„Attól féltem, nem fogom látni felnőni a gyerekeimet”

Szerzőnk igaz története

Arról, hogyan estem pánikba egy szép májusi reggelen, amikor ébredés után a bal szemem káprázni kezdett, és estére már a vezetés is problémát okozott.

Ébredés után nem sokkal a konyhában vettem észre, hogy valami egészen furcsa dolog történik a főzőlap mellett. Tűzijátékszerű képződményekre lettem figyelmes. Ahogy elfordítottam a fejem, a villódzó fények a hűtő irányába mozdultak, és akkor már sejtettem, hogy nem a konyhai gépek mentek tönkre. Nagyon megijedtem. Eltakartam a jobb szemem, és azt tapasztaltam, hogy a bal szemem csak 50%-ban képes érzékelni a világot, a többi részen csak a sötétséget láttam. Mivel a nagyimnak makuladegenerációja van, azonnal hívtam is őt.

Tudtad?
A makuladegeneráció  egy időskori szembetegség, amelyet időskori szemfenéki meszesedésnek is neveznek. A betegség azzal jár, hogy a beteg az évek során egyre kevesebbet és kevesebbet lát, majd bizonyos esetekben teljesen elveszíti a látását. A tudomány jelen állása szerint gyógyíthatatlan, a folyamat nem visszafordítható.

Mivel a nagyim régóta küzd ezzel az állapottal, rögtön az ugrott be, hogy nekem is ez lehet a bajom. Akkor ott reggel a konyhában nem tudhattam még, hogy erre a betegségre való hajlam örökölhető-e vagy sem.

Hívtam a nagymamámat, aki részt vett egy kísérleti programban, amelynek során egy veszprémi klinikán éveken keresztül, negyedéves rendszerességgel kapott erre a betegségre injekciós kezelést. Nem tudják biztosan, de valószínű, hogy ez a kezelés mentette meg őt látásának teljes elvesztésétől. Bár nagyon lecsökkent mértékben lát, szerencsére tudja használni a szemét, így nem szorul ellátásra a mindennapokban.

Tehát ott álltam a konyhában, és hívtam a nagymamámat. Kértem, hogy adja meg az orvos nevét, akihez ő is járt anno. Felhívta nekem az orvos asszisztensét, aki még azon a héten tudott engem fogadni veszprémi rendelőjében. Attól függetlenül, hogy tudtam, a legjobb helyre kerültem, sok minden lejátszódott a fejemben.

Hogyan fogok fél szemmel létezni? Vajon a másik szememre is átterjed majd ez a meszesedés? Elveszik a jogsimat? Látom majd felnőni a gyerekeimet?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, olykor a sírásig jutottam. Nem vagyok hipochonder, de ott és akkor nagyon be voltam tojva.

Még azon a héten fogadott a professzor a magánrendelőjében – nagy szerencsém volt, hogy be tudott szorítani –, és megvizsgált. Nem is akárhogyan: az országban egyedülálló diagnosztikai eszközökkel rendelkezik, és ő mindent bevetett. A vizsgálat több mint fél órát tartott, és a végén felállította a diagnózist. Gondolhatod, mennyire izgultam! Mint amikor az államvizsgán az elnök behív, hogy elárulja, hányasra osztályozza a diplomavédésedet.

Féltem, hogy elveszítem a látásom

Szóval ott ültem a vizsgálóban a széken, és a hideg verejték folyt rólam. A doktor úr odafordult hozzám miután mindent bepötyögött a számítógépbe, és megosztotta velem a vizsgálat eredményeit. Ismerve felmenőm szemproblémáját, még körültekintőbben járt el. Hozzám fordult és megnyugtatott, hogy nem makuladegenerációról van szó

Talált viszont egy vírust a szememen, hátul a retinán. Azért ez is elég ijesztően hangzik, nem?

Legnagyobb meglepetésemre nem írt fel gyógyszert. E-vitamint és luteint javasolt, és azt kérte, egy hét múlva menjek vissza kontrollra. Megvettem a vitaminokat, és kicsit nyugodtabban ücsörögtem az anyósülésen hazafelé. A következő hetekben jelentős javulást tapasztaltam,  és a kis házi “tűzijáték” sem volt már olyan szórakoztató. A teljes gyógyulás 3 hétig tartott. A vírusfertőzés pontos okát sosem tudtuk meg, sem én, sem a professzor.  De ugye, el tudod képzelni mennyire boldog vagyok, hogy “csak” egy vírussal kellett megküzdenem?!

Annak külön örültem, mint táplálkozással foglalkozó szakértő, hogy az orvos nem írt fel automatikusan semmi gyógyszert. Hagyta, hogy a szervezetem megküzdjön ezzel a kórokozóval. A testem pedig tette a dolgát, és az immunrendszerem egy kis támogatással, a luteinnel és az E-vitaminnal karöltve megoldotta a problémát, ezzel újabb bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy bizonyos kóros folyamatok gyógyszerek nélkül is leküzdhetőek.

Tudtad, hogy a makuladegeneráció kialakulásánál ezek a kockázati tényezők?
  • Dohányzás: a dohányzás megkétszerezi a kialakulás kockázatát.
  • Faji hovatartozás: gyakoribb a betegség a kaukázusiak körében, mint az afrikai-amerikaiaknál vagy a latin-amerikaiaknál.
  • Genetika: azoknak a családjában, ahol már elfordult, nagyobb eséllyel alakul ki a leszármazottaknál. A kutatók 20 gént azonosítottak, melyek befolyásolhatják a makuladegeneráció kockázatát.
A szakemberek a kockázatok csökkentése érdekében a következőket ajánlják:
  • Kerüld a dohányzást!
  • Mozogj rendszeresen!
  • Tartsd a vérnyomásod és a koleszterinszinted az egészséges tartományban azáltal, hogy megfelelő mennyiségű leveles zöldséget és halat fogyasztasz!

Nyitókép: Shutterstock

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: