Anya nevel, apa bohóckodik?

A témáról Kertész András coachot kérdeztük

A te üzenőfaladon is ötösével landolnak azok a mémek, amely szerint apától már az is nagy teljesítmény, ha nem a szomszéd gyereket viszi haza az óvodából, ellátni meg aztán pláne képtelen lenne az utódait?

A posztok persze általában viccesek, de az, hogy így tekintünk az apákra, már egyáltalán nem. Vajon hogyan alakul át fokozatosan az apakép, és mit tehetünk az ártalmas klisék ellen?

„Apa a kicsi nadrágját adta a nagyobbik gyerekre, és a pulóvert is elfelejtette, sőt, az uzsonnát is itthon hagyta.” „Amíg szülőin voltam, ötször telefonált a férjem, mert nem találta a hűtőben a vajat.” „Az semmi, a szomszéd apuka majdnem egy másik gyereket vitt haza az oviból!” „Van két gyerekem, meg egy férjem, aki a harmadik gyerek.” – mémek, beszélgetések anyukás csoportokból, vagy akár a buszon hallott szituációk. Anya nevel, anya viseli a felelősséget, ha kell, vasal, ha kell fegyelmez, ha kell távirányítja a családot a szülőiről. Apa? Ő a család bohóca, eljátszik a gyerekekkel, de otthon hagyni már nem lehet vele őket. Focizni még csak-csak leviszi őket, de a vacsorát legfeljebb a mikróban képes megmelegíteni. A klisé nem új, ahogyan a „jó anya” sztereotipikus képe sem változott már évtizedek óta – és ugyanolyan ártalmas, mint az anyákra nehezedő sztereotipikus elvárások.

Rossz zsaru – jó zsaru

– A jó hír az, hogy az apa szerepe a családban lassan, de biztosan változik – mondja Kertész András coach, változásdesigner – csak azt nem tudjuk, mikor válik majd ez a változás teljessé. Egy év? Két év? Tíz év? Bármi lehetséges… András heti rendszerességgel kivesz egy napot a munkából, hogy ezt kétéves kisfiával, Dáviddal töltse, és a Dávid-napok tanulságait meg is osztja Facebook-oldalán. Ő már abba az apagenerációba tartozik, amelyik képes levetkőzni a sztereotipikus megközelítéseket, és egyenrangú félként részt venni a gyerekek gondozásában és nevelésében.

András szerint az „anya a rossz zsaru, aki tilt, gondoskodik, nevel, és apa a jó zsaru, aki viccel, bohóckodik, de nem lehet rá számítani” klisé nem új, jócskán benne van a mai negyvenesek, az X-generációsok emlékeiben is. Ennek a generációnak a gyerekkorában még nem volt kérdés, hogy az anya feladata a család ellátása, a gyerekek nevelése, a háztartás vezetése. Apa dolgozott, pénzt keresett, és amikor hazajött, akkor vagy a családfői tekintélyt képviselte („megmondom apádnak, mit műveltél, és lesz nemulass!” – fenyegetőztek gyakran az anyukák), vagy pusztán annyira volt hitelesítve, hogy levigye a gyereket focizni, és bohóckodjon vele, amíg anya főz. A harmadik eset pedig még rosszabb volt, amikor az apuka teljesen a partvonalra vonulva figyelte a család életét: munka után elment a haverokkal, ha pedig otthon volt, akkor inkább meccset nézett.

A sztereotípiák velünk vannak

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ebben a generációban ne lettek volna gondoskodó apák, akik valóban részt vettek a gyerek életében, vagy ne lett volna meg a szeretet a legtöbb családban. A társadalmi szokásjog viszont egyértelműen arra épült, hogy apa a pénzkereső, akinek otthon leginkább pihenésre van szüksége, míg anya feladata a család és a háztartás – még akkor is, ha egyébként az anyuka is felelősségteljes munkát végzett. A mai értelemben vett tudatos gyereknevelés sem volt olyan lényeges szempont, mint napjainkban.
– A szerepek viszont ma átalakulóban vannak – mondja Kertész András. – Ahogy a nők, úgy a férfiak is keresik a helyüket, újra- és újraírják a szabályokat. A sztereotípiák viszont továbbra is velünk vannak, és jó darabig még velünk is maradnak. Ezért lehetséges, hogy bár egyre több a tudatos, a családja életében valóban részt vevő apa, még mindig tartja magát a „bohém, laza apa” figurája is, aki mindent megenged, amit anya nem – teszi hozzá.

