Az élsportoló anyák szerint a különböző szervezetek nem támogatják a karrierjüket: a sportvilág elavult elvárásait, gondolkodásmódját és a szoptatók anyákkal szemben alkalmazott tisztességtelen szabályokat és a diszkriminációt is erősen bírálják.
2018-ban Dawn Harper-Nelson olimpikon komoly dilemma előtt állt: szeretett volna gyereket vállalni, de tudta, ez könnyen az élsportolói pályafutásának végét jelentheti. Több csapattársa is figyelmeztette, a terhesség véget vethet sikeres karrierjének. Az atléta egyébként irigylésre méltó eredményeket ért el: a 2008-as pekingi olimpián arany, a 2012-es londoni nyári játékokon ezüst érmet szerzett 100 méteres gátfutásban. A családja és a barátai mindvégig mellette álltak és támogatták a döntésben, így Harper-Nelson végül 2018-ban, 33 évesen bejelentette visszavonulását. Ekkor azt nyilatkozta, ha lehetősége lenne kettészakadni biztosan megtenné, ugyanis nagyon szeretett volna családot alapítani, de közben továbbra is arra vágyott, hogy a sportág legjobbjai közé tartozzon. „Ha arra vágysz, hogy édesanya legyél, akkor elgondolkodsz, mikor jön el az a nap, amikor feladod a sporttal kapcsolatos álmod a következő álmodért” – mondta Harper-Nelson The 19th Newsnak. „Még ha úgy is érzed, hogy fizikailag képes lennél fejlődni, akkor is megérted, hogy nincs lehetőséged mindkét álmot megvalósítani. Ezt éreztem 2018-ban.” Harper-Nelson 2019 áprilisában adott életet kislányának, Harpernek. Majd több hónap kihagyás után újra edzeni kezdett, idén júniusban, 37 évesen pedig újra rajthoz állt: az amerikai atlétikai válogatón próbálta megszerezni a tokiói kvótát. Ám, ez nem sikerült neki.
A szexizmus öröksége
Az amerikai atlétanő története csak egy azon sportolók közül, aki az anyaság miatt feladni kényszerült sikeres karrierjét. Nemcsak a támogatás hiánya – például a szervezőktől és a szponzoroktól – aggasztja ezeket a nőket, hanem a tiszteletlenség és a sportoló anyákat érő hátrányos megkülönböztetés. Az elmúlt években Harper-Nelson mellett sokan megosztották személyes tapasztalataikat, illetve felszólaltak a jelenlegi rendszer ellen – és ezzel néhány változást is hoztak a sportvilágba. Allyson Felix négyszeres olimpiai bajnok atlétanő például kivívta, hogy a szponzoráló cégek alakítsák át az elavult szabályaikat, amelyek korábban megvonták a kismamák anyagi támogatását. Kim Gaucher kosárlabdázó, illetve Aliphine Tuliamuk hosszútávfutó pedig a szoptató anyákat érintő problémákra hívta fel a figyelmet. „A kultúránk továbbra is teljesen elutasítja azt az ideát, hogy valaki anya és sportoló legyen egyszerre” – mondta Juliet A. Williams a Kalifornia Egyetem professzora. „Úgy gondolom, hogy erre a két tevékenységre a legtöbben továbbra is poláris ellentétekként tekintenek, és ez a beidegződés a szexizmus öröksége.”
Család vagy anyagi biztonság?
Természetesen több sportolónő is felszólalt azért, hogy ez a kollektív, maradi gondolkodásmód eltűnjön. Harper-Nelson már a babája megszületése előtt eltervezte, hogyan tér vissza a sportoláshoz. Férjével már a gyermekvállalás előtt számításba vették, hogy a terhesség miatt komoly anyagi gondokkal kell szembenézniük, hiszen a szponzorok gyakran a versenyeken nyújtott teljesítmény alapján jutalmazzák a sportolókat. Az sem volt egyértelmű Harper-Nelson esetében, hogy azok a cégek, amelyek egykor támogatták, vajon a visszatérésekor is mellette állnak-e majd. Nem véletlen, hogy az atlétanő néhány hónappal a szülés után bejelentette, elkezdi a felkészülést, mert célja, hogy kijusson a tokiói olimpiára.
A problémáról egyre többen beszélnek nyíltan. Sorozatos kritikák érték például a Nike-t, mert szponzorált sportolói közül többen is jelezték, hogy várandósságuk alatt és a szülés után a vállalat csökkentette vagy teljesen megszüntette a fizetésüket és a támogatásuk összegét. Hamarosan a The New York Times publikált egy sorozatot, amelyben Alysia Montaño és Allyson Felix felszólította a cégeket, hogy vessenek véget a eredményközpontú támogatási összeg meghatározásának. Hiszen ez gyakorlatilag arra kényszerítette őket, hogy válasszanak az egészségük és a megélhetésük között.
„A kismamák és a sportoló anyák nagyon bizonytalan helyzetbe kerülnek, hiszen nem tudni, a szülői státusz hogyan befolyásolhatja a karrierjüket, valamint gyermekeik, családjuk és közösségük életét”
Mondta Elizabeth Sharrow, az UMass Amhers professzora. A nyilvános kritikának, a társadalmi nyomásnak köszönhetően a Nike végül felülvizsgálta az említett szabályt és meghosszabbította, módosította a kismama sportolónők támogatásának időszakát.
Montaño azóta egy non-profit cég társalapítója lett, amely Harper-Nelsont is patronálja. Az &Mother célja, hogy támogatást nyújtson a sportoló anyáknak. A Női Sport Alapítvánnyal együttműködve létrehozott egy 200 ezer dolláros gyermekgondozási alapot, amelyet több olyan sportoló is igényelt, akit hamarosan a tokiói olimpián is láthatunk.
„Szükség esetén”
Lora Webster 2012-ben az amerikai paralimpiai röplabda válogatott tagja volt, de amíg ő Londonban tartózkodott, addig 18 hónapos kisfiának New Yorkban kellett maradnia. Ráadásul a család babysittere épp a nyári játékok alatt mondott fel, így Webster a meccsek között minden idejét telefonálással töltötte, és férjével próbáltak megoldást találni a váratlan helyzetre. „Ez volt életem egyik legstresszesebb időszaka. Végül rosszul lettem, amíg Londonban voltam” – mondta. Webster és csapata így is megszerezte az ezüstérmet, 2016-ban pedig az arany is összejött nekik. A 34 éves röplabdázó most az ötödik paralimpiai szereplésére készül, de ezúttal nyugodtabban hagyja magára családját, hiszen 10 000 dolláros gyermekgondozási támogatást kapott. „Amikor tudod, hogy a gyerekeid jó kezekben vannak, és tudod, mire számíthatnak, hol lesznek vagy kik felügyelnek rájuk, akkor fellélegezhetsz.”
Néhány sportoló a közösségi média erejét használta ki, hogy tiltakozzon a jelenlegi rendszer ellen. Néhány hete Kim Gaucher kanadai kosárlabdázó az Instagramon osztott meg egy videót, amelyben 3 hónapos kislányát, Sophie-t tartotta a karjában. „Kénytelen vagyok választani aközött, hogy gondoskodó édesanya vagy olimpiai sportoló legyek. Számomra nem lehetséges mindkettő egyszerre” – mondta Gaucher, miután a szervezők bejelentették, a koronavírus-járvány miatt a sportolók családja nem utazhat a helyszínre. Ez valójában logikus döntés, azonban Gaucher – és más sportolók – esetében felmerül egy probléma: újszülött gyermekének anyatejre van szüksége. Rengeteg sportoló, szervezet és civil állt ki a kosárlabdázó mellett. Aliphine Tuliamuk hosszútávfutó például követte Gaucher példáját és közétett egy olyan fotót, amelyen 5 hónapos kislányát szoptatja.
Néhány nappal később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megváltoztatta az álláspontját, és engedélyezte, hogy az anyatejes csecsemők elutazhassanak az édesanyjukkal. Azonban Alex Morgan amerikai labdarúgó – aki 2020 májusában hozta világra kislányát – megjegyezte, hogy a módosított szabály továbbra is zavaros, hiszen azt tartalmazza, hogy „szükség esetén” alkalmazzák. „Még mindig nem vagyok biztos abban, mit jelent az, hogy szükség esetén” – írta a Twitteren. „Ezt az anya vagy a NOB határozza meg? Mi, olimpikon anyák eláruljuk, hogy ez SZÜKSÉGES. Én semmilyen megkeresést nem kaptam azzal kapcsolatban, hogy a lányom velem tarthat Japánba, és 7 nap múlva indulok.” Morgan végül egyedül érkezett a helyszínre.
Megérkezett a változás szele?
Mandy Bujold története sem maradhat ki a sorból, hiszen a kanadai ökölvívó is nehéz helyzetbe került. A világjárvány miatt eltolódott az olimpia kvalifikációs időszak, amelyet végül pont a várandóssága alatt rendeztek meg. Vagyis esélye sem volt arra, hogy kivívja az indulás jogát. A 33 éves sportoló fellebbezést nyújtott be, majd a Nemzetközi Sport Döntőbíróság (CAS) úgy határozott, hogy meg kell adni az esélyt azoknak is, akik a kvalifikációs versenyek alatt terhesek voltak, vagy a szülés utáni rehabilitáció miatt nem vettek részt rajta. „Ez volt karrierem egyik legnagyobb küzdelme, de egyben a legjelentősebb is” – osztotta meg gondolataid Bujold a Twitteren. „Kiálltam azért, ami szerintem helyes és az álmomért, amelyért olyan keményen dolgoztam. Nagyon büszke vagyok, hogy olyan precedens részese lehettem, ami lehetőséget teremt a sportolónőknek és a jövő generációinak.”
Az említett sportolók mind kijelentették, hogy a jövőben is beszélni fognak az női élsportolók érdekében. Azt akarják, hogy az emberek jobban megértsék, milyen áldozatokat hoznak és milyen keményen dolgoznak azért, hogy fenntartsák az egyensúlyt a magánélet és a karrier között. Remélik, hogy személyes történeteik miatt még több beszélgetés folyik majd erről a témáról, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben még több hasonló eredményt érjenek el. Ezzel segítsék a kismamák és az anyák helyzetét a sportvilág berkeiben. „Ha anyaként összefogunk, akkor valódi változások történhetnek és képviselhetjük magunkat abban a körben, ahol a szabályokat alkotják” – mondta Harper-Nelson.
Forrás: 19th News
Nyitókép: Nike
