Kávézóban olvasni vagy dolgozni számomra teljesen természetesen dolog. A napokban viszont rácsodálkoztam arra, hogy egy harmincas nő egyedül vacsorázott egy étteremben, ahová a barátaimmal érkeztem.
Sokak számára az étkezés alapvetően még mindig közösségi élmény, a vasárnapi húsleves hagyományától kezdve a közös pizzarendelésig mindig van lehetőség, hogy társaságban falatozzunk. Az én családom kicsit talán kilóg a sorból, nálunk helyszűkében nem volt divat a közös vacsora. Mindenki akkor evett, amikor kedve tartotta, nem vártunk a másikra. Rutinos egyedül étkezőként hogy lehet az, hogy mégis meglep, ha egy étteremben egyedül vacsorázik valaki?
Téves sztereotípiák + frusztráció
Félre ne érts, egyáltalán nem tartom cikinek, ha valaki mások társaságát mellőzve böngészi az étlapot. Ha kiszúrok egy egyfős asztalt, nem sajnálkozom és nem könyvelem el magamban, hogy az illetőnek biztosan nincs kivel megosztania az ebédszünetét. Csupán rossz érzésem támad, ugyanis én ezt nem érezném komfortosnak. Ösztönösen fogna el a frusztráció, minden mozdulatomra kínosan ügyelnék, mintha egy bolt kirakatában ülnék.
Az, hogy kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat ilyenkor, még csak egy dolog. A másik fontos szempont, hogy szinte megszállottjan hajtjuk a kérdést, vajon mit gondolnak rólunk mások. Igazából nem is az zavar minket, hogy egyedül vagyunk, attól félünk, hogy mások egyedül látnak minket egy bárban vagy étteremben. Emlékszel, amikor a Gossip Girlben Blair feszülten közölte a pincérrel, hogy ne vigye el a többi terítéket, mert bármelyik pillanatban betoppanhatnak a „barátnői”? Közben pedig azon izgult, hogy vajon tényleg megjelennek-e. Vagy vegyük például a Tizenhárom okom volt című sorozatot, amiben a kirekesztett tinédzser remegő kézzel tartja a tálcáját, és azon matekozik, hogy vajon melyik klikk fogadná be őt az ebédlőben. A filmek már egészen fiatal korunktól azt sugallják, hogy ciki, ha egyedül vagyunk vagy maradunk evés közben. Ez a téves sztereotípia pedig meghatározza a gondolkodásunkat, még akkor is, ha nem hagyjuk, hogy hátráltasson minket a hétköznapokban:
„Kicsit furcsa érzés egyedül éttermbe menni, mert tudom, hogy sokan meglepőnek találják. Ettől függetlenül ez nem akadályoz meg abban, hogy beüljek, mert én pontosan tudom, hogy ott és akkor miért vagyok éppen egyedül” – mondja Tamás, aki más beosztásban dolgozik, mint a barátai, így napközben előfordul, hogy egyedül ebédel.
Az egyedüllét szóhoz annyi negatív érzelmet társítunk, pedig időnként mindenkinek szüksége van egy kis elvonulásra. Egy másik ismerősöm szerint az önelfogadás a kulcs ahhoz, hogy megtanuljuk élvezni a magányos pillanatokat.
„Ez az, ami fel tud tölteni, egyáltalán nem érzem kellemetlennek azt, ha egyedül kell mennem valahova. Általában azok az emberek képtelenek egyedül lenni, akiknek valami problémájuk van magukkal. Én viszont kifejezetten igénylem azt, hogy néha kizárjam a külvilágot” – mondja Anita, aki még moziba is elmegy egyedül, ha épp nem vágyik társaságra.
Amíg választás kérdése, addig nincs gond
Tudományos körben igencsak vitatott, hogy milyen hatással van ránk, ha egyedül étkezünk. Semmiképp sem szabad összekevernünk azt a két esetet, amikor valaki a magányából fakadóan rendszeresen egyedül vacsorázik, azzal, ha időnként beiktatunk egy gyors ebédet egyedül, a városban. A legtöbb kutatás abból indul ki, hogy elsősorban társadalmi és kulturális tényezők vezetnek az egyedül evéshez, nem kizárólag személyes preferenciák. Valóban egyre több az egyfős háztartás, így nem csoda, hogy míg az X generációsok a közös vacsorához szoktak, a kérdőíves kutatások szerint az egyre többet utazó és rugalmasabb munkabeosztású milleniálnak nevezett generáció (1977-1992 között születettek) számára már sokkal természetesebb a külön étkezés. Vajon ez azt is jelenti, hogy ők jobban megélik az énidőt? Nem feltétlenül! A Waitrose vállalat 2017-18-as kutatása szerint 2000 emberből 460-an a mobiljukat nyomkodják ilyenkor. Egy másik, 2017 felmérés szerint viszont sokkal egészségesebben étkeznek azok a 20 és 40 év közöttiek, akik bátran ebédelnek egyedül. Korábbi jelentések viszont arról számoltak be, hogy magányos étkezéskor a tinédzserek és az idősek kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, a nőtlen férfiak pedig szintén nem fordítanak kellő gondot az egészséges táplálkozásra. A kutatók szerint azonban nem lehet egyértelműen a társas vagy az egyfős étkezés számlájára írni ezeket a tendenciákat, leginkább az életmód határozza meg azt, hogy ki hogyan táplálkozik.
Solo estebéd = kevesebb kalória
Az interjúkészítés és a kutatási eredmények böngészését követően úgy döntöttem, kilépek a komfortzónámból és saját tapasztalatokat gyűjtök. Délután fél ötkor ültem be egy csendes, óbudai étterembe, ahol rajtam kívül már természetesen senki sem ebédelt, csak néhányan ugrottak be egy kávéért vagy egy chia magos pudingért. Választottam egy helyet az ablak mellett, és miközben a mézes-mustáros csirkémet falatoztam, vagy az utca forgalmát figyeltem vagy a háttérzenére koncentráltam. Még a salátám felénél sem jártam, amikor azt éreztem, hogy jóllaktam. Ennyit számít, ha megadjuk a módját az evésnek, nem habzsolunk és még rágni sem felejtünk el. A Physiology & Behavior 2006-os kutatása is ezt igazolja! Ha kettesben ebédelünk valakivel, 35 %-kal többet eszünk. Ez a szám 75 %, ha három barátunkkal ülünk be egy étterembe. Nyilván nem minden esetben fogyaszt kevesebb kalóriát az, aki egyedül ebédel, egy étkezési zavarral küzdőnél például előfordulhat, hogy azért választja a magányt, hogy ne lássák mások, miből mennyit eszik. Ebből is látszik, mindenre találunk ellenérvet, de egy egészséges táplálkozású felnőtt semmit sem kockáztat, ha néha mellőzi mások társaságát.
Ha eddig csak odáig jutottál, hogy az utcán sétálva elmajszolj egy szendvicset, mert furcsa érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy egyedül ülj be egy étterembe, egyszer mindenképp próbáld ki! Nincs annál jobb, amikor nem nyomaszt a beszélgetés kényszere evés közben, hanem nyugodtan kiélvezheted az étel ízét és a pillanat nyugalmát.
Nyitókép: Unsplash/ Mike Mayer
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Túl lehet élni introvertáltként az extrovertált munkatársak között? Spoiler: igen.
- 4 egyszerű tipp a boldog és optimista élethez
- Válaszolj egy kérdésre, és azonnal kiderül, hogyan gondolkodsz!