Pedig a családon belül a „jó zsaru – rossz zsaru” felállás többet rombol, mint gondolnánk.

Egyrészt szembefordítja egymással a szülőket, másrészt pedig a gyerekeket is játszmázásra, rosszabb esetben az egyik szülő melletti állásfoglalásra kényszeríti, hiszen amit anya nem enged meg, azzal apát meg lehet környékezni, és fordítva. Ráadásul a mintáink nagyon erősen hatnak a felnövekvő generációra is. Nekik pedig egyre kevésbé a sztereotipikus szülő- és családképre van szükségük, sokkal inkább arra, hogy mindkét szülő mellettük álljon.
– A 21. század kihívásai már egészen mások, mint azok, amikkel a korábbi generációknak kellett szembenézniük – mondja Kertész András. – Ma már nem három osztálytárssal érzik magukat versenyben a gyerekek, hanem millió Instagram-influencerrel. Sokkal könnyebb elbizonytalanodni, elveszíteni az önbizalmat, a talajt, ebben a folyamatos változásban és kihívásban pedig nagyon fontos a családtól kapott érzelmi biztonság. Az érzelmi háttér nyújtásában viszont az apáknak is ugyanakkora szerepe van, mint az anyáknak.

Finom kötéltánc

– Félreértés ne essék: nincs baj azzal, ha az apa tud játszani a gyerekeivel, ha tud velük felszabadultan nevetni, újraélni, újra felfedezni saját gyermeki énjét. Emellett azonban a komolyságnak, a felelősségnek, és a gondoskodásnak is meg kell lennie – fogalmaz a szakértő. – A legrosszabb az, ha az apa kimarad a gyerekei életéből, hiszen vissza nem térő pillanatokat szalaszt el, amellyel az ő személyisége is sokat fejlődhetne, árnyalódhatna. A gyereknevelés óriási önismereti út, és amennyi energiát igényel, legalább annyival gazdagít is.

De vajon mit tehetnek az apák? Hiszen bár a sztereotipikus nemi szerepek egyre inkább felborulnak és a kiegyenlítődés felé haladnak, a munkaerőpiac, a társadalom, és a magunkkal hozott minták még mindig inkább a régi beidegződések fenntartása felé hatnak. Természetesen nagyon sok múlik azon is, hol, milyen társadalmi közegben, milyen jövedelemből él a család: megteheti-e például az apa, hogy egy-egy napot a család kedvéért kihagy a munkából, vagy éjt nappallá téve robotolnia kell a megélhetésért. Annyit viszont mindenképp megtehet minden apa, aki az új, egyenrangú apaképet a magáénak érzi, hogy támogatja a feleségét a saját útjának megtalálásában, úgy a munkában, mint otthon.
– Ez persze egy nagyon finom kötéltánc a munka, a pénzkereset, a család, és ami szintén nem elhanyagolható, a kikapcsolódás, a feltöltődés között, de érdemes késznek lenni arra, hogy mindig újra-és újradefiniáljuk a szabályokat, a szerepeket, a feladatokat. Ennél sokkal rosszabb lenne kihagyni a lehetőséget a gyerekünkhöz való kapcsolódásra, és ezáltal a saját személyiségfejlődésünkre. – teszi hozzá Kertész András.

Kertész András coach és változásdesignert élőben is hallhatod a december 14-i TEDx Liberty Bridge Women: Bátor X Briliáns konferencián. Az eseményre ITT tudsz jegyet váltani! Még több információ a rendezvény Facebook oldalán!

Nyitókép: Családi archív

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: