Az ápolók nemzetközi napját minden év május 12-én ünneplik világszerte. Ezen a napon született 1820-ban Florence Nightingale, a modern ápolónőképzés megalapozója, aki a krími háborúban végzett áldozatos munkájával szerzett hírnevet.
Az elmúlt hónapokban (is) hősökként tekintünk az egészségügyben dolgozókra, akik nap mint nap erejükön felül teljesítenek azért, hogy megfékezzék a kialakult világjárványt. A következő három ápoló a világ három különböző pontjáról osztotta meg saját történetét, amiket szükségtelennek érzünk magyarázni. Egyszerre megdöbbentő és szívbe markoló a bejegyzések minden sora. Az egyetlen szó, amit mondani lehet az az, hogy köszönjük!
„Ma megtörtem, és csak sírtam. Sírtam a kimerülés és a megsemmisülés érzésétől. 4 éve dolgozom sürgősségi nővérként, de most hirtelen úgy érzem, nem tudok semmit. Az arcom fáj, amiért 13 órán át egyfolytában azt a maszkot viselem, amit tegnap is 12,5 órán át, és amit egész múlt héten viselnem kellett. Nem tudom megszámolni, hogy hányszor hallottam az ismerőseimtől, hogy nincs okom panaszra, én erre jelentkeztem, amikor nővér lettem. Pedig nem. Persze arra igen, hogy betegeket lássak el, de arra nem, hogy közben én teljesen védtelen legyek. Nem arra jelentkeztem, hogy mérges betegek ordibáljanak velem, amiért az országunk nem készült fel normálisan a járványra. És nem is arra, hogy a saját és a családom egészségét és biztonságát kockáztassam, amiért az emberek vakációzni mennek, pedig megtiltották nekik. Ma egy sürgősségi ápoló elhunyt a koronavírusban New Yorkban. A negyvenes éveiben járt és enyhe asztmája volt. Ennyi. Ez a járvány nemcsak egy mese, komoly kockázatai vannak. Amikor bemegyek egy beteg szobájába nem tehetek róla, de mindig arra gondolok, hogy vajon ő lesz-e az, aki átadja nekem a vírust? Ő lesz-e az, aki miatt hazaviszem majd a betegséget a gyerekeimnek és az asztmás férjemnek? Ez az én új valóságom, de tudom, ez még csak a kezdet. Még mindig fogalmunk sincs arról, hogy milyen hatással lesz ez a betegség a hazánkra. Én félek.” – Sydni Lane
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Ez a kép nem illik be a tőlem már megszokott képbe, valóban kirí a többi közül. De most ez a valódi élet. Ilyen egy intenzív osztályon dolgozó nővér arca a COVID-19 járvány idején. Véres, izzadt és könnyes – szó szerint. Az egészségügyi dolgozók mindent megtesznek, azért, hogy megmentsék a betegeket. Sokan a munkánknak hála fel is gyógyulnak belőle, de sajnos mi sem tudunk mindenkit megmenteni. Láthatod a kimerültséget az arcomon, a fotó elkészítése előtt éppen 12 órát dolgoztam végig esti műszakban. Eredetileg gyermekápoló vagyok, de most az intenzív osztályon veszik hasznomat. Ezt az időszakot biztosan sosem felejtem majd el. Nem könnyű. De kérlek ne hívjatok „hősnek”. Csak a munkámat végzem. Imádkozzatok az egészségügyi dolgozókért, a kritikus állapotú betegekért, és azokért a családokért, akik nem látogathatják meg szeretteiket. Maradj Otthon! Te nem „ragadtál” otthon, te biztonságban vagy!” – Jill Eicher.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Most ez a normális. Minden egyes műszak után, hólyagok vannak az orromon, és irritált az arcbőröm. Ilyen az, ha az ember maszkot visel 12 órán át egyhuzamban. Vagy, ha újra és újra felhasznál egy-egy maszkot, akár 3 napig is, amíg láthatóan nem piszkos, mert éppenséggel nincs új. A vírus igenis valódi, látom a betegeket, akik nap mint nap az életükért küzdenek. Fiatalokat, akiknek nincs egészségügyi problémájuk, mégis megfertőződtek. Időseket, akik elkapták a vírust, és most minden lélegzetvételért meg kell küzdeniük. Ugyanakkor, a kórház falain kívül még mindig látok olyanokat, akik csak úgy találkozgatnak egymással és együtt lógnak. Bosszantó ez a viselkedés. Miért olyan felelőtlenek az emberek? Csak azért, mert nincsenek tüneteid az még nem jelenti azt, hogy nem vagy vírushordozó. Szeretném, ha mindannyian többet tennétek, és otthon maradnátok biztonságban.” – Cierra Nicole.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Még több történet és fotó itt!
Nyitókép: Alan Rubio/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „7 éve vagyok szingli, de még soha nem éreztem magam ennyire magányosnak, mint most”
- „Ilyen érzés a koronavírus idején esküvőt tartani”
- „42 éves nő vagyok, aki elkapta a koronavírust. Elmesélem, milyen volt.”
