Ami a valóságnál is valóságosabb: 100 éves a szürrealizmus

André Breton francia író 1924-ben, Párizsban kiadott művének köszönhetően jött létre a huszadik század első felének egyik legmeghatározóbb művészeti stílusa, a szürrealizmus.

A szürrealizmus eredete az első világháború és a 1918-as globális influenzajárvány kollektív traumájában gyökerezik. A mozgalom alapítója, a francia író, André Breton meg volt győződve arról, hogy az észszerű, férfias világ tehető felelőssé az ilyen borzalmakért, és egy „racionális” alternatívát keresett, amely a tudatalatti és az álmok világában gyökerezett. Az első „szürrealista kiáltványban” – egy magyarázó füzetben, amelyet 1924. októberében Párizsban adtak ki és amely felvázolta a csoport ideáljait – Breton forradalmat hirdetett a „minden ellenőrzés hiánya által diktált gondolkodás” mellett. Bár ez kissé zavarosnak tűnő elv, valójában szabadságot és a status quo elutasítását jelentette. A szürrealizmus egy lázadás, ami nem meglepően napjainkra is tökéletes reflektál. A kezdetben irodalmi stílusként induló eszme a művészet kollektív tudatában teljesedett ki. Nemcsak az írók és a költők, de festők, szobrászok, sőt még a fényképészek is magukévá tették a minden szabályt nélkülöző eszmét.

„Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly’ nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóság felettiségben” – mondta Breton, és a művészet erejével a mozgalom kiemelkedő képviselői be is bizonyították, hogy ez az elképzelés, bármennyire is furcsán hangzik, de nem is nélkülözi annyira a realitást.

Salvador Dalí

 

„Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem következik, hogy nincs értelmük.”
– Salvador Dalí

Ha pedig a szürrealizmus jeles képviselőiről esik szó, ki mással is kezdhetnénk, ha nem egyik fő alakjával, Salvador Dalíval? A spanyol művész ugyanis művei mindegyikében a stílus magasiskoláját prezentálta, az álom és a valóság határait teljesen elmosva zseniális szimbolikával élt együtt az irányzattal. 1929 és 1937 között festett műveinek köszönhetően az egész világ megismerte a stílust, melyen egyébként Dalí egész életében kívül helyezte magát. Mindennek ellenére nemcsak képein nyilvánult meg a valóságból inspirálódott, de az álmokban kiteljesedett látásmódja, hiszen Luis Buñuel rendezővel még két szürrealista filmet is készített és sok esetben feleslegesnek tűnő tárgyak sorát találta fel az irányzat zászlaja alatt. Különös formát öltő, elsőre semmiképp sem hétköznapinak tűnő ábrái tökéletesen példázták mindazt, hogy az álmokat és valóságot milyen vékony határ választja el egymástól. Művei máig gondolkodásra késztetik a szemlélőt és talán neki köszönhetően a szürrealizmus száz év távlatából is rezonálni tud a jelennel.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Flashback (@aflashbak) által megosztott bejegyzés

Joan Miró

 

„Meg akarom gyilkolni a festészetet”.
– Joan Miró

A katalán Joan Miró művészetének esszenciája nem a stílusban való kimagasló alkotásaiban mutatkozott meg, hanem abban, hogy különböző irányzatokat magáévá téve hozta létre különös világát. Ezek közé tartozott a kubizmus, a dadaizmus, a fauvizmus és persze a szürrealizmus is. Ez az új látásmód tette az irányzat egyik olyan meghatározó alakjává, hogy a valaha eladott legdrágább szürrealista festmény is az ő műhelyéből került kalapács alá. Az 1927-ben készült Étoile Bleue 2012-ben a Sothesby’s londoni árverésén 23,6 millió fontért kelt el. Miró egyszerre játékos, humoros, de ugyanakkor új, misztikus rendszerbe foglalt formái a színek kavalkádjában valóságos látomásként kavarogtak mozdulatlanul a vásznon.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

The Hopper Prize (@hopperprize) által megosztott bejegyzés

René Magritte

 

„Ha az álom az ébrenlét fordítottja, az ébrenlét is az álom fordítottja”
– René Magritte

A belga szürrealizmus képviselőjeként René Magriette is egy egészen új irányból közelítette meg az eszmét. Esetében nem a látomások megfejtése képezte a határt a képzelet és a valóság között. Ő a realisztikus ábrázolást választotta, azonban művei mögöttes tartama mégis összhangba került az irányzat mondanivalójával. Magritte gyakran egyszerű tárgyakat helyezett képei központjába, melyeket szokatlan környezetbe téve egészen új jelentéssel ruházta fel őket. Sokszor játszott el a gondolattal, hogy ezen tárgyak valódi mivoltát megtagadva késztesse a szemlélőt elgondolkodásra a valóság esetleges vízióján.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

art magazine (@arte__magazine) által megosztott bejegyzés

Nyitókép: Hulton Archive/Getty Images
Forrás: CNN

Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: