Andy Warhol, akinek nem csak 15 perc hírnév jutott

Andy Warhol megkérdőjelezhetetlenül a 20. század egyik legikonikusabb művésze. Hatását még napjainkban is érezhetjük, pedig célja csak az volt, hogy görbe tükröt állítson a társadalom elé.

A mai napig megfigyelhető a pop-art mindennapokra való hatása. A 20. század egyik legismertebb stílusa az 1950-es évek Angliájából indult, de a legmeghatározóbb szerepet mégis Amerikában játszotta. A pop-art alkotásokat készítő művészek a mindennapi életből merítettek ihletet. Csendéleteiken olykor a Coca-Cola, tájképeiken üzemanyagtöltő állomás, portréikon pedig a kor ikonikus alakjai jelentek meg. A műalkotások gyakran mindenféle üzenet nélkül állítottak görbe tükröt a társadalom felé. Az irányzat a dadaizmusban és a szürrealizmus gyökerezett. A stílusnak számos máig ismert és mára már ikonná vált művésze volt, egy közülük Andy Warhol, aki a pop-art központi figurájává vált. 

Kicsúfolt kisfiútól a legendáig

A pop-art legismertebb művészeként tartják számon a reklámrajzolóból festővé vált Andy Warholt. A szitanyomatos, sokszorosító technikával dolgozó művész alkotásaiban a popkultúra nagy sztárjait felhasználva maga is világhírnévre tett szert. Marilyn Monroe, Elvis Presley, Audrey Hepburn és Elizabeth Taylor jellegzetes tulajdonságait felnagyítva igazi mítoszt teremtett fényképekről mintázott alkotásainak.

Andy Warhol sok mindenben kipróbálta magát és kétség sem fér hozzá, hogy sikere mindig borítékolva volt. A művészettel nyolc éves korában ismerkedett meg közelebbről, ekkor egy betegség ágynak döntötte és hónapokig édesanyja ápolta. Anyja szintén képzőművész volt, így igyekezett fiával is megszerettetni ezt, ebből kifolyólag a fő inspirációt is ő jelentette.

A betegségek később sem kímélték, hiszen pigmentproblémákkal küzdött, haját is elveszítette. Emiatt sokat csúfolták iskolatársai, így felnőttkorában extrém parókákat és extravagáns ruhákat viselt, de a plasztika sem állt tőle távol. Olykor a saját maga által létrehozott The Factory” elnevezésű stúdióban még maga is drag queenként, női ruhákba öltözve parádézott a New York-i művészvilág krémje előtt. 

Ikonok találkozása: Andy Warhol Marilyn Monroe-ról készült képeivel (Fotó: PA Images/Getty Images)

Az a bizonyos 15 perc hírnév”

Nos, Andy Warholnak ennél több ismertség jutott, hiszen a ’60-as évektől kezdve töretlen népszerűsége. Kevesen tudják azonban, hogy a máig használt mondás viszont tőle ered, egykori aranyköpését, miszerint „15 percre bárki híres lehet, ma már egyfajta jóslatként emlegetik. Warhol mint műsorvezető is kipróbálta magát, az MTV-n kapott műsort „Andy Warhol 15 perce” címmel, kötődése a zenéhez azonban nem merült ki a műsorvezetésben. Éveken keresztül menedzselte a The Velvet Undergroundot, sőt a The Rollings Stonesnak tervezett albumborítójáért még Grammy-jelölést is kapott. 

Két legenda egy képen: Andy Warhol Mick Jagger társaságában egy 1977-es New York-i partyn (Fotó: Richard E. Aaron/Redferns)

Társadalomkritika egy kis csavarral

Művei annak ellenére vannak máig hatással ránk, hogy igazából semmilyen mély és megfejteni való mondanivalót nem közvetítenek. A csavar azonban éppen ebben van, hiszen Warhol művészetének erejét akár a Campbell-leves dobozairól készült képein is érezzük. Egyszerre alkotott személytelen tárgyakról és festett például vizelettel. Kedvenc témái hol teljesen hétköznapiak (lásd az említett dobozok), hol pedig elvontak voltak. Warhol például írt egy szakácskönyvet, amiből mindössze csak harmincnégy darab jelent meg és olyan recepteket tartalmazott, mint az Omlet Greta Garbo szerint”. Utóbbi titka egyébként csak annyi, hogy egy gyertyafényes szobában kell azt elfogyasztani. Ez a művészetét átható kettőség barátai által használt becenevében is megjelenik, ők Drellonak hívták, ami egy mozaikszó a Drakula és Hamupipőke (Dracula & Cinderella) összetételéből. Warhol a kamera egyik oldalán majd’ hatórás filmet rendezett egy alvó férfiről, a másikon pedig mint modell állt helyt. Művészetét mindvégig egy erős társadalomkritika hatotta át. 

A híres Campbell’s Soup sorozat (Fotó: Santi Visalli/Getty Images)

A Warhol-hatás

A Warhol-szerű képek a mai napig a lakberendezési tárgyaktól kezdve a konyhai eszközökön és csempéken át, egészen a ruhákig, szinte mindenhol visszaköszönnek. Az egyetlen valóban igazi Warhol-kollekció viszont a Pepe Jeans tulajdonában áll. A népszerű márka magától a művész nevét viselt alapítványtól kapott engedélyt, hogy az ikonikus képeket felhasználva gyártson ruhákat. Mellettük persze számos tervező és divatház is merített ihletet a művész munkáiból, láthattunk már Warhol-inspirálta kollekciót a Versace és a Blumarine kifutóján is. 

Krációk Gianni Versace 1991-es pop art inspirálta kollekciójából (Fotó: Groninger Museum: Versace)

Nyitókép: Jack Mitchell/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

 

Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)