, csak más formában, mint gyerekként.
1. Impulzivitás
Az impulzivitás felnőttkorban már nem azt jelenti, hogy földhöz vágjuk a kisautónkat vagy fejvesztve ugrálunk a kanapén, hanem sokkal inkább az élet különböző területein megjelenő kontroll hiányát értjük alatta. Ez megjelenhet egyfajta magas kockázatvállalás formájában (pl. extrémsportok kedvelése), de a gyorshajtás, impulzusvásárlás, gyakori munkahelyváltás is ilyen. Nagyon gyakran egy folyamatos nyugtalanságérzésről számolnak be az érintettek, ami magas szorongással jár együtt. Illetve a frusztrációt és érzelmeket is nehezen szabályozzák. Ugyanakkor az impulzivitás úgy is jelentkezhet, hogy az ADHD-val érintett személy több dologba is belekezd, de semmit nem fejez be. Ez annak köszönhető, hogy folytonos dopaminpótlásra van szüksége az agynak, de amint elfogy ez a vegyület, elvész az érdeklődés is.
2. Hiperaktivitás
Az életkor előrehaladtával a hiperaktivitás csökken, már nem kell kezünknek, lábunknak folyamatosan mozognia és arra sincs szükségünk, hogy öt percenként köröket fussunk. Azonban a hiperaktivitás jelen lehet felnőttkorban is. Például úgy, hogy az ADHD-s felnőttet nem kötik le a nyugodt, lassú tevékenységek, folyamatosan beszél, tesz-vesz vagy éppen képtelen kivárni a sort a boltban.
3. Figyelemhiány
Egy ADHD-s felnőttnek ugyanolyan könnyen elterelődhet a figyelme, mint egy gyereknek. Gondja lehet a feladatok megszervezésében, hamar ráunhat beszélgetésekre és feladatokra egyaránt. Nagyon gyakran szétszórt, álmodozó, olyan, mintha nehezére esne egyben tartani magát és a környezetét. Feledékenység jellemző rá, ezért nagyon sok konfliktusa adódhat úgy a munkában, mint a magánéletben.
Kell a diagnózis?
Az ADHD, ahogy a legtöbb kórkép, nem egyforma mindenkinél. Van, akinél túlnyomóan a figyelmi panaszok jelentkeznek és van, akinél a hiperaktivitás-impulzivitás. Azonban fontos, hogy diagnózist csak szakember adhat. És hogy kell-e a kivizsgálás? Mindenképp. Akárhány évesek is vagyunk, a szakszerű kivizsgálás ad számunkra egy értelmezési keretet a világunkhoz, vagyis segít jobban megérteni magunkat és azt, hogy mit miért teszünk. Ráadásul elindulhatunk egy olyan úton, ahol segítséget kapunk a gyengeségeinkhez és felismerhetjük az erősségeinket. Hiszen az ADHD is több járulékos pozitívummal járhat. Például azzal, hogy gyors reakcióidőnk van vagy éppen képesek vagyunk a dobozon kívül gondolkodni.
Nyitókép: Maskot/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Szülők rémálma: mit tehetünk, ha pszichológiai diagnózist kap a gyerek?
- Mancsok a gyógyításban: ezért szuper hatékonyak az állatasszisztált terápiák
- 4 tipp, amit megtehetsz a mentális egészségedért a mindennapokban
