Magyar Vilma gyerekkora óta vitorlázik, ifjúsági magyar bajnok, négyszer is kiérdemelte a Kékszalag legeredményesebb női kormányosa címet. Ezúttal a világ egyik legszebb táján szelte a vizet, de erről meséljen inkább ő!
Régóta terveztem már, hogy elmegyek megnézni a Wild Joe egyik közeli versenyét, vagy legalább egy picit belőle. Delivery-zni is nagyon szerettem volna mindig is, de két kisgyermek mellett ez az álom még várat magára. A párom, Király Csabi a kezdetek óta a csapat tagja. Nagyon büszke vagyok rá, hogy tagja Magyarország egyetlen nyíltengeri versenyvitorlás csapatának, részt vesz a legrangosabb európai off shore (azaz nyílt tengeri) versenyeken, beutazza a mediterrán térség legszebb vizeit, de bevallom, nem telik úgy el szezon, hogy ne éreznék egy kis irigységet. Számomra nagybetűs vitorlázás amit ők csinálnak: felkészültek, szervezettek, a versenyhelyzetekben iszonyúan koncentráltak, minden helyzetben a fejlődést keresik, de mellette a parton ugyanolyan erőlködés mentesen lazák, mintha bármelyik balatoni vitorlás telepen lennének, pedig ők a Rolex kupa sorozaton vesznek részt, Európa (a világ) legeredményesebb tengeri vitorlázóival. És mindezt már kilenc éve!
Tudtam, hogy a szűk három napos nyaralásom kész rohanás lesz, de, ha a tengerre, napsütésre, vitorlázásra, vagy a Capri Sailing Weekre gondolok ez mellékes is. Pénteken a hajnali pirkadatot már Ferihegyen néztem, 6.30 kor indult a járat Rómába, onnan vonattal mentem Nápolyba, taxi a komphoz és fél 2 körül már egy teraszon kortyolgattam az első prosecomat a híres szigeten. Mire a kávén túl voltam, elkezdtek visszaérkezni a hajók az aznapi pályaversenyről. A stégen vártam a srácokat, csók Csabinak, kedvesen köszönt mindenki, majd amikor Stu Bannatyne, a Volvo Ocean Race földkerülő versenyek történetének legsikeresebb versenyzője – aki a szezonra a Wild Joe csapat tagja – kilépett a partra kedves-viccesen megjegyezte, hogy én fogom helyettesíteni az aznap hazautazó Gordon Kaye-t. A csapatnak pech, nekem mázli a korai távozás.
Elég vagány csajnak tartom magam, de egy pillanat alatt zavarodott és izgatott lettem, de egyelőre nem vettem komolyan az ajánlatot. Segítettem a fiúknak pakolni, majd elindultunk Csabival felfedezni a szigetet. A kikötő a nápolyi oldalon van, ide érkeznek a kompok is és innen indul a sikló/fogaskerekű fel a hegyre. A csapat egy elvarázsolt hotelben lakott, egy fantasztikus kis utcában, amit egy kedves család üzemeltet már a XIX. század eleje óta. Aznapi kirándulásunk a sziget második legmagasabb hegyének csúcsára vezetett, ahol 360 fokban körbeölelt bennünket az azúrkék tenger, a Nápolyi-öböl és az Amalfi-part. A vacsorán udvarias puhatolózásomra Marci (Józsa Márton, a hajó tulajdonosa, kormányosa) is megerősítette, ha szeretnék, örömmel látnak a hajón másnap. Estére a kimerültség és a beígért szeles idő kicsit elbizonytalanított, másnap azonban szerencsére meghallottam a belső hangot, amely arra bíztatott, hogy ne szalasszam el ezt a soha vissza nem térő alkalmat.
Reggeli közben felkaptam az aláöltözetet, meleg ruhát, vízhatlant, így teljes menetfelszerelésben vártam a kalandot. Fél 10-kor, amikor elhagytuk a kikötőt már valamiféle meditatív béke és öröm szállt meg. Egy fantasztikus hajón vagyok, meseszép környezetben, éppen vitorlázok, ráadásul a térség egyik legmenőbb tengeri versenyén. A csapat láthatóan nagyon összeszokott, a posztokon önállóan és szavak nélkül működnek, csak egy-egy angol vezényszó hangzik el a manőverek környékén. Ropogtak a kötelek, húzódott az árboc. Idővel a csípős, szeles hideg is enyhült, a sziget déli oldalánál már kisütött a nap, de Capri furcsa mikro-klímájának köszönhetően időnkétt felkapott a szél. Számomra a nap a Wild Joe-n, a Nápolyi-öböl sarkánál felért egy meditálással egybekötött pihentető wellness weekenddel.
Másnap még robogóval bejártuk a vidéket, majd Csabival elindultunk a szervízbusszal Livorno felé, páran hazarepültek, a delivery csapat este indult fel északra. Még utolsó este a vacsoránál a versenyről beszélgettünk, régi sztorikon röhögtünk; már nem is tudom mire vetette közbe Galgóczy Tomi blazírt bölcsességét, amely szerint „A csodák a komfortzónán kívül születnek”. Örökre megjegyeztem ezt a mondatot, és a kalandom sem merül egyhamar feledésbe.
38 éves, 2 gyermek anyukája. Gyerekkora óra vitorlázik, ifjúsági magyar bajnok, négyszer is kiérdemelte a Kékszalag legeredményesebb női kormányosa címet, az egyetlen nő asso csapat kormányosa, női csapatával a legendás Nemere II –vel 12. a Kékszalagon. A budapest UNDERGUIDE kreatív utazás- és élményszervező ügynökség alapítója, több szakmai elismerés birtokosa.
Szerző: Magyar Vilma
A cikket köszönjük a Sport365 csapatának!
Képek: Gémesi Jóka / Opel Fifty-Fifty
Nyitókép: Natalia Barsukova/Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Bakancslistás első helyezettek: újságíróink álom úti céljai következnek!
- 8 könyv, ami jó társaság lesz a vízparton (is)
- Ha Európa legszebb szigetét keresnéd, akkor most megtaláltad!
