Megismerkedni a saját árnyékunkkal bátorságot igényel, azonban csakis akkor mondhatjuk el, hogy ismerjük magunkat, ha szembenéztünk a bennünk rejlő sötétséggel is.
Ahogyan nincs világos sötét nélkül, úgy nincs jó sem rossz nélkül. Bármennyire szeretnénk elhinni magunkról, hogy mi jó és becsületes emberek vagyunk, valahol mélyen szunnyad bennünk egy olyan rész, amit nem szívesen hoznánk a felszínre. Ugyanakkor az önismeret oroszlánrésze éppen ezzel a sötét oldallal való foglalkozásnál kezdődik, hiszen elengedhetetlen, hogy felfedezzük, mi van a lelkünkben takarásban. A negatív érzéseink gyökeréhez leásni ugyan nem könnyű, de ez a munka kell ahhoz, hogy ismerjük az árnyékrészünket és ezáltal mi uralkodjunk felette és ne fordítva.
Mi az az árnyék?
Carl Gustav Jung, a mélylélektan egyik atyja határozta meg a személyiség árnyékrészét. „Minden olyan személyes és kollektív pszichikus diszpozíció összessége, amelyet nem élünk meg, mivel összeegyeztethetetlen tudatosan választott életformánkkal – autonóm részszemélyiséggé szerveződik a tudattalanban.” Magyarul, minden, amiről azt szeretnénk, hogy titokban maradjon, ami rejtve van a világ és még magunk előtt is, az az árnyékunkhoz tartozik. Mivel ezekkel a negatívumokkal alapvetően nem merünk azonosulni, ezért ezek a tudattalanba elnyomva maradnak.
Fáj megpiszkálni
Az árnyékunk előszeretettel rejt el traumákat, érzelmi sebeket és olyan személyiségjegyeket, amelyeket szégyellünk. Ha rászánjuk magunkat arra, hogy megdolgozzuk ezt az énrészünket is, az sokszor nagyon fájdalmas tud lenni. Egyszerűen azért, mert feltépjük a sebeket, amiket a tudattalanunk milliónyi ragtapasszal próbál eltűntetni előlünk.
Ami másban zavar, az belőled fakad
Az árnyék nagyon gyakran megszólítódik triggerpontokon keresztül. Amikor valami megmagyarázhatatlanul zavar valakiben, az rendszerint azért van, mert rávetül az árnyékunk arra a személyre. Ha például nem bírod elviselni a kérkedő főnöködet, akkor lehet, hogy a kérkedéssel neked lenne feladatod. Talán te sosem kérkedsz, ugyanakkor lehet, hogy nem tudsz örülni a sikereidnek. A sikereket másokkal megosztani az számodra egy elutasított, megtagadott cselekedet.
De ugyanígy a legellenszenvesebbnek tartott tulajdonságok mindegyike ott lapulhat bennünk. A düh, a féltékenység, az irigység mind azt mutatják, hogy dolgunk van az adott érzelemmel.
Árnyékmunka, avagy barátkozzunk a démonjainkkal
Az árnyékmunkában sokat segít a naplózás. Ilyenkor megpróbáljuk összekötni a triggerhelyzeteket a különböző érzésekkel és leásni a mélybe, hogy megtaláljuk a miérteket. Miért zavar ez az ember engem annyira? Miért fáj, miért vagyok emiatt dühös, ingerült? Próbálj meg minél több mély kérdést feltenni magadnak:
- Milyen a legrosszabb oldalam?
- Mi a legnagyobb hazugság, amit mondogatok magamnak?
- Mi az, amit már rég el kellett volna engednem, de nem tudok?
- Mi az, amit nem tudok megbocsájtani magamnak?
Ezek a kérdések elindíthatnak az úton, de próbáld meg megtalálni a saját kérdéseidet és a saját válaszaidat. Ha pedig úgy érzed, hogy nem tudsz ezzel megbirkózni egyedül, ne félj segítséget kérni.
Nyitókép: bunditinay/Getty Images
